2014. december 31., szerda

2015, a science fiction szerint

Itt van 2015, kíváncsiságból feltúrtam az internetet, hogy kigyűjtsek néhány sci-fi regény- és filmcímet, amelyek 2015-ben játszódnak, hogy miként képzelték el ezt az évet.

Íme néhány, a teljesség igénye nélkül, de ha még eszetekbe jut valami, akkor írjátok meg, biztos akad még néhány, érdekesebb cím:

A legismertebb talán a Vissza a jövőbe II. része (1985), amelyben Doc és Marty a DeLoreanon előreutaznak 2015-be. És ha Cápa 19 nem is várható 2015-ben, de ezzel a geggel a készítők alaposan beletrafáltak a mozifranchise-ok jelenlegi uralmába.

Isaac Asimov: Én, a robot (1950) novelláskötetében szerepel a Körbe-körbe című novella (1941), amely a Merkúron játszódik, 2015-ben. Donovan és Powell űrhajósoknak a SEBI (SB-13) nevű robot látszólagos üzemzavarával kell megküzdeniük, amelyet a Robotika II. és III. törvényének ütközése okoz.

A hatodik napon (2000) című sci-fi filmben Arnold Schwarzenegger 2015-ben szembesül azzal, hogy a helyét a családban átvette egy klónja.

Neon Genesis Evangelion japán manga/anime franchise, amelyből régen láttam pár részt, de sokra nem emlékszem azon túl, hogy mechák harcolnak az Angel nevű idegenekkel, de a sorozat szintén 2015-ben játszódik.

Wolverine/Farkas 2015-ben megy Japánba, és küzd meg az Ezüst szamurájjal.

Az eredeti Robotzsaru (1987) egyes források szerint 2015-ben játszódik, bár, ez azért nem 100%.

2015-ben szétterjed a világban a majominfluenza, a Majmok bolygója: Forradalom (2014) idővonala szerint.

És végezetül, íme a 2015-ös divat a Vissza a jövőbe II.-ből!

Boldog Új Évet kívánok!


2014. december 20., szombat

Brandon Hackett: Az utolsó író (online olvasható novella)


Nem vagyok novellista alkat, így nagyon ritkán írok novellát, az utóbbi tíz évben mindössze kettőt hoztam össze, ebből az egyik Az utolsó író, egy helyenként szatirikus történet az olvasás és írás jövőjéről, melyben az öreg író írószoftverek ellen küzd az irodalmi sikerért, és eközben egy intelligens macska szegődik társául.
A 266-os Galaktikában jelent meg 2 éve, de hangoskönyvként is meghallgatható.

Ígértem, hogy online olvashatóvá teszem, úgyhogy fogadjátok szeretettel (az online tördelés sajátosságait pedig nézzétek el nekem, gondolok itt a bekezdések hiányára, vagy hogy a szerkesztői felületben még gondolatjel miért változik publikálás után kötőjellé és hasonlók).

2014. december 18., csütörtök

Hogyan válasszunk sci-fi könyvet?

Közeleg a karácsony, a könyvesboltokban egyre több ember bukkan fel, köztük rengeteg nem tudatos vásárlóval.
A minap találkoztam egy számomra furcsa sci-fi olvasóval, nem gondoltam, hogy létezik ilyen is, de belegondolva, aki nem tájékozódik az interneten az aktuális megjelenésekről, az bajba kerülhet a boltokból kiömlő könyvkínálattal szembesülve.
Nem is a találkozás a megfelelő szó, mert valójában csak megfigyeltem, ahogy a huszonéves srác megáll az egyik nagy könyveslánc boltjának sci-fi polca előtt, és megpróbálja feldolgozni a végeláthatatlan borítóáradat információs dömpingjét.
Nem tudatos vásárló, láthatóan se szerzőket, se a címeket nem ismeri, sőt, valószínűleg az interneten sem tájékozódik, így bizonytalanul feszeng, mert mindenképpen választani szeretne.
Nézzük, hogyan válogatott!

2014. december 14., vasárnap

Ismertetők Az időutazás napjáról

Néhány ismertető, cikk született az elmúlt hónapokban Az időutazás napjáról, némelyiket ugyan talán a Facebookra kilinkeltem, de innen kimaradtak, úgyhogy íme (a linkek alatt lehet elolvasni a teljes cikkeket.)

Geekz.blog
"Az, hogy Markovics fékezhetetlen agyvelejű szerző, már eddigi munkásságából is kiderült. Alaposan átgondolt, high concept regényeit valahová a klasszikus hard sci-fi és a súlyosan elborult, szürreális mind fuck határvidékére lövi be... Az időutazás napja már nem csak mint sci-fi thriller izgalmas, de a történetet mozgató drámai konfliktusok is érdekesek, a dramaturgiai felépítése pedig még egy jó hollywoodi filmnek is dicséretére válna. Ha Markovics írói evolúciója így folytatódik, akkor előbb-utóbb nem csak a kortárs magyar sci-fi közegéből fog kiemelkedni, de a nemzetközi sikert is kiérdemli."

Profundus Librum
Az időutazás napja olyan regény, amiben az időfolyam egy korlátlanul ömlő folyó, amiben semmi nem állandó, minden megváltoztatható úgy, hogy a benne élők észre sem veszik. (Igazán vicces volt figyelni a fejezetek elején és közben elhelyezett időjelzéseket. Egy-egy fejezetrész közt néha egy egész másodperc is eltelt… :) ) Olvasása közben ne végy semmit készpénznek, itt semmi nincs kőbe vésve, talán csak egyetlen dolog. Az időutazás módszerének feltalálása előttre semmiképpen nem lehet utazni…

kilencedik.hu
"A karakterek kerekre, élőre sikeredtek, a történet pedig csordultig tele fordulatokkal, így a cselekményről mesélni nem is lehet komoly spoilerezés nélkül, emellett minden oldalra jut vagy tíz ötlet... Az időutazás napja olvasása során nem győzünk bólogatni, hogy igen, ha az emberiségnek kezébe kerülne az időgép, akkor a leírtaknak megfelelően viselkedne, és ennek megfelelően alakulnának a kapcsolataik is. Sci-fi rajongóknak kötelező."

Könyvvizsgálók blog:
"...ennyire pöpecül végiggondolt időutazó-kalandot még nem olvastam, pedig ez egy hallatlanul gazdag zsáner, tele jobbnál jobb, átgondoltság és fantáziatrükk vegyülékét különböző mértékig keverő szabály-rendszerekkel, tudomány és filozófia időfogalmától az olyan népszerű hurkokig, mint amikor valaki kineveli a saját apját...
...Így kell elkezdeni egy könyvet: a „minden borul” őrületével; így kell fűzni a cselekményt: ennyire barokkos bonyolultsággal – kétségtelen, hogy a honi SF legerősebb hangja mondja itt a magáét."

2014. november 17., hétfő

A Sci-fi nap után

Tegnap került megrendezésre a Port.hu által szervezett sci-fi nap, és egy roppant érdekes, de még tanulságosabb fantasztikus rendezvény volt...

Egyrészt rengeteg mindenre rámutatott, hogy mit hogyan érdemes csinálni ahhoz, hogy a szervezőkön túl ne csak néhány tucat ember üljön be az előadásokra.
Merthogy az előadásokon, legyen az könyves vagy filmes, telt ház volt, sőt, ez nem is a megfelelő szó, merthogy több előadásra rengeteg érdeklődő be sem fért.

A szervezők abból indultak ki, hogy a korábbi évek sci-fi rendezvényeinek megszokott gyakorlata szerint harminc-negyven embernél többet nem mozgat meg egyetlen előadás sem, hacsak nem valami sztár vendégszerepel éppen.
Így egy kb. 60-70 fős előadó elégnek tűnt erre a célra.
Csakhogy nem volt az.

És ez egy elég nagy probléma, mert ilyennek nem szabadott volna előfordulnia. A Kleinheincz Csillával és Takács Gáborral tartott időutazós beszélgetésünkön legalább 100 ember zsúfolódott be a moziterembe, és ahogy sajnos hallottam, legalább 30-an még minimum szerettek volna bejutni. Konkrétan mi is alig tudtunk lejutni a színpadig, ami azért eléggé frusztráló volt.
Arra láthatóan senki nem gondolt, hogy ilyen kapacitásproblémák lesznek, főleg azért, mert az elmúlt évek sci-firendezvényei láthatóan sosem tudtak olyan programokkal szolgálni, amelyre ilyen mérvű érdeklődés lett volna.
Ez egy óriási tanulság szerintem, viszont talán előremutató a jövőre nézve. Ugyanis az utóbbi években elterjedt az a vélemény, amelyet én is hajlamos voltam már elhinni, hogy a sci-fi kedvelőket nem lehet előadásokkal elérni, de ez a nézet most látványosan megbukott, érdekes témákra van kereslet.
Sokkal több könyves pultra, több vásárlási lehetőségre, több kiírásra, helyszíni árusra lenne szükség, sőt, szerintem több programra is, akár párhuzamos előadásokra.
Abban sem vagyok biztos, hogy erre az Uránia mozi a legalkalmasabb helyszín, kevésnek éreztem a termek számát és a méretet is, és például az Isaac Asimov novellájából készült háromnegyed órás színdarabon is százan nyomorogtunk a kényszerűségből a lezárt előtérben berendezett helyszínen, miközben alattunk időnként feldübörgött A majmok bolygója.
Mindenesetre jövőre ezek a gyengeségek remélhetőleg megszűnnek, mert érdeklődő láthatóan lenne az ilyen eseményekre.

Ha voltatok a Sci-fi napon, és van kedvetek, írjátok meg kommentben, Ti mit tapasztaltatok, mit kellene legközelebb másképp csinálni, mi tetszett, mi nem tetszett, esetleg mire lenne igényetek legközelebb? (Az infókat szívesen eljuttatom a szervezőkhöz.)
Engem például az is érdekelne, hogy az engem érintő időutazós előadás mennyire sikerült a rövidsége ellenére informatívnak? Jobb lett volna-e, ha mélyebben fejest ugrunk a témában vagy pont elég volt, esetleg talán túl sok is az információ?
Milyennek találtátok a kiadós beszélgetéseket, tetszett-e, ajánlottak-e olyan könyveket, amelyekről nem hallottatok, vagy semmi új nem hangzott el? Hogy tetszett a filmes, YA, sorozatos és a többi előadás, amelyre bejutottatok?

2014. november 11., kedd

Stephen Hawking partija időutazóknak...


Régebbi történet, de ha már éppen két időutazással foglalkozó regény megjelenése között vagyok, talán érdemes feleleveníteni.

2009 júniusában járunk, éppen Az ember könyvét írom, és még fogalmam sincs róla, hogy 4-5 év múlva két időutazós regényt fogok írni. Eközben Stephen Hawking professzor egy különös partit rendezett kizárólag időutazóknak
Volt pezsgő, sütemény, lufik.

Jó kis buli ígérkezett...

2014. október 29., szerda

Jövőre egy mesterséges intelligencia írja a legjobb sci-fit?

Ma jelent meg a Könyvesblogon egy cikk: Lehet, hogy jövőre már egy robot írja a legjobb sci-fit címmel (linkre kattintva elolvasható), amelyben "japán tudósok azt ígérik, hogy jövőre elkészülhet az első mesterséges intelligencia által írt sci-fi történet."

Azon túl, hogy a mesterséges intelligencia nem egyenlő a robottal, és nem vagyunk a közelében sem egy MI létrehozásának, már, ha ez lehetséges egyáltalán, köztudott, a legjobb sci-fit a macskák írják.:)
Viszont a viccet félretéve, a 266-os Galaktikában megjelent, Az utolsó író című novellám (a létező kettőből a jobban sikerült) pont ezzel a témával foglalkozik (plusz a macskákkal). (A novella hangoskönyvként ingyen letölthető/meghallgatható a Galaktika hangoskönyvtárából, de úgy néz ki, hamarosan online is olvasható lesz az SFmag.hu-n.)

Ideillő részlet a novellából:
"Amikor az első írószoftver hatvan évvel ezelőtt működésbe lépett, egyes becslések szerint ötszázmillió, ember által írt könyv létezett a világon. A szoftverregények száma tíz évvel később elérte ezt a számot, azóta pedig tízszeresére nőtt. Az írószoftverek másodpercenként gyártottak egy új regényt, amelyek az átlagolvasó számára semmiben sem különböztek egy átlagos humánregénytől."

Azt nem tartom valószínűnek, hogy bármilyen szoftver képes lenne mostanában élvezhető, értékelhető prózát összehozni, de középtávon szinte biztos, hogy meg tudják valósítani, és ehhez egyáltalán nincs szükség mesterséges intellektusra, sem kreativitásra, pusztán nagyfokú adatfeldolgozásra és ezek újrahasznosítására.

Ismét egy ideillő részlet a novellából:
"A szoftverek ugyanis nem írnak. Algoritmusaik segítségével feldolgozzák a valaha írt összes regényt, elemzik azok stílusát, a karakteralkotást, a fordulatokat, a ritmust. Matematikai modelleket készítenek, korreláció számításokat végeznek és statisztikákat generálnak az olvasói véleményekről, kritikákról, közben figyelik a világ változásait, naprakészen követik a legújabb trendeket, és mindezekből pillanatok alatt állítanak elő egy látszólag friss alkotást.
Új történetet azonban nem tudtak kitalálni. Sokan azt mondják, nem is kell, hiszen minden történetet megírtak már, és az irodalom évszázadok óta önmagát ismétli, ezeréves témákat modernizál és igazít az adott korhoz, Johannes azonban sosem hitt ebben, mindig azt mondogatta, hogy léteznie kell olyan történeteknek, amiket még senki nem mesélt el."

Úgyhogy, humánírók, addig írjatok, amíg még tehetitek, és nem pipálnak le az MI-k!
Vagy a macskák.:)

2014. október 27., hétfő

IDŐUTAZÁS – Logikus és nem logikus történetek beszélgetés a Port.hu sci-fi napon

November 15-én kerül megrendezésre a Port.hu sci-fi nap, rengeteg érdekes programmal, előadásokkal, beszélgetésekkel a sci-firől (ezekre külön csak 1000HUF a belépő - az első 1000 jegyvásárló egy Galaktika magazint kap ajándékba), valamint a legújabb sci-fi filmek, többek közt az Interstellar vetítésével egész nap.
15 órától, Kleinheincz Csillával (Gabo SFF sorozat) kettesben az időutazásról beszélgetünk Takács Gábor moderálásában, logikus és nem logikus időutazós regényekről, köztük az idén megjelent Az időutazás napjáról, A holnap határánról és a filmváltozatról.

Ezenfelül is rengeteg, érdekes program várható: az idén megjelent legjobb science fiction regényekről faggatja a hazai sci-fi kiadókat Kánai András az SFmag.hutól, de ott lesz például Sixx a comment.com blogról, aki az idei fantasztikus tévésorozatokról, és Rusznyák Csaba a Geekz blogról, aki pedig a 2014-2015-ös sci-fi filmekről fog beszélni,lesz szó az ifjúsági fantasztikus irodalom térhódításáról, a 10 éves Galaktikáról, és még sok egyéb más.


2014. október 26., vasárnap

Sorok mögött: A velünk élő könyvszereplők

avagy a körblogolás folytatódik...

Fiatalabb korban szinte mindenki sokkal fogékonyabb a képzelt barátokra, társakra: fénykarddal vívunk, mint Luke Skywalker, vagy éppen együtt íjászkodunk Katniss Everdeennel.
Biztos volt már olyan érzésetek, hogy egy kedvenc könyv vagy film szereplője szinte valóságosnak tűnt, bekerült a baráti beszélgetések közé (még ha csak néhány nap erejéig is), vagy csak később is gondoltatok rá, mert az adott történet hatással volt rátok? Ez azért van, mert az adott történet működött, a karakter pedig jól volt felépítve.

Aki ír/történeteket talál ki, azoknál ez az érzés másként és hatványozottabban jelentkezik, hiszen egy könyv megírása átlagosan 1-2 évig is eltart, ha hosszabb könyvsorozatról van szó, akkor pedig még tovább, ezalatt pedig gyakorlatilag együtt kelünk és fekszünk a szereplőkkel, együtt élünk a gondolataikkal, dilemmáikkal, érzéseikkel, cselekedeteikkel.

Mint a legtöbb íróé, az én fejem is egy átjáróház, karakterek jönnek-mennek néhány éves váltásban, mint egy albérletben, először beköltöznek, aztán szép lassan megismerkedünk, megírom a történetüket, aztán fájó szívvel, de elköszönünk egymástól, de közben az ajtó előtt már ott toporognak az újabb, lakók, újabb, leendő ismerősök, mert ők is szeretnék elmondani a történetüket. Persze, nyilván mindegyik karaktert én teremtem, belőlem táplálkoznak, de bárki bármit mond, van valami furcsa abban, amikor igazán megismerem a saját karaktereimet, és nem csak eszközként tekintek rájuk. Ahogy szerintem a számunkra kedves könyvek karaktereiről is képesek vagyunk úgy beszélgetni, mintha egy közeli/távoli ismerősről lenne szó, ugyanez igaz sok író karakteréhez való viszonyára is.
Vannak aztán olyan regénykarakterek, akik nem csak egy könyv erejéig maradnak az íróval, nekem annyiból szerencsém van, de ez sokszor  írói csapda, ami abból ered, hogy az író nem meri, nem tudja elengedni a számára fontos szereplőket, ezért újabb és újabb történeteket ír nekik, pedig azt a történetet, amit valóban el kellett mesélnie, már régen elmondta.
Én most éppen Az időutazás tegnapjából Bálinttól és Rebecától búcsúzom - jövő tavasszal, majd megláthatjátok, hogy miként nőttek fel, és küzdöttek meg a mindent elnyelő idővel, de közben már a következő regény, az Inverzum szereplőivel ismerkedem, akik a távoli jövőből érkező, fura alakok, velük egyelőre még csak óvatosan kerülgetjük, méregetjük egymást, ők még nem tudják, mi minden vár rájuk - többek közt megtudják, milyen szembesülni egy teljesen más fizikán alapuló univerzummal -, és én sem tudom, mi mindent tartogatnak nekem.

Ugyan az aktuális regény szereplőit mindig megpróbálom az írás elkezdése előtt minél jobban megismerni, jegyzetelek, kitalálom a háttértörténetüket, és azt hiszem, látom is a motivációikat, de amikor már nyakig benne vagyok a regényben, akkor mindig kiderül, hogy ez nem igaz. Akkor kezdenek el igazán életre kelni, amikor átveszik az irányítást, amikor nem mindig arra mennek, amerre én szeretném, hanem arra, amerre valóban akarnak menni. Ez egy nagyon furcsa állapot, mert szeretem kézben tartani a cselekményt, de nálam mégis akkor kezd el működni egy történet, ha az írás átlép a tudatosságon, és a karakterek is kilépnek a jellemrajzok és jegyzetek közül.

A többiek gondolatai:
Bartos Zsuzsa
Buglyó Gergely
Gaura Ágnes
Kemese Fanni
Kleinheincz Csilla
Moskát Anita
On Sai

2014. szeptember 21., vasárnap

Sorok mögött: Az ihletről

Néhány írótárssal körblogolásba kezdünk, és ugyan nem igazán szoktam kedvelni a körblogolást, de egyszer ezt is el kell kezdeni.:)

Mi is az ihlet?
A "hivatalos" definíció valami ilyesmi:
A művészi alkotások létrehozását megindító sajátos lelkiállapot, melyet felfokozott érzékenység, lelkesült hangulat, alkotásra ösztönzöttség jellemez. E sajátos lelkiállapot magyarázatát a régebbi gondolkodók abban keresték, hogy a művészt ilyenkor valamilyen isteni, túlvilági hatalom szállja meg, s ez nyilatkozik általa..

Biztos vagyok benne, hogy ahány író, annyiféle válasz születik, mindenki másként éli meg az írást.
Számomra az ihletett állapot összefonódik az ötletekkel, azok születésével. Régen, kiskoromban vagy száz regényötletem is volt, és azt hittem, ez bármiféle büszkeségre ad okot, pedig a meg nem írt regényötlet addig nem létezik, amíg meg nem írják. Aztán amikor már komolyabbra fordult ez az írás-dolog (valahol 2004 körül, amikor kidobtam minden korábbi ötletemet, és elkezdtem írni A poszthumán döntést), az agyam is átállt egy másfajta működésre.
A fókuszált ötletkeresésre. Ez azt jelenti, hogy amikor elkezdek egy regényt, az ötletek mind ennek a regénynek rendelődnek alá, csak ez számít, minden más ötletkezdeményt elhessegetek, kivéve, ha valami nagyon jó, mert akkor azt azért megőrzöm, hogy később hátha kinő majd abból is valami.
Így folyamatosan egy adott témán tudok dolgozni, és nem csapong számtalan irányba a gondolkodásom. Viszont olyan nincs, hogy ne lennének gondolataim, ne tudnék két perc után az adott történethez, világhoz, a karakterekhez hozzátenni valami újat, ami előreviszi a regényt, vagy választ ad egy kérdésre, teljessé tesz egy eddig hiányos motivációt, jelenetet. Ez a hosszú évek során alakult ki, mert mint mindent, azt is lehet gyakorolni, hogy akkor legyen ihleted, ötleted, amikor csak akarod.

Interjúknál elő szokott fordulni a következő kérdés:

− Honnan jönnek az ötleteid?

− Hogyhogy honnan, hát a fejemből! − szoktam felelni szemöldökömet felhúzva, mert nem értem a kérdést. Aztán persze rájövök, hogy ami a számomra triviális, az másnak nem biztos, hogy az, és nem mindenki kel-fekszik kiskora óta fura sztorikkal, saját világokkal, képzelt barátokkal a fejében.

Elképzelhető, hogy azt a jelenet, amelyet éppen meg akarok írni, nem tudom befejezni, mert nincs hozzá kedvem, vagy még nem állt össze teljesen, de akkor megy helyette más: vagy egy másik jelentet írok meg, vagy egyszerűen csak eszembe jut egy csomó apróság a történet vagy a karakterek kapcsán, esetleg hirtelen világossá válik egy összefüggés. Hogy éppen mi jön, az kiszámíthatatlan, de nincs olyan, hogy csak ülök, és nem megy az írás, és nincs egyetlen gondolatom, ötletem sem. Valami mindig van, ami előre viszi a regényt.
Az írás agymunka, és nem csak akkor produktív az ember, ha gépel. Akkor az, amikor gondolkodik, mert a szöveg megszületése csak a folyamat vége.
Joe Abercrombie egy tipikus, írással töltött napja

Miért is érdekes mindez az ihlet szempontjából?
Azért, mert azt gondolom (persze, nem biztos, hogy igazam van), hogy azon írók többsége számára, akik életvitelszerűen írnak,  az ihlet nem más, mint az az idősáv, amikor van idő írni és foglalkozni az éppen aktuális történettel. Én ha végre odajutok, hogy kinyitom az írásra elkülönített laptopomat, azonnal belemélyedek az adott világomba, és töprengek rajta, jegyzetelek, ha pedig megérett rá, akkor írom tovább a történetet. Ha túlságosan fáradt vagyok, inkább ki sem nyitom a laptopot, mert tudom, hogy nincs értelme, nem fog menni, hiszen ez agymunka, amihez tiszta fej kell.

Az egyetlen, ami megnehezíti az írást, a gonosz tudatalatti, ami gyakorta gátat szab annak, hogy tényleg hozzákezdjünk az íráshoz. Ez egyfajta menekülési kényszer: az embernek lenne ugyan ideje írni, de helyette minden mást csinál,  pl. elnetezi az időt, vagy a története helyett saját magával foglalkozik, jó-e amit ír, van-e értelme ennek az egésznek. Jobbra példaként látható Joe Abercrombie facebook oldalára kitett grafikon egy átlagos, írással töltött napjáról.:)
Ha azonban sikerül elkezdeni írni, akkor nincs megállás.


2014. augusztus 8., péntek

Elkészült Az időutazás tegnapja

Kicsivel több, mint egy éve írtam le egy bejegyzésben, hogy elkészült Az időutazás napja (pontosan 2013. július 29-én), és azt terveztem, hogy egy év múlva ugyanez történik a folytatással is. Másfél hetet azért késtem, pedig idén is voltunk írótáborban, ahol ugyan végigdolgoztam öt napot, de ez nem volt elég, kellett még néhány nap hozzá.

A lényeg azonban annyi, hogy elkészült a folytatás, Az időutazás tegnapja nyers változata, amin azért még rengeteget fogok dolgozni, mire elnyeri végső formáját, de maga a történet most már kerek. És befejezett, azaz nem lesz több időutazás, minden szál elvarrásra kerül, az persze kérdés, hogy mi lesz az időutazás vége, meg lehet-e állítani az összeomlást.
A regényt november elején kell leadnom az Agavénak szerkesztésre, és a tervek szerint jövő év első felében fog megjelenni, kb. ugyanakkor, mint Az időutazás napja. Nagyjából 75.000 szó lett a vége, ami kicsivel több, mint Az időutazás napjáé.

Az első  mondat így hangzik...:

2014. július 28., hétfő

Képregénykalandok, avagy a Fear Agenttől a Preacherig

Kiskoromban masszív képregényfogyasztó voltam, a legtöbb képregényt, ami idehaza megjelent, elolvastam a Füles sorozataitól kezdve, Kockás, Alfa, Mozaik, és a számtalan önálló kiadványig bezárólag, nem beszélve a rendszerváltás előtt idehaza nyomtatott, és a nyomdából derék nyomdai dolgozók által kicsempészett "nyugati szennyirodalom" kategóriájába eső holland, dán, német szuperhős képregényekről.
Ezek nagy része inkább ifjúsági mű volt, és nagyjából azután szoktam le az olvasásukról, amikor a szuperhős képregények elkezdtek magyarul is megjelenni, és abból is megkaptam a rég áhított adagomat Fantomtól a Robotzsarun, X-meneken, Batmanon át a Pókemberig.

Amikor aztán pár éve megjelent a Watchmen, majd elkezdték kiadni a Sandmant, rögtön fellángolt a régi szenvedély, mert rájöttem, hogy ezek komoly és mély felnőtt történetek, így elsőként elfogyasztottam Warren Ellis Transmetropolitanját is, ráadásként digitálisan belepörgettem egy csomó képregénybe. Ez utóbbi nem volt jó ötlet, mert digitálisan semmilyen hatás nem ért, számomra a képregény papíron az igazi.

Na, de a lényeg, az utóbbi hetekben intenzíven fellángolt a képregény-olvashatnékom, és ennek mondatni súlyos következményei lettek...

2014. június 23., hétfő

Regényvég és regénykezdet, avagy Az időutazás tegnapja és mi lesz azután


Jelenleg amolyan köztes állapotban lebegek, egyidejűleg két regény világában vagyok benne, az egyikből éppen távozóban vagyok, a másikba pedig bekopogtatni készülök.

Heteken belül befejezem ugyanis Az időutazás tegnapját, Az időutazás napja folytatását, ami egyben le is zárja az időkorban tett kalandozásaimat. Ha már olvastátok Az időutazás napját, szerintem sejtitek, hogy készül egy folytatás, ha még nem olvastátok, tegyétek meg, mert önmagában is kerek történet. A felvázolt globális konfliktus viszont csak részben oldódik meg, és az összes kérdés maradéktalan lezárása Az időutazás tegnapja feladata lesz.

2014. június 15., vasárnap

Könyvhét időutazással és időutazós pólóval

Bár holnap még tart a Könyvhét, de péntek-szombat-vasárnapi félnapos, láblejárós kószálással, na meg dedikálással számomra ma délután véget ért, és a rendezvényt az elmúlt évekkel szemben ezúttal még az eső sem mosta el.
Szombaton én is dedikáltam, örülök, hogy ennyien eljöttetek, és remélem, jövő ilyenkor újra találkozunk, Az időutazás tegnapja dedikálásán.:)
Meglepetésként a kiadóvezető, Velkei Zoli kedvese, Kati, pedig egy hard core időutazós pólóban érkezett, amelyen tucatnyi időutazó eszköz szerepelt (itt jobbra látható a kép), próbáltuk őket azonosítani, de hárman is csak részsikert értünk el.

Kíváncsi vagyok, Ti hányat ismertek fel közülük?:)
A megfejtéseket majd nemsokára beírom kommentként, de szerintem nagyon-nagyon geeknek kell lenni az összes, puskázás nélküli kitalálásához, nekem van egy pár, amiről nem is hallottam, vagy egyáltalán nem hagyott akkora nyomot, hogy emlékeztem volna rá.

2014. június 9., hétfő

Sikeres Turing-teszt és beszélgető chatrobotok

A minap találtam néhány youtube videót, amelyben chatrobotokat eresztenek össze, hogy
beszélgessenek egymással. Linkelek pár videót közülük, mert igen hátborzongató, amit művelnek, pl. lazán letagadják, hogy chatrobotok, vitatkoznak, érvelnek.
Persze, ez nem intelligencia, de azért elgondolkodtató.

Úgy pedig még inkább, hogy egy számítógépes program szombaton átment a Turing-teszten, 64 évvel azután, hogy Alan Turing bemutatta a teszt koncepcióját: http://hvg.hu/tudomany/20140608_mesterseges_intelligencia_turing_teszt
"A történelem során először a Readingi Egyetem szombati, Londonban tartott eseményén egy magát Eugene Goostmannak, egy 13 éves ukrán kisfiúnak kiadó program győzte meg sikeresen a szakemberek 33 százalékát arról, hogy emberrel beszélgetnek... Ugyanez a chatrobot 2012-ben már nagyon közel járt az áttöréshez, de akkor a szükséges 30 helyett csak a bírálók 29 százalékát sikerült “átvernie”."

Mi a Turing-teszt?
"A teszt lényegileg abból áll, hogy az ember pusztán billentyűzet és monitor közvetítésével kérdéseket tesz fel a két tesztalanynak, akiket így se nem láthat, se nem hallhat. A két alany egyike valóban ember, míg a másik egy gép – és mindketten megpróbálják meggyőzni a kérdezőt arról, hogy ők gondolkodó emberek. Ha a kérdező hosszadalmas faggatás után sem tudja teljesen egyértelműen megállapítani, hogy a két alany közül melyik az ember, akkor a gép sikerrel teljesítette a tesztet." (Wikipédia)

És akkor 3 videó chatrobotok beszélgetéseiről:
Az első 2013. szeptemberi:
A második, ez 2011-es:

2014. június 6., péntek

Mutassuk meg az időgépet!

Az időutazás napjából létezik egy hivatalos promó jellegű részlet, konkrétan az első fejezet, amikor is a kétszázmilliárd időutazó megérkezik a Földre, és többek közt az egyik főhős, Beregi Ádám életét alaposan felforgatja a káosz.

A második fejezetben aztán egy pillanatra visszatekintünk az ezt megelőző néhány órára, az első időgép bekapcsolása előtti délelőttre, ahol Cambridge-ben Neil Jarrison, az időegyenletek atyja, az időgép-projekt tudományos vezetője csapatával a nagy áttörésre készül.
Kedvcsinálónak a "tovább" gomb után íme a rövidke, spoilermentes második fejezet (csak néhány oldal), amelyben megismerkedhetünk a Feltaláló sajátos gondolkodásmódjával, megtudjuk, miféle orrtípusok léteznek, és kik a Solisok, valamint az öltönyösök.

2014. június 3., kedd

Az utolsó író novellám hangoskönyvben

2012-ben, a 266-os Galaktikában jelent meg Az utolsó író novellám, és most szabadon letölthető, hallgatható hangoskönyv született belőle a Galaktika projektje keretein belül, szerintem profi tolmácsolásban (nagyon ismerős a felolvasást prezentáló művész hangja, elsőre Scherer Péterre tippelnék, de ez messze nem biztos).

A novella az irodalom jövőjéről (is) szól, amiben az utolsó író és egy intelligens macska összefog, hogy legyőzzék az írószoftvereket.
Mert mint tudjuk, az írószoftverek nevei H-betűvel kezdődnek, és naponta százezer regényt ömlesztenek ki magukból... (Hemingway-fanatikusok számára néhány rejtett csemege is található a szövegben.)

A link:
"Az utolsó író öreg volt, és már tíz éve, hogy nem írt semmit..."

Ha van szabad fél órátok, hallgassátok meg!

További novellák hallgathatók meg írókollégáktól a Galaktika hangoskönyv antológiájában. Pl. Lőrinczy Judit, Varga Bea, László Zoltán, Antal József, és még sokan mások...

2014. június 2., hétfő

Dedikálás a Könyvhéten, június 14-én

Jövő héten máris itt a 85. Könyvhét, és természetesen dedikálok is, az Agave Kiadó standjánál (a Vörösmarty tér Váci utca felőli bejáratánál).

Időpont: 2014. június 14. 17:00-18:00 óráig
Hely: Vörösmarty tér, Agave stand


Van Facebook esemény is, jelentkezzetek rá!
Lehet hozni Az időutazás napját, Az ember könyvét, Isten gépeit és A poszthumán döntést, valamint bármit, ha én írtam.:D

Reméljük, az időjárás is kedvez, és idén nem lesz felhőszakadás sem.

Szeretettel várok mindenkit, poszthumánokat, transzhumánokat és időutazókat is, de utóbbiakat csak módjával!:)

2014. május 29., csütörtök

Az időutazás napja e-könyvben is!

Ez csak egy rövid, informatív komment, mert ugyan a Facebookon volt már írtam, de mégis többen kérdeztétek, úgyhogy itt is kiírom a biztonság kedvéért.

Szóval van már e-könyv, itt a link is:
http://www.dibook.hu/konyv/Az_idutazas_napja

2014. május 8., csütörtök

Temporális szingularitás

A legújabb, Az időutazás napja című regényemben felmerült a temporális szingularitás fogalma, és ebben az írásban megkísérlem megmagyarázni, mi is ez, mert talán önmagában, a regénytől függetlenül is érdekes lehet a téma.

Tovább gombra kattintva folytatódik...

2014. május 1., csütörtök

AZ IDŐUTAZÁS NAPJA - kritikák és interjúk

Az időutazás napja az első terjesztői visszajelzések szerint igencsak jó startot vett a boltokban, pl. az Alexandra sci-fi toplista 3. helyén trónol már második hete, pedig még a hajdanán nagyon-nagyon jól fogyó Isten gépei is csak 4. helyig jutott, ha jól emlékszem (persze az még 2008-ban volt).
Úgyhogy egyelőre hurrá, meg ilyenek, és remélem, tetszeni is fog Nektek a történet.

Közben csordogálnak az első vélemények, plusz született néhány interjú is az elmúlt napokban, ezek a "tovább" gomb után találhatóak...

2014. április 6., vasárnap

Az időutazás napja - Olvass bele!

Egy kedvcsináló részlet, konkrétan az első fejezet.
A tovább gomb után.

2014. március 21., péntek

Az időutazás napja: borító és fülszöveg

Brandon Hackett: Az időutazás napja
Megjelenés: 2014. április 8.  

A Könyv adatlapja az Agave Kiadó webshopjában
E-könyv a Dibook.hu-n
Moly-adatlap
Részlet a regényből

Fülszöveg:
2021. november. Amikor az első időgép működésbe lép, kétszázmilliárd időutazó jelenik meg a Földön. Az időutazás napját ünneplik, az első pillanatot, ameddig vissza lehet utazni a jövőből.
Az esemény eltörli az ismert világot: megszűnik a pénz, működésképtelenné válnak a kormányok, bárki számára hozzáférhető lesz minden jövőbeli technológia, köztük az időutazás. Tetszőleges jövőbeli évbe utazhatunk, egészen az időfolyam végéig. Ennek azonban hatalmas ára van, ugyanis az idő veszélyes játékszer.
Beregi Ádám él-hal a családjáért, ám az időutazás napján valaki a jövőből elrabolja a kisfiát és a feleségét, Enikőt. Ádám a kaotikus és folyton változó időfolyamban, őrült technológiák, valamint mesterséges mikrouniverzumok birodalmában próbálja megtalálni őket.
Az időgép feltalálója, Neil Jarrison különös, magának való ember. Bár 2612-ben kivégzik, mégis sokan szeretnének a nyomára bukkanni, mert olyan tudás birtokosa, amely megmentheti a világot. Vagy el is pusztíthatja. Csakhogy a feltaláló mindig egy lépéssel üldözői előtt jár, és úgy tűnik, kizárólag egyvalaki érdekli: egy Rebeca nevű titokzatos nő, aki minden rejtély kulcsa lehet.

A Brandon Hackett néven író Markovics Botond sodró tempójú, eredeti ötletekkel teli regénye egészen újfajta megközelítése az időutazás témájának.

2014. február 28., péntek

Kedvenc időutazós történeteim

Íme egy kis áttekintés, hogy melyek azok az időutazós sztorik, amiket szeretek.

Ez most nem egy "gyűjtsük össze az időutazásos történeteket" bejegyzés (még ha annak is tűnik), így biztos, hogy lesz bőven, ami kimarad, vagy azért, mert nem hagyott bennem nyomot, vagy azért, mert még nem láttam/olvastam.


2014. február 23., vasárnap

Regénystátusz

Néhány infó a regény kapcsán.

Az időutazás napja április 10-én fog megjelenni.

A regény 70.000 szó terjedelmű, kb. annyi, mint az Isten gépei volt, és kicsit rövidebb, mint Az ember könyve. (Tényleges könyvoldalszámot nem tudok még, kb. 280-290 oldalra jöhet ki szerintem tördelve.)

A szerkesztése már tavaly befejeződött, mostanában folyik a tördelés és a második korrektúrakör. (Ami után még egy utolsó átolvasás történik részemről, ez mindig ijesztő, mert utána már többé nincs "hatalmam" a szöveg felett.)

A borító készül, kíváncsian várom, milyen lesz, és reménykedem valami tökös és cool képben.:) Néhány héten belül, remélem, meg tudom mutatni.

Fülszöveg hivatalosan még nincs, de ebben az SFmag.hu-s írásban pl. olvashattok egy variációt, ami talán közel lesz a véglegeshez.

Végül a regény valamikor március/április fordulója környékén elmegy a nyomdába, és pikk-pakk már meg is jelenik.

Hivatalos dedikálásról jelenleg még nincs információ, korai is erről beszélni, de mivel az Agave Kiadó nem szokott a Könyvfesztiválra kimenni, én azt mondanám, hogy a június eleji Könyvhét a legesélyesebb. Ami azért is érdekes, mert addigra akár el is tudjátok olvasni, és el tudjátok mondani, milyen lett a történet.:)

 Bónusz infó: az ezt követő regény nyers szövege 42.000 szónál jár. Szóval, az idő nem áll meg.:)

2014. január 5., vasárnap

Jodorowsky Dűnéje

Szombaton megnéztük a Jodorowsky-maraton keretében az el nem készült Dűne-moziról szóló dokumentumfilmet, és számomra az utóbbi idő legnagyobb filmélménye volt ez a másfél óra. Komolyan mondom, nézzétek meg, egy nagyon érdekes látomás, valamint egy szuggesztív és öntörvényű művész szórakoztató portréja kerekedik ki belőle.
Alejandro Jodorowsky egy elképesztően ambíciózus és egomán fazon, és lelkes mesélő 84 évesen is, aki hatalmasat álmodott a Dűnével, és a dokumentumfilm tökéletesen visszaadja ezt a lelkesedést.
De mi minden látható a filmben?
A Dűne megfilmesítésének története meglepő fordulattal kezdődik...