2016. december 27., kedd

Toplistázzuk 2016-ot! (könyv, film, képregény, videójáték témában)

Egy fantasztikus és nem SF történetekkel teli, szubjektív, kicsit hosszúra sikeredett lista következik 2016-ról, legyen az mozi, tévé, videojáték, könyv vagy képregény, azaz ahol történetekkel lehet találkozni.
Vigyázat, a szubjektív azt jelenti, hogy nekem ezek tetszettek, vitatkozni ízlésről  nem érdemes.:)

Az egyes címek helyenként linkeket rejtenek, mert a fantasztikumhoz köthető alkotások jelentős részéről bővebben írtam az SFmag.hu-ra, ezek a linkek ezekhez az ismertetőkhöz vezetnek.

2016. december 25., vasárnap

A Spacebar podcast és A poszthumán döntés


Nem tudom, ismeritek-e a Spacebar podcastot, már bőven száz adás felett járó, rendszeres sci-fi podcast-sorozat, ajánlom mindenkinek, aki szereti a sci-fit, mert rendszeresen foglalkoznak többek közt aktuális könyvekkel, filmekkel, sorozatokkal.
 

A legutóbbi, 116-os adást ráadásul teljesen a 2007-es A poszthumán döntésnek szentelték, ide kattintva találjátok az elérhetőséget.

Hálás köszönet érte, és bevallom, az ilyenektől mindig zavarba jövök, nekem, mint az írónak mindig furcsa (és persze jó érzés is egyben) azt hallgatni, amikor valahol éppen egy korábbi regényemről beszélgetnek hosszasan.

A Spacebaros srácok nem is először foglalkoznak a regényeimmel, korábban volt már szó az Isten gépeiről, valamint Az időutazás napjáról is, ez pedig igazán megtisztelő.

2016. december 17., szombat

A Star Wars: Zsivány Egyesről


Megnéztem végre a Zsivány Egyest.
Kicsit kalandosra sikerült azért a szervezés, mert még a keddi sajtóvetítésen terveztem elmenni, de aztán oda nem tudtam elmenni, mert közbejött valami, pénteken meg végül éppen odaértem a moziba, mert előtte az egyik macskát kellett gyorsan megmutatni állatorvosnak (végül, nem volt komoly baja), csak kapott pár injekciót, meg gyógyszert, én meg 20 óra előtt egy perccel odaértem a moziba.

Egy biztos: 1983 óta nem láttam ehhez fogható Star Wars mozit.

Ennyi idő kellett, hogy valaki (Gareth Edwards és az egész stábja) újra eltalálja azt, amikor nyolc-kilenc évesen a ráckevei moziban bámultam a Tantive IV-et üldöző csillagrombolót az Új remény nyitó jelenetében, a hothi csatát a Birodalomban, kicsit később pedig a II. Halálcsillag ostromát a Jediben.
Számomra a Zsivány Egyes révén az Új remény egy négy órás megafilmmé nőtt (vagy az eredeti trilógia tetralógiává vált). Ez a film többek közt azt is megmutatja, hogy mennyire gyengére sikerült sok tekintetben Az ébredő erő, ugyanis ilyen nagyszabásúnak, ehhez hasonló hangulatúnak kellett volna lennie a VII. résznek is. Mintha az lett volna az "egy Star Wars történet", ez pedig az, amit léptékeivel, monumentalitásával, komolyságával is a fősodorba számító történetnek szántak.

Bővebben az SFmag.hu-ra írtam egy lelkendező, de a hibákra is kitérő ismertetőt. A lényeg, hogy lehettek volna benne karakterek, az első fele lehetett volna összeszedettebb, de ennek ellenére is végre egy Star Wars film, ami az én személyes listámon lazán odafér a 4-5-6. rész mellé. És egy biztos, a Zsivány Egyes után egészen más szemmel fog mindenki az Új reményre tekinteni, új, mélyebb értelmet kap egy csomó jelenet, kibomlanak elejtett utalások, sorsok.
Hétfőn megyek is újrázni.

2016. december 15., csütörtök

Karácsony felé közeledve

Ez most egy villámposzt akar lenni, mivel idén nagyon elhanyagoltam a blogot.
Szerencsére van rá mentségem: a héten szép csendben leadtam az új regényt, ami kicsit hosszabb lett, mint bármi, amit az utóbbi 10 évben írtam, viszont cserébe rengeteget dolgoztam rajta. (Az első draft már augusztusban készen volt, de a szöveg még így is több körös szerkesztés előtt áll.)

A tavalyi évet messze nem a legtermékenyebb időszakomként értékeltem, sok mindent próbálgattam, keresgéltem azt a témát, amivel tényleg foglalkozni szeretnék, mire végre idén minden a helyére került, és megszületett egy idegen civilizációs-kultúrakeveredéses-csillagközi felfedezős történet, amely egyúttal sok ponton reflektál a jelenlegi világpolitikai helyzetre, és valószínűleg részben a jelen állapotoknak, a morális, politikai és migrációs válságoknak köszönhető, hogy megírtam.

A regény munkacíme Xeno (ez még változhat), 2117-ben játszódik, és ez lesz az első mondata: 

A Föld gyarmat lakossága tizenötmilliárd fő: ebből hatmilliárd ember, kilencmilliárd földönkívüli, más néven xeno.

Jövőre aztán már tényleg jóval aktívabban fogok blogolni, már csak az új regény témája kapcsán is több bejegyzés forog a fejemben a Fermi-paradoxontól kezdve a migrációs válságon át sok mindenig.

Ha pedig esetleg Az időutazás-napja duológiát szeretnétek valakinek ajándékba adni, vagy külön valamelyik kötetet, esetleg Az ember könyvét, az Agave kiadó webshopjában most 35%-os kedvezménnyel megtehetitek karácsonyi akció keretein belül december 18-ig! (Ugyanez az összes könyvükre igaz.)

Addig is Boldog Karácsonyt kívánok Nektek, és sok könyvet a fa alá! 

Kapcsolódó kép

2016. szeptember 15., csütörtök

Elfogyott Az időutazás napja, itt az újranyomás

Egy ideje már elfogyott Az időutazás napja, így nem nagyon lehetett kapni sehol, most viszont itt az újranyomás!
A regény október 6-án jelenik meg ismét, és addig 35% kedvezménnyel előrendelhető az Agave kiadó webshopjában.

Ha eddig még csak tervezted megvenni, elolvasni, most itt az alkalom!
(Ide kattintva bele is olvashatsz.)




2016. augusztus 12., péntek

A tavalyi év legjobb sci-fi és fantasy regényei a moly.hu közössége szerint

A moly.hu könyves közösségi oldal rendszeres sci-fi és fantasyolvasóiból álló csoportja elhatározta, hogy összeállít egy-egy olyan listát, amelyet a tavalyi év legjobb sci-fi és fantasy regényeinek tartanak 2015-ből.
Arról, hogy milyen olvasói szempontok szerint történt a válogatás, miként állt össze a lista, a 10-10 regény részletes bemutatásával az alábbi linkeken olvashattok: (Sci-fi merítés, Fantasy merítés)

A sci-fi kategória esetén 15, a fantasy esetén 10 fős zsűri válogatta és értékelte az egyes regényeket, míg végül kialakult mindkét zsánerben a 10 regényből álló lista, és nagy megtiszteltetés, hogy Az időutazás tegnapja is része lehet egy ilyen illusztris társaságnak. 

A 2015-ös science fiction lista:

  – Margaret Atwood: Az özönvíz éve (Európa Könyvkiadó, fordította Varga Zsuzsanna és Horváth Viktor)
– John Brunner: Zanzibár (Metropolis Media, fordította F. Nagy Piroska)
– Jack Campbell: Rendíthetetlen (GABO Könyvkiadó, fordította Tamás Gábor)
– Cory Doctorow: Homeland (Metropolis Media, fordította Oszlánszky Zsolt)
– Dmitry Glukhovsky: Metró 2035 (Európa Könyvkiadó, fordította Goretity József)
– Brandon Hackett (Markovics Botond): Az időutazás tegnapja (Agave Könyvek)
– Emmi Itäranta: A teamesternő könyve (Metropolis Media, fordította Varjasi Csilla)
– Terry Pratchett – Stephen Baxter: A Hosszú Föld (Delta Vision Kiadó, fordította Sziklai István)
– Kim Stanley Robinson: Aurora (Agave Könyvek, fordította Farkas Veronika)
– Dan Simmons: Ílion (Agave Könyvek, fordította Huszár András)

A 2015-ös fantasy lista:

– Joe Abercrombie: Vérvörös vidék (Könyvmolyképző Kiadó, fordította Kamper Gergely)
– Jacek Dukaj: Más dalok (Typotex Kiadó, fordította Mihályi Zsuzsa)
– Dave Duncan: A Tűzföldek ura (Delta Vision Kiadó, fordította Zámori Máté)
– Hernád Péter: Hollóember (Delta Vision Kiadó)
– Andrus Kivirähk: Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét (Typotex Kiadó, fordította Kőhalmy Nóra)
– Brian McClellan: Karmazsin hadjárat (Fumax Kiadó, fordította Rusznyák Csaba)
– Moskát Anita: Horgonyhely (GABO Könyvkiadó)
– Terry Pratchett: Éjjeli őrjárat (Delta Vision Kiadó, fordította Járdán Csaba)
– Andrzej Sapkowski: Tűzkeresztség (PlayON! Kiadó, fordította Kellermann Viktória)
– Helene Wecker: A gólem és a dzsinn (GABO Könyvkiadó, fordította Tamás Gábor)

A végső lista mellett közönségszavazás is kezdődött ez augusztus 31-én fog zárulni, ahol a moly.hu-ra regisztrált felhasználók is a szavazhatnak a kedvencekre!



https://moly.hu/szavazasok/2015-os-fantasy-ajanlo-kozonsegszavazas

2016. július 13., szerda

Hogy áll az új regény?

Márciusban írtam, hogy igen jó ütemben haladok az új regénnyel. Most, hogy eltelt négy hónap, talán kíváncsiak vagytok, hogy mi a helyzet.

Nos, jelentem, már majdnem a végére értem.
Azaz, ha minden jól megy, augusztus első hetében elkészülök a nyers kézirattal, ami az utóbbi regényekhez képest valamivel terjedelmesebb lesz. A nyers kézirattal ezt követően nagyon sok munka lesz, mire a szöveg véglegesedik, úgyhogy legkorábban jövő év első felében lesz belőle nyomtatott regény.
Amint nemsokára az első verzió végére érek, majd mesélek bővebben a történetről, karakterekről, világról. Most viszont éppen nyakig benne vagyok a fináléban, ahol a főhősök egy idegen eredetű megastruktúra mélyén próbálnak életben maradni.


2016. június 24., péntek

Elon Musk, a szimulált valóság és az Isten gépei

Az Isten gépei című, a technológiai fejlődésről szóló regényemet nyolc évvel ezelőtt írtam, mostanra közel 3000 példányban elfogyott, és idén kezd egyre több olyan hír szembejönni, amelyek mintha a regény lapjairól léptek volna le: legyen az a mesterséges intelligencia, amely a science fictonből és a kutatólaborokból kezd a közbeszéd részévé válni, de itt van a 3D nyomtatás (az Isten gépeiben lásd pl. a fekete doboz gyárakat), vagy éppen a szimulált valóság témája.

Nemrég Elon Musk Californiában, egy konferencián egy közönségből érkező kérdésre meglepő őszinteséggel és közvetlenséggel kifejtette a lehetőségét annak, hogy az is lehet, hogy valójában egy szimulált valóságban élünk:


Musk abból indult ki, hogy negyvenegynéhány éve a videojátékot a Pong jelentette, amelyben egy pixelnyi pontot kellett két vonal-ütővel vezérelnünk, ma pedig egyre élethűbb, háromdimenziós, fotorealisztikus, sőt, lassan virtuális valóságos szimulációkat kapunk, és idővel minden bizonnyal elérjük azt is, hogy meg se lehessen különböztetni a valóságtól. És mivel valószínűleg léteznek rajtunk kívül más civilizációk, és feltehetően van közöttük nem egy nálunk jóval fejlettebb is. Egy ilyen fejlett civilizáció pedig nagy valószínűséggel megpróbálja szimulálni a valóságot, és valószínűségszámítással kiszámítható, hogy emiatt nagyobb eséllyel élünk szimulált valóságban, mint a fizikai valóságban. Sőt, annak az esélye, hogy mi a valóságban élünk, egy a milliárdhoz. Már akár csak egy tízezer évvel fejlettebb civilizáció is könnyedén modellezhetne bennünket.

Elon Musk kijelentése elsőre talán egy milliárdos komolytalan fantazmagóriájának hangzik, és csak legyintünk, hogy ez sem normális, de a fenti, néhány perces videóból kiderül, hogy ő csak mesélt valamiről, amelyről már szinte minden, hozzá hasonló, science fiction szerető és jövő iránt érdeklődő ember beszélgetett élete során egy korsó sör vagy pohár bor mellett. (Musk csak annyiban különbözik egy sci-fi olvasótól, hogy hihetetlen ambíciója, szerencséje és tudása révén közben ő maga vált a jövő egyik legnagyobb formálójává.)

Aki olvasta az Isten gépeit, szerintem már tudja, miért érdekes ez. Ugyanis a regény pontosan erről szól. A Föld egy megmagyarázhatatlan jelenség, az Ugrás néven nevezett esemény következtében átkerül egy vörös törpecsillag köré, amely révén a bolygó egyik fele mindig az új nap felé néz, a másik pedig soha többé nem kap fényt. Ez az esemény hatalmas világkatasztrófát okoz, de ezzel együtt új lehetőségek nyílnak, mintha új sebességre kapcsolt volna a fejlődés, de ez nem a véletlen műve, és hamarosan kiderül, hogy a Föld nem több, mint egy a sok milliónyi Föld másolatból, amelyeket egy galaktikus szimulációt futtató civilizáció hozott létre, és különböző extrém helyzetekbe helyezi ezeket annak érdekében, hogy elérjék a technológiai szingularitást, amelyről itt írtam egy rövid fejtegetést.

Pedig szinte biztos vagyok benne, hogy Elon Musk nem olvasta az Isten gépeit.:)

2016. június 13., hétfő

Látogass el az Arrakisra!

Lassan véget ér a Könyvhét, szokás szerint nagyon sűrű, idén esővel is áztatott, rengeteg könyvvel, programmal és barátokkal dúsított (de uránnal nem!), ingergazdag esemény volt, egyedül azt sajnáltam, hogy néhány, ritkán látott ismerőssel csak kutyafuttában sikerült beszélni pár szót.
Ráadásként, tegnap a Vörösmarty téren az Ekultura.hutól Galgóczi Tamás spontán lefotózta a pólómat, ha már egyedi minta: egyik kedvenc regényemet, Frank Herbert Dűnéjét idézi.


2016. június 12., vasárnap

Mitől retteg Elon Musk?

Éppen Elon Musk techmilliárdosról (Paypal, SpaceX, Tesla, SolarCity, Hyperloop) szóló életrajzi könyvet olvasom. Hamarosan bővebben fogok írni róla, mert finoman fogalmazva is a legérdekesebb és legfanatikusabb jövőformáló a világon, aki a Szilícium-völgyben, startup ötletekből kockázati befektetők által lett nagyon fiatalon milliomos, majd vált maga is kockázati befektetővé, hogy megvalósítsa eszementnek tűnő álmait az űrutazástól kezdve az energiaforradalomig.
Íme egy jellemző idézet a könyvből, hogy miként is gondolkodik Musk, mert élete során számtalanszor nézték őrültnek, bolondnak, pláne szociopatának, de kompromisszumképtelensége és megállíthatatlan lendülete a bukások ellenére is végül szinte mindig őt igazolta:

"[Elon] nyíltan beszélt arról, mi okoz neki álmatlan éjszakákat. Attól retteg, hogy Larry Page, a Google társalapítója és vezérigazgatója talán már el is kezdte építeni a mesterséges intelligencián alapuló robothadsereget, amely elpusztíthatja az emberiséget. „Halálra aggódom magam emiatt” – bizonygatta Musk. Az sem nyugtatta meg, hogy Page-dzsel közeli barátok, a férfit pedig alapvetően jóindulatú, a legkevésbé sem ördögi figurának tartja. Sőt, bizonyos értelemben éppen ez aggasztotta. Jóhiszeműségéből adódóan Page azt feltételezte, hogy a gépek örökre engedelmeskedni fognak nekünk. Én nem vagyok ennyire optimista – vallotta be Musk. – Véletlenül is létrehozhat valami gonoszat.”