2017. évi összegzés

Újabb évkezdet, újabb évösszegző, évindító poszt következik, avagy mit csináltam 2017-ben, és mit fogok csinálni 2018-ban. Mármint főleg az SFF-téren. Nézzük!
(A 2017. toplistázós bejegyzést itt találjátok.)

2017 és az írás:

A legfontosabb, hogy  2017. novemberben megjelent az új regényem, a Xeno.
Valójában már 2016. augusztusában befejeztem a nyers szöveget, de ettől még rengeteg munka volt vele 2017-ben is, 4-5 újraírás, a megfelelő arányok megtalálása, a jelenetek finomítása, majd a szerkesztési körök, stb.
De megjelent, és remélem, Ti is szeretitek. A Xeno hozzám a többi könyvemnél kicsit közelebb áll, de hogy miért, azt nem igazán tudom pontosan megragadni. Talán, ha elolvasod, vagy már olvastad, megérted. Talán nem, ki tudja.
Ugyan önálló történet, de pár év múlva majd mindenképpen szeretnék visszatérni Olga Ballardhoz, Markhoz és a többiekhez, a firkákhoz, hidrákhoz, az ostorosokhoz egy 8 évvel később játszódó gyarmatrendszerbe, mert nagyon érdekel, hogy mihez tudtak kezdeni a Xeno-ban történtek után. Ehhez persze nyilván sok minden kell, például, hogy jól fogyjon, és a kiadó is lásson fantáziát a folytatásban, valamint, hogy lépten-nyomon megkérdezze valaki, hogy mikor jön a folytatás. Előbbiről még nincs információ, utóbbi kapcsán viszont már most, egyre több kíváncsi kérdést kapok, pedig még éppen csak megjelent a regény.

Új regény?
Emellett azért haladtam a következő regényprojekttel is az év első felében, úgyhogy van egy új, 3/4 regényem is, amit 2018. év elején szeretnék befejezni végre. Ez ebben az évben még nem fog megjelenni, majd csak 2019-ben, mert egyrészt rengeteg munka van még vele, másrészt 2018-ra is készül valami más.
A regény Transzhumán háború vagy Transzhumán igazság címen fut jelenleg (és a végleges címe még bármi lehet), avagy egy kicsit megint fejest ugrom kedvenc témáim egyikébe, közben pedig felforgatom a 23.-24. századi emberi civilizáció amúgy sem nyugodt életét. Nagyon várom már, hogy újra belemélyedjek a sztoriba.

Futottam is sokat...
Nem én vagyok, loptam a netről:)
Néhány éve visszatértem a futáshoz.
A 2017. ebből a szempontból is egészen jó év volt, 800 feletti lefutott km-el, úgy, hogy év elején kicsit kiestem a ritmusból, és tavasszal vissza kellett szoknom a heti kétszer 10 km-es távra, de azt azóta sikerült tartanom, sőt, még szilveszter kora délután is belefért egy utolsó.
Bár nem tervezem, hogy 10 km fölé megyek, annyi bőven elég (igaz, néha van kísértés), de idén azért valószínűleg így is bőven meglesz az 1000 km is.
A futásban azt szeretem, hogy teljesen jól kitisztítja a fejet, elég jól tudok gondolkodni közben az íráson, ötleteken, plusz a közepe táján elszabaduló endorfinlöket sem elhanyagolható. Biztos, hogy valamilyen szinten futásfüggő is lettem, de ez nem zavar.:)
Lassan húzom is a cipőmet, mert ma megint szuper az idő.

És a 2018:
Először is be szeretném végre fejezni a regényt.
Előtte azonban még meg fogok írni két sci-fi novellát. Hogy mit? Novellát! Jól olvastad.:) Az érdemi novelláim száma jelen pillanatban kettő (2!), úgyhogy január/februárban meg fogom duplázni a számukat. Az egyik egy friss felkérés, a másik, amely Az MI-építő munkacímen fut pedig saját indíttatás, és mindkettő még idén olvashatóvá válik, de erről majd év közben.

A minap John Scalzi blogjára tévedtem, éppen egy újévi fogadalmazás közepébe, amit én általában kerülök, mert nem kell nekem újév, ha valamin változtatni szeretnék. Azon viszont elgondolkodtam, hogy mennyi időt is töltök felesleges információk befogadásával, aztán azzal, hogy megpróbálom őket elfelejteni, és mennyi olvasással és írással, egyéb hasznos dolgokkal tölthetném az időmet helyette.
RENGETEG időt töltök értelmetlenséggel, és ezen mindenképpen szeretnék változtatni. Még nem tudom, hogyan, mert fogadkozni könnyű, de amikor csak egy percre ülök le a net elé, akkor is könnyen elsurran egy teljes óra kattintgatással és görgetéssel érdemi tartalom nélkül, úgyhogy veszélyes egy hely ez, én mondom.

BÚÉK mindenkinek, és hajrá, valósítsátok meg az idei terveiteket!


Toplistázzuk 2017-et! (könyv, film, képregény, videójáték témában)

És itt az elmaradhatatlan 2017-es privát toplista, avagy miket olvastam, láttam és milyen videojátékokkal játszottam tavaly, illetve ezek közül is melyeket szerettem. (Volt már ilyen 2016-ban, sőt 2015-ben is.)
Természetesen minden szubjektív, ami azt jelenti, hogy nekem ezek tetszettek, ráadásul egy csomó minden még hátravan a 2017-es megjelenésekből. (Az egyes címek helyenként linkeket rejtenek, mert a fantasztikumhoz köthető alkotások közül többről írtam az SFmag.hu-n ismertetőt, ezek a linkek ezekhez az ismertetőkhöz vezetnek.)

KEDVENC SCI-FI KÖNYVEK:

Dan Simmons: Olümposz
Simmonsnak sok tekintetben fontos helye van az életemben. Egyrészt hajdanán a Hyperion adott egy jókora lökést az írói pályámnak, amikor hajdanán a Hyperion-ciklusát olvastam olvastam, rávilágított arra, hogy merre menjek tovább, és hogy hova lenne jó majd egyszer eljutni. A Hyperion miatt olvastam el aztán angolul a megjelenéskor az Ilion-Olümposz duológiát, és ez a két könyv bebizonyítja, hogy nincs lehetetlen, megférnek egymás mellett a trójai háború görög és trójai hősei Akhielleusztól Hektórig, valamint az őket nanotechnológiával manipuláló, kvantumteleportáló istenek Zeusz vezetésével, a háborút Homérosz Íliászával összevető 20. századi történészprofesszor, a Jupiter közelében űrcivilizációként élő, Shakespeare-t olvasó, moravec nevű robotok, Prospero, Caliban, egy kis Nabokov, és rengeteg további irodalmi utalás. A lezárással továbbra sem vagyok kibékülve, de ettől még ez egy hihetetlen irodalmi alkotás minden tekintetben.
Hahó, Dan, nem akarsz végre megint sci-fit írni?

Patrick Ness: Szólít a szörny
Ez nem friss könyv, 2012-ben jelent meg magyarul, de csak most olvastam el, alig pár nappal a filmváltozat bemutatása előtt. A tizenhárom éves Conor édesanyja hosszú ideje rákkal küzd, és a kisfiú tehetetlenül nézi, ahogy kezelésről kezelésre jár, a kezelések után legyengül, de utána újra erőre kap, majd visszaesik, és újabb kezelések kezdődnek. Conor fájdalmát és félelmeit elnyomva reménykedik a gyógyulásban. Conorhoz ekkor ellátogat a szörny, a kert végéből látható, megelevenedő, rémisztő, ősöreg tiszafa-lény, aki alkut köt a fiúval: elmesél neki három történetet, és amikor ezt megtette, akkor Conornak is el kell mondania egy történetet, a sajátját…
Rendkívül súlyos történet, de ha közel engeded magadhoz, amit mondani akar, egy olyan könyvélménnyé válhat, amire sok-sok év múlva is emlékezni fogsz. Nekem legalábbis ilyen.

McDonald aprólékosságát, irodalmiságát és ötletességét régóta csodálom, de eddig valahogy mégsem tudott megtalálni a regényeivel. A Luna: Új Holddal azonban sikerült. Fantasztikus világépítés, lassan építkező, érdekes karakterekkel teli történet, ami 300 oldalon át hömpölyög, majd egyszer csak felrobban: ritkán olvasni ilyen utolsó 100 oldalt SF-regényben, a folyamatosan növekvő feszültség a végjátékban úgy robbantja szét a regény kereteit, hogy folyamatosan csak pislogtam: te jó ég, mi történik itt?

KÉPREGÉNYEK:

2016-ban, francia és angol nyelven újraindult, illetve folytatódott az eredeti, Alejandro Jodorowsky féle Metabáró-történetfolyam, méghozzá teljesen új alkotókkal, akik az utolsó Metabáró történetét viszik tovább. Ezek a látszólag kényszerű, pénzorientált folytatások nagyon ritkán szoktak jól elsülni, de, és ez egy nagybetűs DE, itt valami egészen más történt.
Az új Metabáró ugyanis az egyik legjobb sci-fi képregény, amit az utóbbi években olvastam. A titok egyszerű: egyrészt sikerült megtartani ennek az elborult sci-fi világnak az erényeit, és Jerry Frissen, az új író jóvoltából a Jodorowskyra jellemző dramaturgiai és narrációs bakugrások is eltűntek, a történet sokkal erőteljesebbé vált, a karakterek is sokkal közelebb kerülnek az olvasóhoz, és nem csak a Metabáró, hanem az antagonistái is. Ráadásul mindkét eddigi kötet gyönyörűen van megrajzolva.

Nem tudom elégszer ismételni, mennyire zseniális Greg Rucka és Michael Lark disztopikus sci-fije. Profin megírt, a fordulatokon csak pislogok, és emellett elképesztően van kidolgozva minden apróság benne. A Lazarus borzongatóan valósághű jövőbeli világot tár elénk az élelmezési és vízproblémákkal küzdő, globális felmelegedéssel sújtott, saját mocskában rekedt Földről, ahol tizenhat, nagyon gazdag család kezében lévő gigakonszern birtokolja a világ termőföldjeit, fél kontinensnyi területeket felügyelve. És ők rendelkeznek az emberek felett is.
Ez azon kevés képregénysorozatok egyike, amit a megjelenés napján megrendelek a Bookdepositoryról.

VIDEÓJÁTÉKOK:

Horizon Zero Dawn

Hát, igen, a Horizon: Zero Dawn. A 2015-ös E3 kapcsán láttam a bejelentést és az első gameplayt, és nem hittem el, hogy ez így egyszer majd tényleg létezni fog. Valami hihetetlenül komplexitást mutatott már ez az első gameplay is. A játék aztán messze felülmúlt mindent, amit hittem, annyi újat tett hozzá az open-world játékok végtelen sorához.
A Horizon: Zero Dawn egy szívvel-lélekkel készített, lenyűgöző alkotás, tökéletes példa arra, hogy miért szeretem a science fictiont és a videojátékokat. 1000 évvel későbbi, poszt-apokaliptikus jövőben járunk, az emberiség primitívebb, törzsi szinten szerveződik, a csodálatosan megtervezett, posztapokaliptikus tájat hatalmas robotszörnyék járják. A fiatal főhősnő, Aloy egy számkivetett férfi lánya pedig válaszokat keres: mi történt a régi emberiséggel, honnan jönnek a robotok, és ki irányítja őket? Rejtélyek és súlyos titkok mindenhol, ami végig vitt előre, hogy megtudjam, mi történt a bolygóval. Ehhez jött a fantasztikusan összetett és egyedi harcrendszer, izgalmas és szövevényes történet, azonban a karaktereket meg lehetett volna írni jobban is.
A játék lelke maga a nyílt világú terület, és annak felfedezése. Szerintem soha nem készült még ennél szebb, változatosabb és okosabb táj, mint ebben a játékban. Bámulatos a látvány, legyen nappal vagy éjszaka, nagyon sűrűn megálltam nézelődni, gyakorta csak azért másztam meg egy hegyet, hogy fentről körbenézzek, és használjam a fotómódot. És bámulatosak a tájat benépesítő robotlények. Komolyan, több, mint két tucatnyi, egyedi, agresszív, veszélyes lény, mindegyikük megfejtése külön kaland.

A Hellblade esetében maga a szó, hogy videojáték meglehetősen furcsán, idegenül hangzik, mert egy pillanatra sem az jutott eszembe, hogy ez "csak" egy játék.
Nyilván az, de nem a megszokott értelemben. Annál jóval több, összetettebb, nyugtalanítóbb és elemibb. És ez az, ami magasan kiemeli az átlagból. Sőt, az egyik legjobb videojátékká teszi, amellyel valaha játszottam.
A 9. században Senua, a kelta harcosnő faluját lemészárolták a vikingek, de ő megszállottként elindul a viking alvilágba, hogy visszaszerezze kedvese lelkét Helától, az alvilág úrnőjétől. És ez csak a felszín, mert minden más csak rontana a játékélményből, amely egy rendkívül okosan felépített, szimbólumokkal teli történet, némi téveszmés hallucinációval vegyítve, a vége pedig egyszerűen zseniális, kár, hogy nem mondhatom el, miért.
A Ninja Theory alig 20 fős indie fejlesztőcsapata munkája, és egyben bizonyítéka, hogy a pénz mellett sokkal fontosabb a tehetség és az elhivatottság ahhoz, hogy valami nagyszerű szülessen. Ráadásul a főszerepet játszó Melina Juergens civilben a cég videószerkesztője, de közben olyan zseniális színészi alakítást nyújtott a mo-cap ruha alatt, hogy meg is nyerte a legtöbb játékos díjat ebben a kategóriában.

Tetszett még az Uncharted: Lost Legacy is, ez konkrétan egy best of Uncharted játék, a 4. rész színvonalán, kevésbé mély történettel, de számos újítással, és az eddigi részek legjobb jeleneteinek felidézésével, legyen az adrenalinpumpáló autós üldözés, az ikonikus vonatos jelenet, vagy fantasztikus helyeken történő hegymászás.

Sokat elvoltam még a Star Wars: Battlefront 2-vel, ami a fizetős lootboxos balhé ellenére (gyorsan kiiktatták) egy nagyon kellemesen összerakott Star Wars játék, ha a sztorikampánytól eltekintünk. Mert hát az minősíthetetlenül rossz.
A többi viszont szórakoztató, szuper, lélegzetelállítóan szép helyszínekkel mindegyik érából. Az űrhajós csaták pedig konkrétan soha nem voltak még ennyire profin megcsinálva: ez az én igazi Star Wars terepem, itt többnyire a TOP5-ben vagyok. Ezen felül megemlíteném még a hősök közti 4-4 elleni összecsapásokat, ami pedig egy gyönyörű és elképesztően gyors káosz, ahol Jedik kaszabolnak Sitheket és fordítva. Sokkal jobb Star Wars élmény volt 2017-re, mint Az utolsó Jedik.

Na, és nyáron két hónapra rácsúsztam a The Witcher: The Card game online ingyenes kártyajátékára, ami a Witcher 3 alapján készült. Nagyon okos, de mivel két havonta frissítik, új kártyákkal, állandóan újra kellene tanulni, és hálistennek augusztus végén sikerült kikeverednem belőle. Persze, a kis szemét azóta is hívogat, hogy gyere, játssz újra csak egy-két casual partit.

FANTASZTIKUS FILMEK:
Idén rendkívül sok középszerű fantasztikus filmet láttam, hasonló kaptafára, nagyon széles tömegigényeknek megfelelni akaró, sokszor döbbenetesen ostoba alkotásokat. Nem értem, mi történik a filmiparban jelenleg, ugyanis a mindenkihez egyszerre szólni akaró filmek valójában senkihez sem szólnak, csak úgy vannak. Engem meg ez kicsit zavar, mert egyre jobban elburjánzik az egyforma, üres, biztonsági játékot játszó, stílustalan mozik áradata
Szerencsére azért akadtak bőven jó filmek is, még akkor is, ha nagyon nem ez volt a minőségi fantasztikus filmek éve.

Szólít a szörny
Tökéletes adaptációja a könyvnek, ugyanúgy megkönnyeztem a végét, mint a regénynek. Ki ne hagyjátok!

Blade Runner: 2049
Nagyon vártam, és szerencsére ha nem is tökéletes, de egészen jó lett. Vizuálisan a legszebben fényképezett, és az egyik legkreatívabb, legerősebb atmoszférájú jövőkép, amit eddig láttam, és ugyan itt-ott néha megbicsaklik, kizökken a látvány, de csak pillanatokra, főleg egy-egy túl üres, a többi jelenethez képest semmitmondóbb díszletben. A történet kissé elnyújtott, túl sok témába kapott bele, amelyet aztán nem tudott elvarrni egyértelműen, és néhány unalmas, elnyújtott jelenet kizökkentett az élményből. Nem vagyok maradéktalanul elégedett, de maga a film még így is egy kiemelkedő SF-mozi, és szinte biztos, hogy pár év múlva az elődjéhez hasonlóan kultfilmként fogunk rá tekinteni.

Szerettem még Logant (és kicsit csalok, mert már az újév első napján láttam), na, ez az a szuperhős film, ami apró darabokra rombolja a Marvel féle lobogó köpenyes, mindenből viccet csináló szuperhősmítoszt. Pedig közben nem más, mint egy szimpla üldözős-menekülős történet egy kényszerű apa-gyermek kapcsolattal, de a nyomasztó közeljövős hangulata, és hogy végre mertek Wolverine-nek egy 18-as karikás filmet csinálni, az húsba vágóan erőteljessé teszi több pillanatát.

Az új, tini Pókember pedig végre megtalálta a képregények hangulatát, és ugyan nekem csak a Tobey Maguire féle Peter Parkerrel voltak komoly gondjaim (a képregénykarakter paródiáját sikerült leginkább mindhárom filmben megformálni), Garfielddel kevésbé, de Tom Holland igazán jó a középiskolás Peternek, és hát, Michael Keaton pedig igazán cool volt.
Az jutott eszembe a filmről, hogy igen, pont ilyen volt a 80-as években egy jópofa ifjúsági film, és milyen kevés van manapság ebből a típusból. (Nem, a legtöbb mai ifjúságinak mondott film vagy ostoba vagy csak végignézni kellemetlen.)

Szerettem volna szeretni a Wonder Womant, mert végre egy női szuperhős, és Gal Gadot a Batman v Supermanben a rövidke szerepében is kicsit ellopta a showt, és elhittem a remek kritikákat is, de itt valami tévedés van, mert ez szimplán egy közepesen buta szuperhős film volt, pont olyan, mint a Marvel-termés java. És ez így totális csalódás volt egy borzasztóan kínos végjátékkal. Valószínűleg túl sokat vártam.

A Star Wars: Az utolsó Jediről már írtam az SFmagra, plusz sopileresen a közös kibeszélőben is, de azt vettem észre magamon, hogy ahányszor szóba kerül, egyre dühösebb leszek erre a filmre. Így inkább nem beszélek róla, mert még a végén Wolverine/Loganné változom.

NEM FANTASZTIKUS FILMEK:

Amikor Christopher Nolan bejelentette, hogy a dunkerque-i csatát követő Dinamó-hadműveletről készít filmet, kifejezetten csalódott voltam, mert Nolantől megszoktam, sőt, el is vártam a filmes kereteket feszegető, mind-fuck történeteket, és a Dunkirk egyáltalán nem ilyennek tűnt, mindössze egy újabb háborús filmnek.
Nos, a Dunkirk a háborús téma ellenére ugyanúgy szétrúgja a megszokott filmes kereteket. Egyáltalán nem használja a megszokott kliséket, ellenben kísérletezik, idősíkokkal játszik, eközben a szereplők alig szólalnak meg, de valami olyan filmélményt ad, ami teljesen más, mint bármi, amit a nyári blockbuster szezonban látni lehet: zsigeribb, ezerszer erőteljesebb, nyomasztóbb és feszültebb is egyben. Mindezt úgy teszi meg, hogy a főszereplők nem akarnak jópofáskodni vagy viccelődéssel közelebb kerülni a nézőhöz – egy részük mindössze túlélni akar, mások pedig csak teszik a dolgukat, a kötelességüket, vagy amit a lelkiismeretük diktál. Nincs pátosz, hősiesség, önfeláldozás, legalábbis a klasszikus értelemben, mégis átérezzük minden karakter történetét.
A változatosság kedvéért az Ekulturán írtam bővebben a filmről.

Holdfény
Az Oscar-szezon vége felé néztük meg, még mielőtt meg is kapta volna a díjat. A gettóban felnövő, meleg fekete bőrű kissrác felnövéstörténete hihetetlenül finoman, giccsmentesen és érzékenyen van ábrázolva, komolyan meglepődtem, hogy miért nem erről a filmről szól az Oscar körüli hírverés. Persze, nyilván nem volt elég zajos hozzá, de örülök, hogy megkapta a legjobb film díját.

Perfect Strangers (Perfetti sconosciuti)

Ez egy 2016-os olasz film, szilveszter előtt egy nappal láttuk. Egy baráti társaságról szól, feleségekkel, férjekkel, akik összeülnek az egyik családnál vacsorázni, aztán egy olyan játék ötlete merül fel, hogy mindenki kirakja a mobiltelefont az asztalra, és nincsenek titkok, aki hívást, sms-t kap, azt kihangosítva veszi fel, felolvassa.
És ahogy elkezdődik a játék, elszabadul a káosz, mert súlyos titkok rejtőznek minden egyes pár, nő és férfi életében. Kemény film, ritka jó forgatókönyv, jó színészek. Több ilyet szeretnék látni a jövőben, és tuti, hogy idén újranézem.

Testről és lélekről
Nagyon beteg, nagyon furcsa, nagyon tetszett. Nézzétek meg, és remélem, idén sokat hallunk még róla.:)

anyám!
Ez az a film, amit valószínűleg nem fogok újranézni, és közben is rendkívül nyugtalanító volt, de ugyanakkor valami működött benne, mert ritkán történik, hogy utána barátokkal órákon át beszélgetünk róla, és ahányan láttuk, annyiféle értelmezési síkot találtunk, és ez tetszett. Azt, hogy a film tetszett-e, nem tudom megmondani, de az, hogy ennyire sokféleképpen befogadható, mindenképpen különlegessé teszi.

TÉVÉSOROZATOK:

Ezen a listán a House of Cards aktuális évadának mindig helye van, mert a törvényszerű hullámvölgyek ellenére is zseniálisan megírt, kiváló színészi alakításokkal teli sorozat, talán az egyik legstabilabb minőség az utóbbi években, még az ötödik évad is számtalan ponton meg tudott lepni, ezúttal leginkább a Robin Wright által alakított Claire kapcsán, úgyhogy jöhet a 6. évad!

Idén láttuk a Stranger Things első évadát, megint csak igazi, 80-as évekbeli hangulat, mintha Hollywood rájött volna arra, hogy a legtöbb egyedi ötlet a 80-as években született, akkor mertek tömegében újat kitalálni, és nem létezett még a görcsös franchise-ba kapaszkodás. Így hamarosan nekifutunk a második évadnak is.

A szolgálólány meséje
Iszonyúan nyomasztó és erős sorozat Margaret Atwood regénye alapján. Ráadásul profin egészítette ki a könyvet, amely inkább élethelyzetek összessége kevés történettel, de amit a sorozat hozzátett, az mesterien illik a regénybe, sőt, a harmadik epizód, ami ebben a formában nem is volt a regény része, a legnyomasztóbb és legjobb epizódja is a sorozatnak.

És a végére hagytam a Twin Peakst. Vegyünk előtte egy nagy levegőt.
A 2017-es első blogbejegyzésem a Blade Runnerről és a Twin Peaksről szólt, két tizenéveskori meghatározó filmélményem évtizedekkel későbbi folytatásáról. A Blade Runner 2049 nem okozott csalódást, na de a Twin Peaks.
Engem sajnos a sorozat felénél egyelőre elvesztett, ki kell hevernem az eddig látottakat.
Pedig az első öt rész komolyan zseniális volt a maga szürreális furcsaságaival, a las vegasi kaszinórengetegben hellóoó-zó agyilag zokni Cooper ügynök szerencsétlenkedéséveivel. (Azóta bármely filmben kaszinót látok, hellózom egyet.) Juhász Viktorral lelkendeztünk is ez első részekről az SFmagon. Aztán ami Viktornál továbbra is megmaradt, nálam elindult egy lejtmenetbe. Elképesztően sok szereplő sorakozott fel az első 5 részben, és aztán a 6-7.-ben ahelyett, hogy ezeket bontogatta volna tovább Lynch, tovább folytatta az újabb szereplők bemutatását, és ez elkezdett unalmassá, értelmetlenné válni. Kifejezetten unni kezdtem a sehova nem tartó szálakat, na de aztán jött a 8. rész, ami meg egy 50 perces "mi a f.sz volt ez?" látomás atomrobbanással, fura figurákkal, mindez fekete-fehérben. Pedig a harmadik rész első felét, ahol Cooper ügynök éppen megpróbál visszatérni a való világba, én imádtam, de a 8. részt már nem vette be a gyomrom.
Aztán  jött a 9. rész, ami megint dögunalomba fulladt, újabb karakterekkel, előre nem haladó történettel, így itt abba kellett hagynom, hogy ezt megemésszem. Külön fájdalmas, hogy a régi Twin Peaks szereplők félelmetesen kilógnak ki a sorozatból. Ha nem lennének benne, akkor is működne, mert nem csinálnak semmit, de nosztalgiafaktornak meg roppant kellemetlen nézni őket.
Még azért titkon reménykedem, hiszen 9 rész még előttem áll. Talán. Talán...

Úgyhogy vidám 2018-at mindenkinek, még a héten jön egy személyes bejegyzés is 2017-2018-ról.
Addig is, évkezdésként, és mert azért titkon, valahol mélyen mégis csak szeretem ezt a fura-új Twin Peakst, de főleg Klye MacLachlan miatt...


Időutazó doboz

Egy kedves olvasó ismerős ezzel az ajándékkal lepett meg karácsony alkalmával. Ez itt egy kézzel festett dobozka, rajta Az időutazás napja borítómotívumával.
Köszönöm Abigélnek ezt a nagyon szuper ajándékot!

Xeno: az első kritikadömping


Egy új regény megjelenése kicsit mindig stresszes és egyben izgalmas amiatt, hogy az első olvasók milyennek találják a történetet, de azt hiszem, ennyi nagyon pozitív véleményt rögtön az elején egyetlen korábbi regényemre sem kaptam.

Viszont rájöttem, hogy linkelgetem ki a Facebookra az ismertetőket, kritikákat, de itt meg nyoma sincs. Úgyhogy íme néhány link, plusz két, időközben készült interjú, amelyben megpróbáltam okosakat mondani a regényről, meg a nagyvilágról.

Ekultura.hu
"Egyszerre egy migráció kérdésével foglalkozó, ötletes társadalmi sci-fi és egy bitang erős, érzelmileg nagyon is megterhelő családregény: mindkét komponens önmagában is érdemes lehetne olvasásra, de így együtt szerintem az elmúlt évtized legjobb magyar science fiction regényét adják ki."

Szubjektív Kultnapló:
"A Xeno az év (sőt, az utóbbi évek) legjobb magyar sci-fije, és nemzetközi viszonylatban is simán a legjobbak között van. Érdemes feldobni a karácsonyi kívánságlistára, vagy beszerezni sci-fi kedvelő ismerősöknek, ritka az ennyire elgondolkodtató és sokáig emlékezetes regény."

SFmag.hu
"Aki ismeri Brandon Hackett korábbi regényeit, az a Xenóban sem fog csalódni. Egyrészt visszaköszön több jól ismert elem (a pörgős cselekmény és a családi „dráma” Az időutazás napjából és tegnapjából, az elképesztő fantáziával megalkotott idegen fajok Az ember könyvéből, az olyan finomságok pedig, mint a bolygómozgatás, az Isten gépeiből lehet ismerős), ugyanakkor az írói repertoár újabb elemekkel bővül. Kifejezetten hangsúlyosnak éreztem a regény intelligens humorát, amely hol finom utalásokban (Olga járműve egy Tesla Elon, a rocksztár Gary Ezra egyik legnagyobb slágere a Hey, Xeno! stb.), hol pedig a szereplők jellemében, beszédében és viselkedésében öltött formát (Áramlati Kék ebből a szempontból mindent visz, de Nyikau sem sokkal marad el mögötte). Hackett Xenója az űropera legjobb – David Brin-i, Alastair Reynolds-i stb. – hagyományát követi, és legalább olyan emlékezetes és szórakoztató olvasmány, mint angolszász rokonai."

Lendület magazin.hu
(Vigyázat, a teljes cikk szerintem spoileres!:))
"Sok mondanivalója van a regénynek. Eleinte azt hittem, hogy ez a hőseposz lesz, de a regény vége felé kiderült, hogy ez egy családi dráma nagy és kis kivitelben is...
A sci-fi történetek általában férfiaknak íródnak, de remélem, sok női olvasóhoz is eljut ez a regény, mert ez nekünk is szól."

Spekulatív Zóna:
"A Xeno is bizonyítja, hogy Brandon Hackett a kortárs hazai fantasztikum egyik legjobb fantáziával megáldott írója, aki a vízióját könnyedén, de könyörtelenül és logikusan végig tudja és végig is fogja vezetni. Az események pörögnek, Olga xeno és ember társaival együtt helyzetből helyzetbe, expedícióból expedícióba kerül egészen a meghökkentő végkifejletig - nem mondom, nehezen tudtam letenni a könyvet, annyira szerettem volna tudni végre, hogy mi, merre és hány méter."

Moly.hu olvasói vélemények:
https://moly.hu/konyvek/brandon-hackett-xeno/ertekelesek

Interjúk:

SFmag.hu interjú

Lendület magazin

Oumuamua, a csillagközi aszteroida, avagy amikor a Xeno találkozik a valósággal?

Aki esetleg már olvasta, vagy elkezdte olvasni a Xenót...
Furcsa, szilánk vagy szivar alakú, egyértelműen a naprendszeren kívülről származó aszteroida halad át a naprendszeren. 2017 októberében fedezték fel Mauin lévő csillagvizsgálóban. Az Oumuamua nevet kapta, amely egy hawaii szó, jelentése elsőként érkező, távoli üzenet.
Bővebben itt és itt lehet pl. olvasni róla.

És egy részlet a Xeno elejéből, egy hírblokkból, a migrátorok és az úgynevezett Lándzsa érkezéséről:

"ISMERETLEN ŰRHAJÓ A JUPITER KÖZELÉBEN? / CNN / 2058. 02. 02.
Pedro Oliveira, perui csillagász ismeretlen eredetű űrobjektumot észlelt a Jupiter pályája közelében. A NASA, a ROSCOSMOS és a CNSA is megerősítették az észlelést. [A felvételen jégcsap alakú, kilométeres test látszik, felületét mikrometeorok tízezrei pettyezik.] A csillagászok nem zárják ki a lehetőségét, hogy a lándzsaszerű objektum mesterséges eredetű…"
(Xeno, 2017)

Szóval, úgy tűnik, ez a migrátor objektum most még csak átutazik, de 2058-ban majd Lándzsának nevezik egy társát, és a kutatók elkezdenek gyanakodni, hogy talán nem természetes eredetű.:)


Világok találkozása - sci-fi fantasy irodalmi rendezvény

Próza NostraEgy szuper rendezvényt ajánlok Nektek, amelyen én is ott leszek egy science fiction beszélgetésben:
November 25-én kerül sor a Világok Találkozása (ViTa) című egész napos fantasztikus zsánerirodalmi rendezvényre a Bem Moziban a Próza Nostra kulturális magazin szervezésében.

Délután fél négytől kezdődő "A sci-fi útja" című beszélgetésben Kleinheincz Csillával, Kánai Andrással és Takács Gáborral, Nyerges András moderálásában megvitatjuk, hogy merre tart a science fiction, válságban van-e, milyen új utak nyílnak előtte.
Ha valaki esetleg Xenóval jönne, lesz nálam toll is.:)

Helyszín: Bem MoziMargit körút 5., Budapest, 1027

A rendezvényt a Proza Nostra kulturális portál szervezi. Az elmúlt években sokszor sokféleképpen és sok helyen felmerült a zsánerirodalom hazai helyzete, problémái, kérdései, lehetőségei, ezért úgy döntöttünk a Próza Nostra szerkesztőségében, hogy folytassuk a beszélgetéseket élőben is egy szakmai rendezvény keretében. Egy olyan térben, ahol az olvasók, a szerzők és a szakma képviselői találkozhatnak közösen gondolkodhatnak, beszélgethetnek, vitatkozhatnak a hazai állapotokról.

10:00 Érkezés, helyfoglalás


10:15 Megnyitó: Szabó István Zoltán és Gaborják Ádám

10.30–12.00 Kiadó és olvasó között: közvetítők a zsánerirodalomban
Az elmúlt években a zsánerirodalom erősödését láthatjuk mind az olvasók körében, mind a kritikai és felsőoktatási figyelem részéről. Mindeközben egyre többször merül fel a zsánerirodalomról való beszéd szakmai elhelyezésének igénye, ami mindig egy (szakmai) közösség fejlődését jelzi. Hogyan gondolkodjuk tehát a zsánerirodalomról mint a kritika tárgyáról? Vajon a kritika és a katedra szerepe az olvasók felé közvetítésben rejlik, hogy támpontokat adjanak a könyvek bővülő kínálatban? Vagy a szövegek elemzése, értelmezése, irodalomtörténetté alakítása a cél? Hogyan gondolkodnak erről a hazai folyóiratok és egyetemi műhelyek képviselői? És mit tud nyújtani a magas irodalomra szakosodott felsőoktatás? Hogy fér meg egymással ebben a komfortos irodalmi "albérletben" Dante, Goethe, Sherlock Holmes, Amerika Kapitány és az ork hadsereg?
Résztvevők: Bárány Tibor, Keserű József, L. Varga Péter, Pintér Bence és Szabó István Zoltán, moderál Sepsi László

12.00–13.30 Kézirattól a könyvig, avagy hogyan lesz a jó ötletből sikerkönyv
A tízmillió regényíró országa vagyunk, de hogyan lesz egy kéziratból könyv? Milyen úton kerülhet a kiadó elé egy szöveg, milyen a “jó” szöveg, és mennyit kell még dolgozni rajta, amíg valóban kiadható lesz? Hogyan működik egy írói műhely, és mi az, amit a legkevésbé szeretnek a szerkesztők? Irodalmi pályázatokról, tehetséggondozásról, műhelymunkáról és szerkesztői folyamatokról szóló beszélgetés, ami még más kérdésekre is választ adhat.
Résztvevők: Erdélyi István (Raon), Velkei Zoltán, Farkas Balázs és Gaborják Ádám, moderál Pintér Bence

13:30–14:00 Szünet

14.00–15.30 Új irányzatok a modern fantasy-ben
Milyen új témák jelentek meg és kaptak nagyobb reflektorfényt az elmúlt években? Milyen kérdések mentén kísérleteznek a szerzők, hogyan próbálnak elfordulni a fantasy hagyományosabb, epikus ágától? Ugyan mostanság már a magyar olvasók is kezdik felfedezni az angolszász fantasy innovatívabb címeit, úgy tűnik, mintha még mindig az epic fantasy lenne a leginkább eladható. Mi okozhatja ezt a kettősséget? Lehet-e, és egyáltalán, kell-e ezen változtatni? Barangolás a fantasy térképén.
Résztvevők: Berke Szilárd (Eric Muldoom), Juhász Viktor és Moskát Anita, moderál Szabó Dominik

15.30–17.00 A sci-fi útja: válság vagy kiteljesedés?
Merre tart a science fiction irodalom? Tényleg kiüresedett, és nem képes követni a gyorsuló világot, reflektálni napjaink problémáira, vagy épp ellenkezőleg, egyre több témát dolgoz fel és egyre színesebb, egyre izgalmasabb? A kortárs könyvek eszképisták, menekülnek a valóra vált disztópiából, vagy pont a jelen és a jövő veszélyeire hívják fel a figyelmet? Vannak-e új utak és irányzatok a sci-fiben, vagy végleg az ismert ötletek ismétlése vár az olvasókra? 
Résztvevők: Kánai András, Kleinheincz Csilla, Markovics Botond (Brandon Hackett) és Takács Gábor, moderál Nyerges Csaba

17:00–17:30 Szünet

17.30–19:00 A rettegés kora, avagy a horrorirodalom helyzete itthon és külföldön
Itthon fellendülőben van a horrorirodalom, több kiadó is komolyan foglalkozni kezdett a témával, és az olvasói oldalról is egyre nagyobb az aktivitás. Hogy állunk most, mik a jelenlegi trendek a hazai és a nemzetközi piacon, és mire lehet számítani a zsánerben az elkövetkező években? Kik a sztárszerzők, kiktől várhatunk még sokat, és milyen a hazai felhozatal a horror területén? 
Résztvevők: Fekete I. Alfonz, Molnár András, Németh Vladimir, Sepsi László és Veres Attila, moderál Szabó István Zoltán

20.00 A Bem Mozi filmvetítése

Gyertek, mert érdekes lesz!

Megjelent a Xeno...

Megjöttek a tiszteletpéldányok is.

Fülszöveg:

2117-ben ​a Föld lakossága tizenötmilliárd fő: ebből hatmilliárd ember, kilencmilliárd idegen fajú, más néven xeno.

A gazdasági, környezeti és politikai káoszba süllyedt bolygót vízhiány, nyomor és helyi háborúk tépázzák. A lakosság a migrátorok, egy magasan fejlett idegen civilizáció uralma alatt szenved, akik féreglyukak ezrei révén három másik xenovilággal kapcsolták össze, és kényszerítették egymásra a különböző kultúrákat.

A túlnépesedett Spektrum bolygón ötvenmilliárd, alkotási kényszerben élő firka nyomorog, az energiazabáló hidrák a fagyott holdjuk jégrétege alatti óceánban élnek, amelyet azonban a mélybe süllyesztett, sugárzó atomhulladék-temetők egyre forróbbá tesznek, míg az egykor fejlett, mára azonban haldokló ostoros faj utolsó képviselői lassan elfelejtik, kik ők valójában, és az ősi bolygójuk maradványaiból épített aszteroidalánc mélyén múltjuk emlékeit kutatják.

Dr. Olga Ballard, az idegen kultúrákat tanulmányozó xenológusnő egy olyan összeesküvés közepébe csöppen, amely során nagy szükség van a szakértelmére és tudására. Xenókkal kell együttműködnie, és a legapróbb félreértések is katasztrófához vezethetnek. Idegen civilizációkon és különleges világokon átívelő csillagközi utazásra indul, melynek végén súlyos válaszok és kegyetlen döntések várnak rá.

Megrendelhető 25% kedvezménnyel az Agave kiadó webboltjában, és kapható bármely könyvesboltban.

Beleolvasó
:

Olvass bele! Brandon Hackett: Xeno - az első négy fejezet

November 7-ig előrendelhető 35% kedvezménnyel (3580 Ft helyett 2327 Ft-ért) az Agave kiadó webboltjában!

Itt a beleolvasó, amely az első 4 fejezetet tartalmazza az 50-ből.

A regény 416 oldal lesz, és 2117 őszén kezdődik, amikor dr. Olga Ballard xenológus hazalátogat a Földre, a csonka családjához. 2117-ben a Föld lakossága pedig elég furcsa összetételű, a tizenötmilliárd főből hatmilliárd ember, kilencmilliárd földönkívüli, más néven xeno...


Xeno-felolvasás október 19-én a Margó fesztiválon - Vj Unflyable / DJ Lee’n’gum audiovizuális túravezetésével.

Egy izgalmas programot ajánlok figyelmetekbe, mégpedig a jövő heti október 19-22 közötti Margó-fesztivál keretein belül.

Egy exkluzív részletet fogok felolvasni a Xenóból, méghozzá Vj Unflyable / DJ Lee’n’gum audiovizuális effektjei közepette. Hogy ez milyen lesz pontosan, azt még nem tudom, mert jelenleg még csak alakulóban van még, de nagyon izgalmasnak ígérkezik, és sokkal közelebb hozza a részlet hangulatát is.

Időpont Október 19, csütörtök: 21:30-22:00
A helyszín: 1075 Budapest, Kazinczy u. 21. Tesla Budapest
FACEBOOK esemény

A rendezvényen sok más, érdekes program is lesz, sőt, könyvsásár is (persze, e Xenót még nem lehet kapni, majd csak november 7-én.)


2117-ben ​a Föld lakossága tizenötmilliárd fő: ebből hatmilliárd ember, kilencmilliárd idegen fajú, más néven xeno.

A gazdasági, környezeti és politikai káoszba süllyedt bolygót vízhiány, nyomor és helyi háborúk tépázzák. A lakosság a migrátorok, egy magasan fejlett idegen civilizáció uralma alatt szenved, akik féreglyukak ezrei révén három másik xenovilággal kapcsolták össze, és kényszerítették egymásra a különböző kultúrákat.

A túlnépesedett Spektrum bolygón ötvenmilliárd, alkotási kényszerben élő firka nyomorog, az energiazabáló hidrák a fagyott holdjuk jégrétege alatti óceánban élnek, amelyet azonban a mélybe süllyesztett, sugárzó atomhulladék-temetők egyre forróbbá tesznek, míg az egykor fejlett, mára azonban haldokló ostoros faj utolsó képviselői lassan elfelejtik, kik ők valójában, és az ősi bolygójuk maradványaiból épített aszteroidalánc mélyén múltjuk emlékeit kutatják.

Dr. Olga Ballard, az idegen kultúrákat tanulmányozó xenológusnő egy olyan összeesküvés közepébe csöppen, amely során nagy szükség van a szakértelmére és tudására. Xenókkal kell együttműködnie, és a legapróbb félreértések is katasztrófához vezethetnek. Idegen civilizációkon és különleges világokon átívelő csillagközi utazásra indul, melynek végén súlyos válaszok és kegyetlen döntések várnak rá.

Szeptember

Te jó ég, máris eltelt egy hónap, úgyhogy újabb mi történt mostanában bejegyzés következik. És úgy tűnik, ez a kísérlet egyelőre még nem halt el.:)

Írás:
Ez a javítgatások, szerkesztések hónapja volt. A Xeno első változata ugyan már tavaly augusztusban elkészült, de egy könyvnél innen azért még rengeteg munka vezet a végleges szövegig, nálam is jópár átírás, javítás, finomítás történt, míg végül nyár elején leadtam a kéziratot. Most visszakaptam a szerkesztett változatot, úgyhogy még egyszer alaposan végigmentem rajta, tudva, hogy több ilyen lehetőségem nem lesz.
Ilyenkor mindig furcsa érzés leadni a végleges szöveget, mert ezt követően már tényleg nincs visszaút, mert a korrektúra körök után már megy a nyomdába.
És mindjárt itt a november 7-ei megjelenés. Ehhez kapcsolódóan két hét múlva (október 19-én) lesz egy exkluzív, audiovizális élménnyel megtámogatott felolvasás is az őszi Margó Fesztiválon, ami még formálódik, de fogok írni róla részletesebben nemsokára...