Ha ma mutatnák be a Vissza a jövőbent, Marty McFly 1994-be utazna vissza

Hogy mi? 1994-be? A Vissza a jövőbe 1955-je egy egészen más, régi világnak tűnt 1985-ből, míg 1994 csak nemrég volt! Alig néhány... három évtizede.

Lehet, hogy 1994 is egy teljesen másik világ volt mai szemmel?


Hiszen ez volt az az év, amikor gyakorlatilag létrejött a világháló, és megjelentek az első honlapok. Ha képet is tartalmaztak, gyakran percekig töltögette a gép az oldalt.

Én 1995-ben láttam először internetet, amikor egy osztálytársam faterja meginvitált egy kormányzati épületbe, ahol netezhettem pár órát. Star Warsos képeket keresgéltem, meg valami random oldalon a Central Parkban sétáltam, de ezt úgy kell elképzelni, hogy betöltött lassan egy pixeles kép, leírással, hogy hol járok a parkban, és lehetett választani, hogy balra vagy jobbra megyek, és akkor újabb percekig töltött be a következő kép/helyszín.

2023-as évértékelő

2023-ban a blogolást látványosan elhanyagoltam. Míg 3 éve, az Eldobható testek megjelenésének évében 33 (!) bejegyzés született, most, amikor szintén új könyv érkezett, mindössze 3. Persze, ez részben azért inkább azt jelenti, hogy a legtöbb poszt közvetlenül a Facebookra vagy az Instagramra került.

Úgyhogy legalább év elején megpróbálok kicsit belehúzni.

A tavalyi összegző szerint 2022-t a legrosszabb és legjobb évnek neveztem. Nos, 2023-at leginkább egy fárasztó, de rengeteg élménnyel és tanulással teli évnek éreztem. Meglepően sok minden tűnt már túl soknak, legyen az inger, információ, megoldandó probléma, menedzselendő feladat, sokszor éreztem azt, hogy már a határán vagyok annak, amit még be tudok fogadni, eközben túl sok mindent is akartam egyszerre csinálni, amiből az lett, hogy sokszor végül semmit nem csináltam.

Alapvetően jóval kevesebb időt tudtam írással tölteni, mint szerettem volna, és ennek elég prózai oka van: sokkal többet dolgoztam a főállásomban, ami sokszor teljesen legyalulta az agyamat, kreativitásomat. Hiába, új pozíció, új felelősség, folyamatosan új dolgok tanulása, megszórva néhány mini krízissel, ez így együtt nem volt egyszerű menet. Az írás, mint második állás/műszak ezt kicsit megsínylette, és gyakran emiatt csak szerettem volna írni, de agykapacitás híján ez inkább görcsös akarásba torkollott. Ebből pedig végül csak nyögés lett, meg elvesztegetett idő, ami alatt pl. pihenhettem is volna. Ezek miatt az év folyamán mentálisan nagyjából közepesen éreztem magam, na de a rendszeres futás mindig segített abban, hogy ezt a szintet legalább fenntartsam.;)

Szerencsére, ettől függetlenül egyáltalán nem éreztem eredménytelennek az évet, sőt!

2024 a science fiction szerint

Visszatérő szokásom, hogy utánakeresek, milyen történetek játszódnak az új évben, hogyan képzelték el azt a science fiction írók.

Van, amikor ez nem túl érdekes (lásd 2023 sem volt az, nem is írtam semmit), de 2024-et egész sokan szerették.

Van itt minden, de többnyire atomháború az 1960-as évekből nézve, széthulló társadalom, disztópia, halhatatlanok, időutazók, űrháború idegenekkel, és egészen híres sci-fi alkotások is.

(A lista nagy eséllyel nem teljeskörű, szóval, ha eszedbe jut valami, ami kimaradt, írd meg kommentben!)