Melyik Hackett-regényt olvassam?

Helló, örülök, hogy itt vagy!

Ha már régóta olvasóm vagy, ez az írás most elsősorban nem Neked szól.

Ha viszont még nem olvastál tőlem semmit, vagy már találkoztál valamelyik regényemmel, de érdekelnének más történetek is, csak nem tudod, hogy melyik milyen, akkor megpróbálok segíteni...

Az első kiborgok | Jövőjegyzetek 4.

Kiborg: kibernetikus organizmus, ember és gépi eszközök összekapcsolása, élő és nem élő együttműködése. Igazi sci-fi téma, de mi a helyzet a valósággal? Hol vannak a kibogok? 
Néhányan már körülöttünk járnak.

A legismertebb kiborgok a mozifilmekből szivárogtak be a köztudatba: ilyen Darth Vader, a Robotzsaru, a Terminator T800-as modell, a Star Trek borgjai vagy szintén a Star Warsból Grievous tábornok. A science fiction regények közül ott van Dan Simmons Hyperionjában a Shrike, William Gibson Neurománcában Chase és Molly, és a sci-fi mangák közül a Ghost in the Shellben vagy a Battle Angel: Alitában is számos kiborg található, hogy csak néhány példát említsek.
Jelenleg még odébb van a cyberpunk/science fiction történetekből ismert világ, amikor tucatnyi implantátumot és chipeket hordunk a testünkben, vagy akár a szerveinket, végtagjainkat cseréljük sokkal hatékonyabb mesterséges végtagokra, szervekre akár praktikus okokból vagy csak divatból.
Viszont az első kiborgok már köztünk élnek.
Némelyikük csodabogárnak vagy pózernek tűnik, mások komoly tudósok, kutatómérnökök, és a legtöbben közülük kényszerből váltak kiborggá.
Nézzük, kik a legérdekesebb figurák (a teljesség igénye nélkül, természetesen)!

Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018. - benne egy novellámmal


Írtam már korábban a Mesterséges istenek című novellámról, amely bekerült Az év magyar science fiction és fantasynovellái 2018. antológiaválogatásba is, amelynek közeleg a megjelenése.

Itt a borító is.

A novella egymással háborúzó MI-kről és bizarr humán civilizációkról szóló mikro-űropera űrcsatákkal, megabolygókkal, és egy prófétával, aki hűen szolgálja az istenét, és zsigerből gyűlöli az elfajzott humánokat.
Ezt a novellát az első pillanattól nagyon szerettem írni, talán azért, mert a szöveg szarkasztikus és helyenként abszurd, és Solman próféta alakja az első mondatok után magával ragadott, amiatt, hogy mennyire elrugaszkodott attól a gondolkodástól, amit emberinek nevezünk. Bár, tartok tőle, hogy ez is mélyen ott lakozik az emberiségben.

A kötetet Kleinheincz Csilla és Roboz Gábor szerkesztette, és a következő írók szerepelnek benne:

Baráth Katalin | Buglyó Gergely | Dragomán György | Erdei Lilla | Farkas Balázs | Gaura Ágnes | Brandon Hackett (Markovics Botond) | Kiss Gabriella | László Zoltán | Lőrinczy Judit | Molnár B. Gábor | Moskát Anita | Rusvai Mónika | Sepsi László | Sümegi Attila | Sziács Viola | Takács Bogi | Tallódi Julianna | Veres Attila

Egyébként a Mesterséges istenek része az Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról kötetnek is, úgyhogy ott is elolvasható.

Megjelent az Isten gépei új kiadása négy MI-s novellával

Valahol ijesztő, hogy az eredeti regényt több, mint tíz évvel ezelőtt írtam, nehéz is volt az átdolgozáskor visszamerülnöm a mélyére, csak a rosszat láttam benne, de végül sikerült megbarátkoznunk. Szerencsére sok kritika és sok száz Moly.hu értékelés segített abban, hogy azokat a részeket, amelyeket esetleg kevésbé kedveltetek, most jó alaposan átdolgozzam. Mennyivel egyszerűbb úgy javítani, átnézni, átszerkeszteni egy regényszöveget, hogy rengeteg kedves olvasó segített benne akarva-akaratlanul.
Azért nagyobb munka lett, mint gondoltam, hiszen tavaly ősszel, majd idén tavasszal is elég sokat dolgoztam a szövegen, és a nyár közepi szerkesztés sem volt sétagalopp, közben pedig készültek hozzá az új novellák (a mesterséges intelligenciák tematikához kapcsolódva), ráadásul írtam a következő regényt is.
A lényeg, hogy megjelent papíron és e-könyvben is, és ez a modernizált, feszesebb, letisztultabb változat szerintem sokkal-sokkal jobb, mint az eredeti.
A borító remélem, Nektek is annyira tetszik, mint nekem.

Alább pedig a kötet rövid előszava olvasható, valamint egy beleolvasó...

ViTa-est: Isten gépei – Brandon Hackett könyvbemutatója

Váratlan könyvbemutató!
Legalábbis manapság nem nagyon szokás, utoljára 2012-ben tartottunk ilyesmit, Az ember könyve kapcsán.


Az őszi ViTa-esten Brandon Hackett 'Isten gépei' c. könyvének felújított, bónuszokat tartalmazó újrakiadása kerül bemutatásra.

A szerzővel, valamint Bécsi Józseffel, a kötet kísérőesszéjének szerzőjével Takács Gábor és Gaborják Ádám beszélget.

MIKOR: 2018. október 12. 18 órától
HOL: CDFŰ Kultúrpince, 1053 Budapest, Fejér György u. 1.



Science fictionről tartok előadást az Internet Hungary 2018. konferencián

Meghívtak az idei Internet Hungary infokommunikációs rendezvényre (szeptember 25-26-án kerül megrendezésre, Siófokon).
Rengeteg érdekes technológiai előadás lesz, én az AlgoritmusMI szekcióban fogok majd szeptember 25-én beszélni a Science fiction: az inspirációk és a jövő irodalma témáról.

Szinopszis:
Ha valamit el tudunk képzelni, az idővel valószínűleg megvalósítható, és a science fiction írók éppen ezt teszik: elképzelik a jövőt, sőt, számtalan, lehetséges jövőt, és mindezt történetekbe ágyazva. De kik ezek az írók, és honnan merik venni a bátorságot, hogy megírják a jövőt? És valóban látnokok, akik jósolni akarnak?
Utazás a science fiction írók „fejébe”, hogy kiderüljön, miért fontos a science fiction, mire is képesek ezek a történetek, és hogyan képesek formálni akár a világunkat és a jövőnket is.

Az idei Internet Hungary főbb előadástémái:
A mesterséges intelligencia és az ember – 6 millió ember, 6 millió vásárló – Befektetések és kivásárlások – Érzelemmarketing – Az (e-)kereskedelem diszruptív lovagjai – CX/UX: máz alatt a váz – Ad-tech: programmatic és automatizált digitális hirdetések – Hirdetés és értékesítési kampányok –Turizmus a digitális térben. –Influencer marketing – A szórakoztatóipar diszruptív hatása a hagyományos médiára – A kereskedelem határon túli terjeszkedése – Ügyfélszolgálatok és a chatbot – A házhozszállítás és az online fizetés buktatói – Csak semmi érzelem: adatmarketing – Veszélyes és gonosz emberek a munkahelyeken – A döntéshozatal művészei – A munkavállalók új menedzserei a munkaadók – Saját tartalomgyártásban érdekeltek.

Hogyan olvasunk a jövőben? | Jövőjegyzetek 3.


A Jövőjegyzetek cikksorozatom legelső írása az olvasási szokások változásáról szólt, és ígértem a folytatást, úgyhogy a hosszabb nyári szünet után most időben kicsit messzebbre merészkedem.
Hogyan fogunk olvasni a jövőben, eltűnnek-e a papírkönyvek, milyenek lesznek a jövő könyvei és írói? Lesznek-e egyáltalán írók 100 év múlva?
Hova vezet a technológia, milyen hatást gyakorol az irodalomra, a regényekre, milyen formában maradhat fenn az olvasás, mint szórakozás? Hogyan fogunk történeteket befogadni évtizedek vagy évszázadok múlva?

Rendeld elő az Isten gépei és más történetek MI-kről-t 35% kedvezménnyel!

Szeptember 27-én új, javított kiadásban, négy novellával és egy esszével megjelenik az Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról az eredeti regény 10 éves évfordulója alkalmából.

Rendeld elő 35% kedvezménnyel az Agavekiadó webboltjából!


A fülszöveg:

2028: az Ugrásnak nevezett kozmikus esemény során a Föld egy távoli vörös törpecsillag körüli pályára kerül. A bolygó egyik fele örök sötétségbe borul, a napos oldali országokat menekültek milliói árasztják el. Az emberiség a túlélésért küzd.
Stephan Martiniere
A pusztulásból azonban lassan új világ születik. Húsz évvel később Szófia, a genetikailag módosított budapesti lány és társai már a közelgő technológiai szingularitásra készülnek, amikor a fejlődés követhetetlenül felgyorsul, a mesterséges intelligenciák túlhaladják az emberi értelmet, és amikor az embert saját istenévé avathatja a tudása. Vagy el is pusztíthatja.
Eközben a világot titokzatos felfedezők figyelik, akik egykor maguk is emberek voltak. Arra keresik a választ, hogy miért történt meg az Ugrás. Szófia hamarosan a Föld jövőjéért folyó küzdelem középpontjában találja magát.
Az Isten gépei megjelenésének tizedik évfordulója alkalmából a regény jelentősen átdolgozott és felújított kiadását tartja a kezében az olvasó. A kötet ezen túl négy novellát is tartalmaz: találkozhatunk többek közt egy megszállott MI-teremtővel, egy írószoftverekkel versenyre kelő íróval, valamint a távoli jövő mesterséges isteneivel.

Kapudrogok mangákhoz: Uzumaki és Battle Angel Alita

Hosszú évek óta hadilábon állok a mangákkal. Egyszerűen nem találom a közös nevezőt, pedig jónéhányat megpróbáltam, és azért elég nagy képregényfogyasztó is vagyok. Valójában sok minden zavart. A magyarul megjelentekben a sajtpapírra nyomott, kis formátumból áradó nem túl magas minőség (tudom, hogy így futnak alapból Japánban is, de ez nem változtat a tényen), a helyenként gyerekes karakterek, a nagyon-nagyon ifjúsági sztorimesélés, vagy csak a karikatúra jellegű, nem elég komoly rajzstílus. Jó, hát bizonyos dolgokban kicsit sznob vagyok, ráadásul elsősorban a science fiction és a horror, amire vevő vagyok.

Azt hiszem, nem tájékozódtam elég alaposan.

A 2017-es év legjobb science fiction regényei a moly.hu közössége szerint

A moly.hu könyves közösségi oldal hardcore olvasói idén is összeállították az előző év legjobb science fiction és fantasy regényeit bemutató ajánlólistát.
Megfogalmazásuk szerint:
"A célunk az, hogy összeszedjük, mely könyveket tartjuk olvasásra érdemesnek, melyeket tartjuk a tavalyi év kiemelkedő megjelenéseinek, amit nyugodt szívvel ajánlunk a zsáner iránt érdeklődőknek."

Nagyon örülök, hogy a Xeno is felkerült a listára, azt gondolom, hogy ez az a kezdeményezés, aminek valóban van rangja és értéke.

A moly.hu regisztrált tagok augusztus végéig szavazhatnak is, hogy nekik melyik könyv tetszett a legjobban, és itt Olga és a xenói meglepően előkelő helyen szerepelnek, köszönö


A 2017-es molyos sci-fi ajánló zsűritagjai az alábbi regényeket ajánlják:

– Jack Campbell: Vakmerő (GABO Könyvkiadó, fordította: Tamás Gábor)
– Brandon Hackett: Xeno (Agave Könyvek)
– Ian McDonald: Luna – Újhold (GABO Könyvkiadó, fordította: Tamás Gábor)
– Christopher Priest: Kifordított világ (Metropolis Media, fordította: Szente Mihály)
– Kim Stanley Robinson: New York 2140 (Agave Könyvek, fordította: Farkas Veronika)
– Lionel Shriver: A Mandible család (GABO Könyvkiadó, fordította: Komló Zoltán)
– Dan Simmons: Olümposz (Agave Könyvek, fordította: Huszár András és Farkas Veronika)
– Adrian Tchaikovsky: Az idő gyermekei (Fumax Kiadó, fordította: Habony Gábor)
– Trenka Csaba Gábor: La Grande Image (Syllabux Kiadó)
– Jeff VanderMeer: Borne (Agave Könyvek, fordította: Farkas Veronika)

Én ugyan most csak a science fiction listáról írtam részletesen, de itt van a legjobb fantasy regények listája is:


Egyik regénytől a másikig, avagy hogyan írok

Hogyan írsz? A kérdés gyakran el szokott hangzani interjúkban, és a választ többnyire ahhoz szoktam igazítani, hogy ki, milyen médiumtól kérdezi, és várhatóan kik fogják majd zömében olvasni.
Ilyenkor én (és általában más írók is) mesélni szoktam a napi írói rutinról, hogy milyen napszakban, milyen rendszerességgel írok, vagy arról, melyik regényem hogyan épül fel, melyik elemét találom ki először.
Van azonban egy komplexebb válasz is a kérdésre, és most jöttem rá, hogy erről nem igazán szoktam beszélni.
Merthogy egy regény írása nálam nem úgy működik, hogy leülök az üres monitor elé, és elkezdek az adott történethez jegyzetelni, majd írni, átírni, újra átírni, végül megszerkesztjük, és aztán kitalálok egy új ötletet, és kezdem elölről az egészet.

Egészen máshogy történik.

Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról, avagy szeptemberben jön a 10. évfordulós új kiadás

Tíz éve, 2008 októberben jelent meg az Isten gépei.
Sok minden történt azóta a regénnyel: 2009-ben majdnem megjelent román nyelven (de aztán az érdeklődő kiadót bedöntötte a gazdasági válság), elektronikus könyv verziója hazai rekorderként az első e-könyv lett, amely elérte az akkor bűvös 100 eladott darabot, papíron és e-könyvben együtt a sci-fi zsánerkönyvekhez képest igen jól fogyott. Jelenleg még tudtommal ez a legtöbb példányban fogyott regényem, de Az időutazás napja hamarosan le fogja körözni. Vagy egyelőre mégsem, mert...

Szeptember 27-én érkezik az Agave kiadótól az új, javított, átdolgozott kiadás, a címe: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról.
Itt a Moly.hu adatlap a fülszöveggel.
Ez nem csak egy újrakiadás, hanem annál sokkal több, egy 10. évfordulós kötet, amelynek tematikája az MI-k köré épül, és a  regényen túl négy, mesterséges intelligenciákkal kapcsolatos sci-fi novellámat is tartalmazza, továbbá Bécsi József esszéjének aktualizált változatát is. (A novellák közül kettő korábban már megjelent nyomtatásban, a másik kettőt idén írtam, és az egyik bekerült a Gabo Az év legjobb magyar science fiction és fantasy novellái 2018 válogatásba is.)
A regényt igyekeztem a lehetőségekhez képest még jobbá és izgalmasabbá tenni, ezért közel harmadában változott: több, felesleges részt kihúztam, egyes jelenetek kicsit megváltoztak, és a szövegen is rengeteget csiszoltam.

Íme a borító, én első látásra megszavaztam neki az írói pályafutásom eddigi legjobb borítója címet.
A borítófestő, mint a Xenónál, most is Stephan Martiniere.
Itt pedig az Agave kiadó Facebook bejelentése.

További infók hamarosan!



Gyilkos robot, gyilkos MI | Jövőjegyzetek 2.

Merre tart a világ, mi minden várhat ránk évtizedek, évszázadok múlva? A Jövőjegyzetekben egy-egy témát, gondolatot, ötletet, elméletet járok körül, elsősorban az ember és a technológia viszonya szempontjából.

Egyre terjednek az "önvezető" autók, a hírekbe azonban jelenleg főként az általuk okozott balesetek révén kerülnek be.
Márciusban meghalt egy sofőr a Teslája vezetéssegítő funkciójának használata közben. Nemrég pedig egy hasonló technológiával felszerelt Uber taxi az éjszaka közepén teljes sebességgel, fékezés nélkül halálra gázolt egy biciklijét az úton keresztben áttoló gyalogost, miközben a sofőr a telefonját nyomkodta.

Hamarosan nemcsak az autóiparban, hanem az élet számos pontján fognak megjelenni a gépi intelligenciák, a robotok, amelyek különféle komplex műveleteket fognak végezni (pl. majd műtéteket hajtanak végre, veszélyes eszközöket kezelnek), és mindez számtalan olyan kérdést vet fel, amelyeknek megválaszolására jelenleg nem vagyunk felkészülve.

Ez a Jövőjegyzet arról a nagyon súlyos dilemmáról szól, hogy a nem ember által okozott halálesetekkor ki a felelős, és vajon hogyan dönti majd el egy mesterséges intelligencia, hogy ki legyen az áldozat.

Hogyan változtak az olvasási szokásaim a technológia hatására? | Jövőjegyzetek 1.

A világ annyira felgyorsult körülöttünk, hogy ha nem vigyázunk, könnyen lemaradunk. Ez a veszély a kor előrehaladtával ráadásul egyre nő. "Sci-fiben élünk", mondja a borzasztó, de ugyanakkor egyre inkább igaz közhely.
Vajon merre tart a világ, mi várhat ránk évtizedek, évszázadok múlva? Többek közt azért is szeretem a science fictiont, mert erre a kérdésre számtalan fantasztikus választ ad azáltal, hogy különféle jövőképeket, veszélyeket, technológiai, társadalmi, gazdasági lehetőségeket ágyaz történetekbe. A sci-fi elválaszthatatlan a jövőn való gondolkodástól.
Ennek jegyében elindítok egy cikksorozatot, amelyen belül a technológia és az ember viszonyát szeretném boncolgatni, valamint azt, hogy merre halad a világ.

Kezdjük az olvasással.

Mesterséges istenek, avagy már megint egy novella

Még márciusban említettem, hogy év elején írtam két novellát. Ebből az egyik már megjelent a 2050 antológiában, a másik még vár a sorára.
Nemrég viszont elkészült egy harmadik is. Ez azért meglepő számomra is, mert előtte, az elmúlt tíz-tizenöt évben mindössze két novellát írtam, és sosem éreztem magaménak a rövidpróza műfajt. Úgy tűnik, ez megváltozott.
A novella címe Mesterséges istenek, egymással háborúzó MI-kről és bizarr humán civilizációkról szóló mikro-űropera űrcsatákkal, megabolygókkal, és egy prófétával, aki gyűlöli az elfajzott humánokat.
Mint nemrég kiderült, ez a történet bekerült a Gabo kiadó Az év magyar science fiction és fantasy novellái - 2018 antológiaválogatásába is, amely a szerzőlista alapján nagyon izgalmas kötetnek ígérkezik.

Interjú az Ectopolis.hu-n

Az Ectopolis.hu nemrég interjút készített velem, némi infó az új regényről, a kezdetekről, a jövőről, az írásról, sőt, egy kevés még a készülő, következő regényről is kiderül.

Az Ectopolist pedig ajánlom egyúttal, más szemszögből nézi a világot, mint a többség.

Dedikálás és könyvbemutató a Könyvhéten

Korábban említettem, hogy felkérésre írtam egy novellát a Móra kiadó 2050 - Ifjúsági novellák a jövőről kötetébe, amelyhez kapcsolódóan két esemény is lesz a hétvégén, az egyik helyen dedikálok, a másik pedig a kötet interaktív bemutatója.

Gyertek, találkozzunk, beszélgessünk! (És még dedikálok is.:))

SZOMBAT:
18.00-19.00
Könyvhét, Vörösmarty tér, a Móra kiadó standja
A 2050 – Ifjúsági novellák a jövőről szerzői dedikálnak: Bégányi Dániel, Farkas Balázs, Garaczi Zoltán, Gáspár-Singer Anna, Brandon Hackett, Jassó Judit, Lackfi János, Lapis József, Makai Máté, Moskát Anita, Szöllősi Mátyás , Totth Benedek, Zelei Bori

VASÁRNAP:
16:00-18:00
Aranytíz Kultúrház
Arany János utca 10., Budapest, Hungary, 1051
A Móra Könyvkiadó és a JAK kortárs ifjúsági novellagyűjteményének interaktív bemutatója.

A felolvasószínházzal egybekötött est három tematikus blokkban járja körül a kötet legfontosabb kérdéseit.

Idegenség és elnyomás a kortárs SFF regényekben, avagy ViTa-est és közönségtalálkozó június 1-én

Június 1-én Világok Találkozása-est a Próza Nostra csapata szervezésében, kortárs sci-fi és fantasy kötetekről szóló kerekasztal-beszélgetésekkel és egy sokak által várt magyar szerző új könyvének bemutatójával.


Alább olvasható a részletes program, és az első beszélgetés témája az Idegenség és elnyomása kortárs SFF regényekben, amelybe engem is meginvitáltak a Xeno kapcsán.

Sorozatokról röviden

Végre újra felpörgött a sorozatnézési kedvünk, így az eddig is követetteken túl belenéztünk néhány új címbe  is. És egészen jó arányban futottunk minőségi sztorikba.

WACO
Befejezett, 6 részes minisorozat
Röviden: Hatrészes szektás minisorozat, megtörtént események alapján, és brutálisan jó!
Hosszabban: Michael Shannon és Taylor Kitsch a két főszereplő, utóbbi a John Carter és a Torpedo-mozifilm buktája után nagyon gyorsan eltűnt a nagy költségvetésű mozifilmek közeléből (nem igazán sikerült belőle akciósztárt faragni), és mint most számomra kiderült, pocsékul választott filmeket, mert itt viszont meglepően karizmatikusan hozta David Koresh szektavezér figuráját. A Waco ugyan némileg ugyan elrugaszkodott a valóságtól, pl. az igazi Koresh sokkal kellemetlenebb ember volt, de a sorozatban így sokkal inkább értettem, hogy miért követték ennyien (Az igazi Koreshről megnéztem pár felvételt, és nem igazán láttam benne semmilyen szektavezér jellemvonást).
A Waco végig feszült, végig nyomasztó, a vége pedig brutálisan megrázó. Így kell sorozatot készíteni...

Novellám a 2050 - Ifjúsági novellák a jövőről című Móra kiadós antológiában


Idén előreláthatólag két kötetben fogok valamilyen módon szerepelni. Íme az első. (A másik egészen júliusig még titok, és ez a kettő a jelenleg "már biztos" kategória.)

Szóval, a júniusi Könyvhéten jelenik meg a Móra kiadó ifjúsági antológiája, 2050 - Ifjúsági novellák a jövőről címmel, és többek közt engem is felkértek, hogy írjak bele egy novellát. (A címe Életjáték.)

A Móra kiadó a témában tavaly nyilvános pályázatot hirdetett, amelynek három győztese: Makai Máté, Bégányi Dániel, Lapis József lett, mellettük további öt szerző: Farkas Balázs, Garaczi Zoltán, Gáspár-Singer Anna, Jassó Judit, Zelei Bori novellája került a kötetbe.
Lackfi János, Moskát Anita, Szöllősi Mátyás, Totth Benedek és én pedig felkérésre írtunk egy-egy novellát. Számomra külön öröm, hogy a szépirodalmi részről és az SFF zsánerből is hívtak írókat, így még színesebb a kötet...

A kozmikus nyelvek (Xeno-jegyzetek 3.)


A tavaly év végén megjelent Xeno című regényem kapcsán összeszedtem néhány háttérinfót a világról és a fő témákról.

Elsőként a Fermi-paradoxonról írtam, valamint arról, hogy mennyi esélye van, hogy létezik vagy valaha találkozunk egy másik, idegen civilizációval. A második bejegyzés a Xeno idegen fajaival foglalkozott.

Ez az utolsó, harmadik bejegyzés pedig a Xenóban szereplő idegen civilizációk kommunikációs formáiról és azok megértési lehetőségeiről szól.

Elhatárolódás a Zsoldos Péter-díjtól

Az Avana Egyesület által gondozott Zsoldos Péter-díjat az általuk delegált zsűri ítélete alapján évente ítélik oda a legjobbnak tartott magyar SF regénynek és novellának. A díj történetéhez számos botrány kapcsolódik, és képtelen betölteni azt a funkciót, amelyet az Avana célul tűzött ki és amelyet az SF-olvasók elvárhatnak egy ilyen díjtól. Ezt többek között az olvasók által is megkérőjelezhető szakmai döntések, vállalhatatlan írásos értékelések az elmúlt években számtalanszor igazolták.

Több író - köztük jómagunk - évek óta távolmaradásával hívja fel a figyelmet a nyilvánvaló problémákra.
Idén azonban az Avana a szabályok megváltoztatásával igyekszik megakadályozni, hogy kiadók vagy szerzők visszaléphessenek a jelöléstől. Ezt elfogadhatatlannak tartjuk, mert nem lehet elvitatni a szerzőtől az álláspontjához való jogát, és akarata ellenére valamiféle legitimációs eszközként felhasználni. Továbbá a Zsoldos Péter-díj egy hivatalos szervezethez, jogi személyhez, az általa képviselt nézetekhez, elvekhez, szakmai és egyéb tényezőkhöz köthető. Ha az alkotó ezekkel nem szeretne azonosulni, megilleti a nyilvános nevezési listáról történő visszalépés lehetősége.

Mivel azonban Avana többszöri tiltakozásunk ellenére is bele akar kényszeríteni a díjra történő nevezésbe, és eszközként akarnak felhasználni, a következőket tesszük:

Pierce Brown Magyarországon

Avagy hogyan öltözz Pierce Brownhoz.:)

Pierce Brown, a Red Rising/Vörös lázadás sorozat amerikai írója az Agave kiadó meghívására hétvégén, a Könyvfesztiválon Magyarországon járt néhány napra, hogy megküzdjön a három órás, az épületből a parkba kígyózó dedikálásra váró sorral.

Pénteken az SFmagtól interjúztunk vele, amely hamarosan írott formában olvasható is lesz, viszont az interjú rögtön érdekesen indult, mivel véletlenül pont egy Visit Arrakis-os Dűne póló volt rajtam.
Pierce azonnal egy elismerő rácsodálkozással kezdett, ahogy meglátta, merthogy a Dűne a kedvenc regénye, ráadásul nemrég olvasta újra.
Lelkesen feleltem, hogy nekem is a kedvencem. Ráadásul én több, mint húsz éve olvastam, de nemrég éppen a végére értem az audiobooknak, úgyhogy szintén viszonylag friss az élmény. Mire rákontrázott, hogy valójában ő is audiobookban hallgatta. És innen csillogó szemekkel percekig áradoztunk a csodálatos audiobookról, mert öt színész olvasta fel, emiatt inkább olyan, mint egy rádiójáték, hanghatásokkal, minimál hangulatzenével és fantasztikus orgánumú színészekkel...

A XENO idegen civilizációi (Xeno-jegyzetek 2.)

A tavaly év végén megjelent Xeno című regényem kapcsán összeszedtem néhány háttérinfót. Valójában hónapok óta tervezgetem már ezt a néhány blogbejegyzést, de csak most jutottam el odáig, hogy végre meg is szülessenek. Jobb későn, mint soha.:) 

Moly-adatlap és olvasói értékelések a Xenóról

A Xeno az Agave kiadó webshopjában

Bevezetésként a Fermi-paradoxonról írtam, valamint arról, hogy mennyi esélye van, hogy létezik vagy valaha felfedezünk, más idegen civilizációkat.

Az idegen civilizációk a science fiction irodalom egyik kedvenc témája. A legizgalmasabb kérdések egyike, hogy itt van a hatalmas világmindenség: lehet, hogy élnek másfajta lények is benne? Ha pedig élnek, vajon milyenek lehetnek? Mióta létezhetnek, mi viszi előre őket? Egyáltalán miféle civilizációk alakulhattak ki? Hasonlítanak hozzánk? Különböznek tőlünk? Agresszívek, barátságosak, vagy lehet, hogy ezeket a fogalmakat nem is ismerik? Mit tennének, ha találkoznának velünk? És mit tennénk mi? Tudunk-e velük kommunikálni?

Hol vagytok, idegenek? (Xeno-jegyzetek 1.)

A tavaly év végén megjelent Xeno című regényem kapcsán összeszedtem néhány, talán érdekes háttérinfót a világról, a fő témáiról. Valójában hónapok óta tervezgetem ezt a néhány blogbejegyzést, de csak most jutottam el odáig, hogy végre meg is szülessenek. Jobb későn, mint soha.:) 

Moly-adatlap és értékelések a Xenóról

A Xeno az Agave kiadó webshopjában

Xeno 2117-ben játszódik, egy olyan jövőben, ahol 2058-ban egy magasan fejlett idegen civilizáció vonta irányítása alá a Földet. Az emberiségnek esélye sem volt az ellenállásra: minden informatikai rendszer leállt, irányított roboteszközök lepték el a bolygót, miközben magukról a hódítókról semmit sem lehetett tudni. A hódítók három másik idegen fajjal kezdik el összekeverni a Föld lakosságát: a világot ellepő féregjáratain keresztül fokozatosan embereket telepítettek át más bolygókra, és idegen lényeket költöztettek ide. Ennek eredményeképpen 2117-ben a Föld lakossága 15 milliárd főre nőtt: ebből hatmilliárd ember, kilencmilliárd pedig más fajú, úgynevezett xeno.

Vajon a tudomány oldaláról nézve mennyi esélye van annak, hogy egyszer majd idegen civilizációkkal találkozzunk?

Fermi-paradoxont leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy ha léteznének idegenek, már itt lennének.
És a legtöbb felelős kutató sem fog szakmai alapon nagyon mást mondani, mint, hogy jelenlegi ismereteink szerint nem sok.

De akkor hol vannak?

Dedikálás a Könyvfesztiválon, április 21-én 16 órától


Április 19 és 22 között kerül megrendezésre a XXV. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, ahol rengeteg íróval lehet találkozni, beszélgetni, dedikáltatni.
Köztük velem is.

BRANDON HACKETT DEDIKÁLÁS:
Április 21-én, szombaton, 16 órától, a Millenáris Parkban (Millenáris, 1024 Budapest, Kis Rókus u. 16-20), az Agave Könyvek standjánál.


Lehet hozni az új regényt, a Xenót, ezen túl Az időutazás napját, Az ember könyvét, Isten gépeit és A poszthumán döntést, valamint bármit, ha én írtam.:D
Szeretettel várok mindenkit, poszthumánokat, MI-ket, időutazókat és xenókat is.:D

Két új novella

Az év első két hónapja regényírás helyett novellázással telt.

Hogy tetszik mondani?

Bevallom, engem is meglepett, főleg azért, mert újkori, A poszthumán döntéstől "számított pályafutásom" során mindössze két említésre méltó novellát írtam: Az utolsó írót és a Rajaniemi fanfictionként is értelmezhető Homokba írt történetet (Galaktikákban jelentek meg régebben). Ez azt jelenti, hogy most hirtelen megdupláztam a novelláim számát.
Ennek persze oka van, a novella sosem volt a kedvenc műfajom, sem olvasóként, sem íróként, mert szeretek elmélyedni a történetekben, megismerni a karaktereket, ráadásul jobban szeretem a nagyszabásúbb történeteket. Na, a novella ezek közül egyik sem.
Így íróként is kifejezetten bizonytalanul mozgok ezen a területen, úgyhogy ez most jóval több volt, mint kihívás.
De mi is ez a két novella pontosan, és honnan kerültek elő hirtelen?

Instagramozzunk!

Néhány hete elkezdtem kíváncsiságképpen Instagramozni, és most már úgy tűnik, hogy nem csak fellángolás lesz, hanem többé-kevésbé tartós addikció.
Szóval, ez itt a profilom: https://www.instagram.com/markovicsbotond/
Oldalsávba pedig bekerült egy betekintő ablaki.
Elsősorban olvasós, írós, geek és gamer képek várhatók, amelyeket néha megzavarok egy kis macskakontenttel.

Vigyázat, fotózni nem tudok! De ettől még fogok!:D

Illusztráció: Mars bolygós sci-fi könyveim egy kupacban. (Egy John Carter mondjuk nagyon hiányzik a csapatból.)


Az idei (2018-as) Oscar-díjról, avagy hogyan szólítsalak?

Hétvégén jön az Oscar-díj, és mivel a napokban megnéztük A víz érintését, a fő kategória kilenc jelöltből jelenleg hat filmet láttam (hátra van még az Én, Tonya, meg A négyzet a közeljövőben). Szóval, ez most nem esélylatolgatás lesz, csak arról néhány gondolat, hogy számomra a látottak közül melyik film mit adott. 
+ a Testről és lélekrőlt még tavaly, az év első felében láttam, és nagyon drukkolok Enyedi Ildikóéknak.

5+1 regény, ami fontos volt a számomra

A Spekulatív Zóna sci-fi, fantasy oldalon új cikksorozat indul, várhatóan kétheti rendszerességgel egy-egy, a fantasztikum hazai világában ismert szerző, szerkesztő, fordító, blogger, stb. mesél mesél öt, számára fontos fantasztikus regényről vagy képregényről, illetve egy, számára szintén fontos nem fantasztikus regényről.
Én voltam az első megkérdezett, íme azok a könyvek, amelyek fontosak nekem, hatottak rám valamilyen módon Frank Herberttől Orson Scott Cardon és Dan Simmonson át egészen E. L. Doctorowig.

1. Frank Herbert: A Dűne

A Dűne tizenéves korszakom kedvenc regénye, azon kevés régebbi sci-fik egyike, amelyek témájuknál fogva nem avultak el, nem váltak porossá. Mire Paul Atreides és a sivatagbolygó története kb. 13-14 évesen a kezembe került, elég sok sci-fit olvastam, a Dűne elsősorban a Lynch-féle filmadaptáció miatt érdekelt, amely előtte nagy hatással volt rám, de itt gyorsan hozzáteszem, hogy a filmet kb. 1986 környékén láttam, egy egészen másfajta, ingerszegény világban, 11 évesen. Az ifjú Paul Atreides kifinomult intelligenciájával és felelősségtudatával pedig szinte példaképemmé vált, és ugyan csak a töredékét fogtam fel a szöveget körbefonó filozófiának, de a Dűne sivatagai és homokférgei ettől még ugyanúgy elvarázsoltak, mint később a további részek. Örülök, hogy ez a regény viszonylag fiatalon került a kezembe.

A további öt címet, történetet pedig a Spekulatív Zóna cikkében találjátok:

A Space Bar podcastban jártam

A Spacebar online podcast a leghallgatottabb sci-fi podcast, immár 146 adással a háta mögött. Nem is tudom már, mikor találtam rájuk, a második felismerésem az volt, hogy a srácok pedig olvassák az én regényeimet, sőt, néha teljes adásokat szenteltek egy-egy könyv kitárgyalására (Pl. A poszthumán döntésről és az Isten gépeiről is volt külön adás).

Na de most szintet léptünk:), és a legutóbbi adásban vendégszerepeltem másfél óra erejéig. Kicsit azért aggódtam, de nagyon jól éreztem magam, olyan volt, mintha ezer éve ismernénk egymást, és csak éppen 5 perce kezdtünk volna el dumálni. Rengeteg minden jutott eszembe a beszélgetés közben, amit aztán később el is felejtettem elmondani.

Itt meghallgatható, mit hoztunk össze:

Érdemes figyelni az oldalt, meg az egyéb helyeket, pl. a Facebook oldalukat az újabb adásokért, mert rendkívül szórakoztató, szerteágazó sci-fi témák kerülnek elő.

2017. évi összegzés

Újabb évkezdet, újabb évösszegző, évindító poszt következik, avagy mit csináltam 2017-ben, és mit fogok csinálni 2018-ban. Mármint főleg az SFF-téren. Nézzük!
(A 2017. toplistázós bejegyzést itt találjátok.)

2017 és az írás:

A legfontosabb, hogy  2017. novemberben megjelent az új regényem, a Xeno (a link alatt megtalálsz mindent, amit tudni érdemes róla, kritikákkal, miegymással együtt.)
Valójában már 2016. augusztusában befejeztem a nyers szöveget, de ettől még rengeteg munka volt vele 2017-ben is, 4-5 újraírás, a megfelelő arányok megtalálása, a jelenetek finomítása, majd a szerkesztési körök, stb.
De megjelent, és remélem, Ti is szeretitek. A Xeno hozzám a többi könyvemnél kicsit közelebb áll, de hogy miért, azt nem igazán tudom pontosan megragadni. Talán, ha elolvasod, vagy már olvastad, megérted. Talán nem, ki tudja.
Ugyan önálló történet, de pár év múlva majd mindenképpen szeretnék visszatérni Olga Ballardhoz, Markhoz és a többiekhez, a firkákhoz, hidrákhoz, az ostorosokhoz egy 8 évvel később játszódó gyarmatrendszerbe, mert nagyon érdekel, hogy mihez tudtak kezdeni a Xeno-ban történtek után. Ehhez persze nyilván sok minden kell, például, hogy jól fogyjon, és a kiadó is lásson fantáziát a folytatásban, valamint, hogy lépten-nyomon megkérdezze valaki, hogy mikor jön a folytatás. Előbbiről még nincs információ, utóbbi kapcsán viszont már most, egyre több kíváncsi kérdést kapok, pedig még éppen csak megjelent a regény.

Új regény?
Emellett azért haladtam a következő regényprojekttel is az év első felében, úgyhogy van egy új, 3/4 regényem is, amit 2018. év elején szeretnék befejezni végre. Ez ebben az évben még nem fog megjelenni, majd csak 2019-ben, mert egyrészt rengeteg munka van még vele, másrészt 2018-ra is készül valami más.
A regény Transzhumán háború címen fut jelenleg (és a végleges címe még bármi lehet), avagy egy kicsit megint fejest ugrom kedvenc témáim egyikébe, közben pedig felforgatom a 23.-24. századi emberi civilizáció amúgy sem nyugodt életét. Nagyon várom már, hogy újra belemélyedjek a sztoriba.

Futottam is sokat...
Nem én vagyok, loptam a netről:)
Néhány éve visszatértem a futáshoz.
A 2017. ebből a szempontból is egészen jó év volt, 800 feletti lefutott km-el, úgy, hogy év elején kicsit kiestem a ritmusból, és tavasszal vissza kellett szoknom a heti kétszer 10 km-es távra, de azt azóta sikerült tartanom, sőt, még szilveszter kora délután is belefért egy utolsó.
Bár nem tervezem, hogy 10 km fölé megyek, annyi bőven elég (igaz, néha van kísértés), de idén azért valószínűleg így is bőven meglesz az 1000 km is.
A futásban azt szeretem, hogy teljesen jól kitisztítja a fejet, elég jól tudok gondolkodni közben az íráson, ötleteken, plusz a közepe táján elszabaduló endorfinlöket sem elhanyagolható. Biztos, hogy valamilyen szinten futásfüggő is lettem, de ez nem zavar.:)
Lassan húzom is a cipőmet, mert ma megint szuper az idő.

És a 2018:
Először is be szeretném végre fejezni a regényt.
Előtte azonban még meg fogok írni két sci-fi novellát. Hogy mit? Novellát! Jól olvastad.:) Az érdemi novelláim száma jelen pillanatban kettő (2!), úgyhogy január/februárban meg fogom duplázni a számukat. Az egyik egy friss felkérés, a másik, amely Az MI-építő munkacímen fut pedig saját indíttatás, és mindkettő még idén olvashatóvá válik, de erről majd év közben.

A minap John Scalzi blogjára tévedtem, éppen egy újévi fogadalmazás közepébe, amit én általában kerülök, mert nem kell nekem újév, ha valamin változtatni szeretnék. Azon viszont elgondolkodtam, hogy mennyi időt is töltök felesleges információk befogadásával, aztán azzal, hogy megpróbálom őket elfelejteni, és mennyi olvasással és írással, egyéb hasznos dolgokkal tölthetném az időmet helyette.
RENGETEG időt töltök értelmetlenséggel, és ezen mindenképpen szeretnék változtatni. Még nem tudom, hogyan, mert fogadkozni könnyű, de amikor csak egy percre ülök le a net elé, akkor is könnyen elsurran egy teljes óra kattintgatással és görgetéssel érdemi tartalom nélkül, úgyhogy veszélyes egy hely ez, én mondom.

BÚÉK mindenkinek, és hajrá, valósítsátok meg az idei terveiteket!


Toplistázzuk 2017-et! (könyv, film, képregény, videójáték témában)

És itt az elmaradhatatlan 2017-es privát toplista, avagy miket olvastam, láttam és milyen videojátékokkal játszottam tavaly, illetve ezek közül is melyeket szerettem. (Volt már ilyen 2016-ban, sőt 2015-ben is.)
Természetesen minden szubjektív, ami azt jelenti, hogy nekem ezek tetszettek, ráadásul egy csomó minden még hátravan a 2017-es megjelenésekből. (Az egyes címek helyenként linkeket rejtenek, mert a fantasztikumhoz köthető alkotások közül többről írtam az SFmag.hu-n ismertetőt, ezek a linkek ezekhez az ismertetőkhöz vezetnek.)

KEDVENC SCI-FI KÖNYVEK:

Dan Simmons: Olümposz
Simmonsnak sok tekintetben fontos helye van az életemben. Egyrészt hajdanán a Hyperion adott egy jókora lökést az írói pályámnak, amikor hajdanán a Hyperion-ciklusát olvastam olvastam, rávilágított arra, hogy merre menjek tovább, és hogy hova lenne jó majd egyszer eljutni. A Hyperion miatt olvastam el aztán angolul a megjelenéskor az Ilion-Olümposz duológiát, és ez a két könyv bebizonyítja, hogy nincs lehetetlen, megférnek egymás mellett a trójai háború görög és trójai hősei Akhielleusztól Hektórig, valamint az őket nanotechnológiával manipuláló, kvantumteleportáló istenek Zeusz vezetésével, a háborút Homérosz Íliászával összevető 20. századi történészprofesszor, a Jupiter közelében űrcivilizációként élő, Shakespeare-t olvasó, moravec nevű robotok, Prospero, Caliban, egy kis Nabokov, és rengeteg további irodalmi utalás. A lezárással továbbra sem vagyok kibékülve, de ettől még ez egy hihetetlen irodalmi alkotás minden tekintetben.
Hahó, Dan, nem akarsz végre megint sci-fit írni?

Patrick Ness: Szólít a szörny
Ez nem friss könyv, 2012-ben jelent meg magyarul, de csak most olvastam el, alig pár nappal a filmváltozat bemutatása előtt. A tizenhárom éves Conor édesanyja hosszú ideje rákkal küzd, és a kisfiú tehetetlenül nézi, ahogy kezelésről kezelésre jár, a kezelések után legyengül, de utána újra erőre kap, majd visszaesik, és újabb kezelések kezdődnek. Conor fájdalmát és félelmeit elnyomva reménykedik a gyógyulásban. Conorhoz ekkor ellátogat a szörny, a kert végéből látható, megelevenedő, rémisztő, ősöreg tiszafa-lény, aki alkut köt a fiúval: elmesél neki három történetet, és amikor ezt megtette, akkor Conornak is el kell mondania egy történetet, a sajátját…
Rendkívül súlyos történet, de ha közel engeded magadhoz, amit mondani akar, egy olyan könyvélménnyé válhat, amire sok-sok év múlva is emlékezni fogsz. Nekem legalábbis ilyen.

McDonald aprólékosságát, irodalmiságát és ötletességét régóta csodálom, de eddig valahogy mégsem tudott megtalálni a regényeivel. A Luna: Új Holddal azonban sikerült. Fantasztikus világépítés, lassan építkező, érdekes karakterekkel teli történet, ami 300 oldalon át hömpölyög, majd egyszer csak felrobban: ritkán olvasni ilyen utolsó 100 oldalt SF-regényben, a folyamatosan növekvő feszültség a végjátékban úgy robbantja szét a regény kereteit, hogy folyamatosan csak pislogtam: te jó ég, mi történik itt?