AZ IDŐUTAZÁS TEGNAPJA: borító és fülszöveg

Brandon Hackett: AZ IDŐUTAZÁS TEGNAPJA
(Az időutazás napja folytatása, a kétrészes cikus lezáró kötete)
Megjelenik: 2015. május 5-én az Agave Kiadó gondozásában
352 oldal
Előrendelhető az Agave webboltjából
A legtöbben úgy tudják, hogy csak az első időgép működésbe lépésének pillanatáig lehet visszautazni az időben: ez a nap az időutazás napja. Csakhogy létezik egy másik időtechnológia is, amely ennél a napnál jóval korábban került a Földre egy fejlett, idegen civilizáció jóvoltából, akiknek sikerült kijutni a saját időfolyamuk összeomlásából, de ezért súlyos árat fizettek.

Az időutazás napja eseményei után másfél évtizeddel Rebeca Szatosi ennek a technológiának a segítségével elindul a múltba, hogy találkozzon édesapjával, az időben eltűnt fizikussal, és ezzel akaratlanul is olyan események láncolatát indítja el, amelyek az emberi civilizáció jelenének, jövőjének és múltjának megsemmisüléséhez vezethetnek.

Beregi Bálint, az időutazás feltalálója fiatal önmagával együtt dolgozik az időutazás természetének megértésén és az időfolyam összeomlásának megállításán, de még úgy sincs nagy reményük a sikerre, hogy összefognak egy 20. századból kiemelt tudóscsapattal, köztük Albert Einsteinnel és Neumann Jánossal. Az idő túl gyorsan fogy, ráadásul a Maxwell-démonoknak nevezett idegen civilizáció, valamint a Haugen-dimenzió mikrouniverzumában, egy paradoxon-technológia révén létrejött poszthumán szervezet is útjukat állja.

A Brandon Hackett néven író Markovics Botond időutazás-duológiájának záró kötetében az idő csapdájába került emberi civilizáció létezése a tét.

Ha az Orion-köd 4 fényévnyire lenne

Szép az éjszakai égbolt, a Hold, a Tejút és a csillagok, de biztos Ti is álmodoztatok már arról, hogyan nézne ki az égbolt, ha a Föld mondjuk egy Jupiter méretű gázóriás körül keringene, vagy biztos láttatok képeket arról, hogy mit látnánk a felszínről, ha a Földnek is a Szaturnuszhoz hasonló törmelékgyűrűje lenne.
Vagy itt vannak a csillagködök színpompás formákkal, a végtelenség ígéretével.

Íme az egyik, így nézne ki az egyik legszebb és a legközelebbi közülük, így nézne ki Orion-köd az éjszakai égbolton, ha mindössze 4 fényévnyire lenne tőlünk. (Ez egy animgif, úgyhogy ha esetleg nem mozog, akkor valami gond van.:))

Jelenleg kb. 1300-1400 fényévnyire van tőlünk, 24 fényév átmérőjű, és szabad szemmel is észlelhető, nagyjából 700 csillag található benne, a csillagkeletkezés különböző fázisaiban.

Néhány kép még az Orion-ködről (ezek sima képek, és akkor van gond, ha mozognak.;))



Naplemente más csillagokkal

Mi lenne, ha a Föld nem a Nap, hanem mondjuk az Alfa Centauri-A, a Sirius A vagy B, a Procyon vagy a Gliese-581 körül keringene?
Az Isten gépei című regényemben a Föld átkerül egy M színképosztályú vörös törpecsillag köré. Ilyen mondjuk a második kép, a Barnard csillaggal.



Cím nélkül - hétvégére

(Star Wars IV. forgatási jelenet baki animgifesítve)

Képregényekről a Képregénybörzén

Múlt héten a képregénybörzén jártam, ahol az Ekultura rengeteg videóinterjú készített a magyar képregénykiadókkal, és kakukktojásként elcsíptek engem is néhány kérdés erejéig, annak ismeretében, hogy az elmúlt háromnegyed évben masszívan feléledt a képregények iránti szenvedélyem. 
Így visszagondolva, tényleg hatalmas mennyiségű képregényt szereztem be a MArvel és DC szuperhősökön kívüli, független világból, részben az elmúlt tizenöt év kiemelkedő címeiből próbáltam behozni a lemaradásomat, részben pedig friss sorozatokba vágtam bele.
Utóbbiakról nemsokára fogok írni egy kis összefoglalót, hátha lesz, akit érdekel.

Íme a videóinterjú:

Mit szól a jövőhöz a múlt? - kerekasztalbeszélgetés március 19-én


Jövő csütörtökön a Gólyában 18 órától arról beszélgetünk  Csordás Attila moderálásában Németh Attilával és Kömlődi Ferenccel, hogy mit ígért a múlt és a sci-fi irodalom és film 2015-re és ebből mi vált valóra. Az eseményt ha minden igaz, a tavaly szilveszteri írásom ihlette.:)
Ha van kedvetek, időtök, gyertek!

"A jövő már itt van, csak nem egyenlően oszlik el a világban." - William Gibson

FB esemény:https://www.facebook.com/events/1612282129002858/

Helyszín: Gólya közösségi ház és presszó (térkép a link alatt!)
VIII. kerület, Bókay János u. 34.

Részletek:
Milyennek képzelték a múltban a jövőt? 2015-öt pl. elég sokféleképpen. Tudtad, hogy a Vissza a jövőbe második része, A hatodik napon című Schwarzenegger film vagy Asimov egyik novellája az Én, a robot című kötetből is 2015-ben játszódik?
Az első űrséta ötvenedik évfordulója alkalmából megbeszéljük mi valósult meg ezekből az elképzelésekből, mi lett a múlt jövőjéből. Ha kíváncsi vagy, van-e már lebegő gördeszka vagy hol tart az emberek klónozása, illetve a mesterséges intelligencia kutatás és ezeknek milyen hatása van, lesz a társadalomra, várunk a Gólyában.
Múlt és jövő bő egy órában.

Aki kérdez:
Csordás Attila

Aki válaszol:
Kömlődi Ferenc – jövőkutató
Markovics Botond (Brandon Hackett) – író, közgazdász
Németh Attila – a Galaktika magazin felelős szerkesztője

Ajánlott zene:

Sorok mögött: az olvasói elvárások

Biztos előfordult már veletek is, hogy egy könyv annyira tetszett, hogy ezt az élményt szerettétek volna újra átélni, és ezért az író újabb regényeibe is belevágtatok.
De mi van akkor, ha az író nem hajlandó kétszer ugyanolyan regényt írni, helyette kísérletezik, új utakat keres? Csalódunk, vagy dühösek leszünk az íróra, amiért másfajta témával foglalkozik, másfajta élményt akar átadni?

Egy új regény kezdete

 Az időutazás tegnapja a célegyenesbe fordult, a szerkesztés már régen befejeződött, készül a borító, fogalmazódik a fülszöveg, a regény várja a május eleji megjelenést.

Tegnap pedig végre elkezdtem az új regényt, Inverzum munkacímmel.
Belegondolva, már négy éve foglalkozom ezzel az ötlettel, különböző változatokban létezett a fejemben, kerestem-kutattam a lényegét, a karaktereit, többször neki is ugrottam, de az alapötlethez nem találtam meg még a megfelelő történetet és karaktereket.
Mostanra gyakorlatilag egy fél regénnyi, rendszerezett jegyzethalmom gyűlt össze, ennek oka, hogy az Inverzum a negyedik évezred elején játszódik, posztemberi fajok és különös idegen civilizációk világában, valamint egy eltérő fizikájú univerzumban, és ehhez meg kellett ismernem mindegyik civilizációt mélységében, hosszú időre visszamenőleg, nem beszélve a karakterektől, akikről szólni fog az egész.
Szeretek jegyzetelni, előkészülni a tényleges íráshoz (amely szintén folyamatos jegyzetelést, ötletelést igényel), ez mindig egy nagyon intenzív és kreatív időszak, amikor szabadon és kontrollálatlanul áramlik rengeteg ötlet, gondolat, amelyeket próbálok rendszerbe foglalni, és értelmezni.
A lényeg, hogy az első fejezetecskét tegnap sikerült megírnom. Sok mindent szeretnék elmesélni, és csak remélem, valóban sikerül majd.

Nektek viszont addig hamarosan elkezdenek érkezni a konkrétumok Az időutazás tegnapjáról, hiszen már csak két hónap van a megjelenésig!