A kozmikus nyelvek (Xeno-jegyzetek 3.)


A tavaly év végén megjelent Xeno című regényem kapcsán összeszedtem néhány háttérinfót a világról és a fő témákról.

Elsőként a Fermi-paradoxonról írtam, valamint arról, hogy mennyi esélye van, hogy létezik vagy valaha találkozunk egy másik, idegen civilizációval. A második bejegyzés a Xeno idegen fajaival foglalkozott.

Ez az utolsó, harmadik bejegyzés pedig a Xenóban szereplő idegen civilizációk kommunikációs formáiról és azok megértési lehetőségeiről szól.

A regény alapfelállása szerint az emberi faj három másik idegen civilizációval kénytelen együtt élni. Azt szerettem volna elérni, hogy ezek az idegen fajok többé-kevésbé, de különböző mélységben legyen érthetőek, viszont eközben megmaradjon az idegenség érzése is.
És ehhez szükségem volt minimum három eltérő gondolkodáson, lehetőleg fogalmi rendszeren alapuló kommunikációs formára. Lehetőleg olyanokra, amelyek nem csak abban különböznek egymástól, hogy a kutyát mondjuk bruggának mondják, és más szimbólumú betűkészlettel írják le, hanem egyrészt nem mondanak semmit, főleg az emberi nyelvekre emlékeztető hangképzést, nyelvtant használva, hanem egy teljesen másfajta gondolkodás és biológiai sajátosság alapján kommunikálnak, ahol a teljes megfeleltetés komoly problémákat okoz. Emellett legalább egy kommunikációs formát az érthetetlenség határát súrolóan idegennek szerettem volna.
Azonban a másik oldalon nagyon fontos szempont volt, hogy amit a xeno karakterek közölnek, az legalább részben érthető legyen, mert különben nem működne a történet.
Azaz meg kellett találni a kommunikációs formák közt az átjárhatóság logikáját.

JACQUES DUPREE:KOZMIKUS NYELVEK
(Zuckerberg Science Books, 2114, első kiadás: 2101)
A LINCOS (Lingua Cosmica – kozmikus nyelv) Hans Freudenthal holland matematikus által 1960-ban kidolgozott közvetítő nyelv, egy precíz matematikai jelrendszer, amely abból indult ki, hogy a matematika egyetemes nyelv az univerzum bármely értelmes civilizációja számára.
Azonban felvetődik a kérdés: miért használna egy xenocivilizáció ugyanolyan matematikai rendszert, mint mi? A Lincos nem is működött egyik xenocivilizáció esetében sem.
A firkák írott kommunikációja egyfajta színskálán alapul, kétcsatornás beszédük különböző magasságú hangjelek sorozatából áll, szókincse a főbb emberi nyelvekéhez képest ötször nagyobb. A firkák hajdanán több ezer különféle nyelvet beszéltek, míg Frippeki hétszáz éve meg nem alkotta az azóta is egyeduralkodó szépnyelvet. (…)
A hidrák mélységi nyelvcsaládjai asszociatívak, de a fogalmi párosításokkal az emberi gondolkodásra, nyelvekre többé-kevésbé rávetíthetőek. Ugyan fordító szubintek nélkül velük sem fogunk tudni soha kommunikálni, mégis az ő gondolkodásuk áll a legközelebb hozzánk. (…)
Az ostorosok kilenccsatornás, hőalapú kommunikációja a jelenleg ismert legkomplexebb kommunikációs forma. Már az is hatalmas előrelépés, hogy felismertük, miként működik az információcseréjük (Benjamin Ballard nevéhez fűződik, 2099-ben). Többen próbálkoztak itt is a Lincosszal, de mindenki kudarcot vallott. Nem tudjuk, miként gondolkodnak, ismerik-e egyáltalán az egyetemes matematikát, sőt, lehet, hogy egyszerűen csak nem akarnak velünk kommunikálni.

A FIRKA kommunikáció, avagy színekben füttyögünk

A legnehezebb dolgom talán a firka civilizáció nyelveivel és gondolkodásával volt.
A firkák egy túlszaporodásra hajlamos civilizáció, amelynek evolúciós kényszere az alkotás: mindent ezen keresztül szemlélnek, építenek, festenek, sőt, a törzsfejlődés folyamán úgy formálódtak, hogy még a salakanyagukból is szobrokat tudnak formázni. (Bővebben az előző részben lehet róluk olvasni.)

A firkák egyfajta, kétcsatornás kommunikációs formát használnak, ezt úgy kell érteni, hogy párhuzamosan kétféle információt tudnak közölni. Két, síp alakú szájukkal egyszerre füttyögnek: néha teljesen mást mondanak, néha megerősítik ugyanazt, néha két különböző információt közölnek egyidejűleg. Ezt nem tudtam szövegszinten megoldani, sőt, az emberek sem lennének képesek befogadni, ezért ahogy számukra is két részre tagolva jelenik meg a fordítás, ezért párosával jelennek meg a szövegben is.
A firkák kommunikációja színekre épül, és sok millió színkifejezésből áll. Minden egyes szín külön jelentéssel bír, amelyeket képtelenség egy az egyben átfordítani, mert többségükre egyszerűen nincs az emberi nyelvekben megfelelő kifejezés.
Ennek érzékeltetésére először megpróbáltam színeket leíró kifejezéseket a szövegükbe csempészni, de rájöttem, hogy egyszerűen nincsen annyi színleíró szavunk, amely elég lenne ehhez. 
Ezért mivel Olga Ballard, a regény főszereplője a firkák közt töltött idő alatt némileg azonosult ezzel a szinesztéziás gondolkodással, a színjelzőket meghagytam az ő leírásainak.

Ekkor jött a színeket jelző html-színkódok (vagy hexadecimális-kódok) szövegbe csempészésének ötlete, amit a feleségem, Anita vetett fel, és tökéletesen megfelelt annak érzékeltetéséhez, hogy pillanatra se felejtsük el, csak egy töredékét értjük annak, amit egy firka közöl, és azt is csak nehézkesen.

– Járt már az Ellipszis belső részeiben? – hökkent meg Vanessa Elson. – Mit keresett ott?
– #ABC1E3 inspirációt./ #B7F9EC ihletet.// Mi mást?/ Mi mást?// A #B61F18 Földön is azt kerestem, de csak halált találtam./ A #B61F18 Földön is azt kerestem, de csak halált találtam.// És önök mit keresnek?/ Valóban a gyarmatosítókhoz vezető utat?//

Felmerült több helyen kérdésként, hogy van-e bármilyen logika a html-színkódok mögött, vagy csak véletlenszerűen szerepelnek a szövegben?
Van mögötte rendszer, szerintem muszáj, hogy legyen, még ha ennek olvasás közben semmi jelentősége nincs. Viszont ettől még következetesnek kellett lennie.
Emiatt minden egyes használt html-kódhoz tartozó szint feljegyeztem egy táblázatba a színárnyalat megnevezésével együtt, egyrészt, hogy tudjam, szerepelt már, másrészt, hogy tudjam, milyen szövegkörnyezetben használtam. A legtöbb html-színkódhoz kapcsolódott egy kulcsszó, pl. Olgához a kék egyik árnyalatába tartozó színeket jelző kódok tartoztak, a hidrák és Áramlati Kék lilás árnyalatúak, de van egy sor érzés, gyakran használt kifejezés is, amelyekhez hasonló árnyalatú kódok szerepelnek.
A legtöbb árnyalat számomra totálisan ugyanolyan volt, valahol ez is beszédes, hogy mennyire lehetetlen lenne teljességében felfognunk egy ilyen típusú kommunikációt. De mindez csak érdekesség, sem a megértést, sem az olvasást nem teszi bonyolulttá.

A firka színalapú kommunikáció megérthetőségéről pedig az egyik fejezet előtti fiktív interjú mondja el a legtöbbet, méghozzá egy konkrét mondat lefordításán keresztül levezetve:

SIMON ELSON A FORDÍTÓ ALGORITMUSOKRÓL
(EarthMag interjú 2089-ből)
Képzeljük el, hogy a következőket mondom egy firkának: „A feleségem, Vanessa egy gyönyörű nő, a teste homokóra alakú, és a mai napig szerelmes vagyok beléje.”
Hogyan reagál erre egy fordító-szubint? Ugyanis nem elég, hogy a szavaimat kettősmondat alapú spektrumi szépnyelvre konvertálja, emellett további bonyolult problémákkal is szembe kell néznie.
Először is, a firkák nem ismerik sem a nő, sem a feleség fogalmát, mivel egyneműek, a szaporodásuk is teljesen másképp működik: az egymás számára kölcsönösen szimpatikus egyedek úgynevezett géngolyókat cserélnek, és azok révén keverik saját génállományukat. Nem kötődnek sem a szülőjükhöz, sem a gyermekeikhez, sőt, semmiféle általunk ismert módon nem vonzódnak egymáshoz. Egyedül a tehetségbe, a kreativitásba szerelmesek, és a gyönyörű kifejezés is eltérő biokémiai alapon működik náluk.
A következő probléma a homokóra, amely szintén nem létezik a spektrumi kultúrában, ezért egy ehhez hasonló jelzőt kell találni, de nem egy másfajta időmérő eszközt, mivel a mondatban a homokórának nem a rendeltetése, hanem a formája a lényeges. Ezt követően körül kell írni a firkáknál nem létező szerelem jelentését, amely egyébként meglepő módon a legkönnyebb feladat, mivel a firka nyelvészek a saját fogalomrendszerükben találtak egy szerintük hasonló fogalmat a művészeti vágy egyik színárnyalattal kombinált jelentése képében.
És ez csak egy egyszerű mondat igeidők és komplexebb jelentéstartalom nélkül, ráadásul ezt a mondatot én mondtam, nem pedig egy sokmilliónyi, színalapú fogalmi árnyalatot használó firka. Ugyanis visszafelé mindez sokkal bonyolultabb, mert a közel húszmillió kifejezésből és színből álló spektrumi szépnyelv-variációkat a mai napig nem tudjuk teljességében értelmezni, ezért a firka beszéd egyszerűsítő leképezésére egy köztes, mesterséges jelrendszert kell alkalmaznunk, ami még annál is bonyolultabb, mint elsőre hangzik.
A két nyelv közötti megfeleltetés kompromisszumok sorozata, és sokkal nagyobb kihívás, mint az azonos fogalmi rendszerekből építkező bármely két földi nyelv közötti fordítás. Bármit is teszünk, az információ óhatatlanul torzul és sérül, ahogy ezt Jacques Dupree xenonyelvész professzor is megfogalmazta. De legalább létezik. A Spektrum Szobortanácsával közösen kifejlesztettünk egy új típusú fordítóalgoritmust, amelyet hamarosan beépítünk a Friend legújabb, Ex5-ös chipjébe, így a jövőben sokkal egyszerűbbé válik a firkákkal történő kommunikáció.
Most pedig nézzük, mi történik, ha ugyanezt a mondatot egy hidrának mondom, akiknek a szaporodása három egyed közötti bonyolult dominanciakapcsolaton alapul, akiknek képtelenség elmagyarázni a szépség fogalmát, és akik különböző hullámhosszú és rezgésszámú hangok kifinomult variálása révén kommunikálnak…

A HIDRÁK, avagy hogyan siklunk együtt?

A hidrák víz alatt élő faj, és emiatt, artikulált hangokat nem igazán tudnának képezni, ezért az ő esetükben a bálnákéhoz hasonló megoldást vettem alapul. A hidrák különböző frekvenciájú hangokat adnak ki, amelyeknek csak egy része esik az ember által is hallható tartományba.
Persze, itt is több probléma is adódott, mert a hidrák egy jégburokkal borított hold óceánjában élnek, és sokáig azt hiszik, a világóceánjuk az egész világmindenség, és semmit nem tudnak a jégburkon túli csillagok, világmindenség létezéséről.
A hidrák fogalmi rendszere ha nem is teljesen, de azért valamennyire megfeleltethető az emberekének, viszont rengeteg, a vízi életre vonatkozó jelentéstartalommal is rendelkeznek, ebből ered a furcsa, néha google translator jellegű fordításra emlékeztető kommunikációjuk.

Örvényes Hínárevő hosszú, gyorsan váltakozó frekvenciájú hangsort cserregett, a Friend szubintje nemtelen hangot választva tolmácsolt, kiegészítve a humán pontosításokkal:
– Rajunk (társulásunk, szövetségünk) létezését feszegeti, Elson. Elsiklottam (elgondolkodtam) azon, hogy felszámoljuk ezt a Kőbázist.
– Tessék? – hökkent meg Vanessa Elson. – Miről beszél?
– Ön és általában a tátogók (humánok) túl hínárosak (sokat kockázatnak). Mi elfogyasztjuk a hínárt, nem belegabalyodunk. Felelőtlenül használják a csillagsodrásokat (féreglyukakat), és veszélyeztetik Kőbázis biztonságát. Felforralt bennünket (dühösek vagyunk), Elson. Nem kértük, hogy úsztassa (hozza) ide a Ballardot, megvilágítottuk (megmondtuk), hogy nincs rá szükség. Semmibe veszi a tanácsainkat.
– Én pedig megmondtam, hogy nélküle nem fogjuk tudni meggyőzni a firkákat, és nem fogunk semmit elérni az ostorosoknál.
– Iszapos siklás (nehézkes gondolkodás). Nem érdekelnek a nyüzsgők (firkák), az űrúszóik (űrhajóik) érdekelnek.
– Amiket soha nem fog megkapni. Ön nem képes szót érteni a firkákkal. Dr. Ballard nélkül nincs esélyünk.
– Túl sokat siklik (gondol) erről a Ballardról. 

Itt sem úsztam meg (kerülhettem el) a jegyzetelést, mert a fontosabb kifejezéseket, mint például, hogy a firkákat nyüzsgőknek nevezik, vagy hogy a siklás kifejezés milyen szövegkörnyezetben mire is utal, muszáj volt lejegyzetelnem. Ez a fajta nyelvi megfeleltetés nem egyik pillanatra jött, inkább folyamatosan alakult, formálódott, és épült bele a szövegbe.

Ez a két faj, valamint az emberek legalább rendelkeznek részben közös fogalmi rendszerrel, azaz a kommunikáció egy szelete otromba módon, de átfordítható. (Ennek van magyarázata a történetben.)

És akkor itt vannak az ostorosok...

AZ OSTOROSOK, avagy a hőalapú kommunikáció

"Az ostorosok viszont mindenben mások. Idegenebbek, érthetetlenebbek. Nincsenek vezetőik, nem találjuk nyomát semmilyen szervezeti formának, hierarchiának, nincs felismerhető jogrendszerük, és valószínűleg nem ismerik a tulajdon, a birtoklás fogalmát sem. Nem tudjuk, jelent-e számukra bármit is a művészet, vagy hogy vannak-e érzéseik. Egészen másként állnak a létezéshez, mint mi. Technológiailag több ezer évvel járhatnak előttünk, de történt velük valami… Csak annyi biztos, hogy a civilizációjuk hanyatlik, és hamarosan mindannyian elbutulnak. Megszűnnek létezni. Jelenleg már az eszközeik nagy részét sem tudják működtetni, sőt, a legtöbb ostoros már azzal sincsen tisztában, hogy ki ő, és mi történik a világukkal. Mint egy kései stádiumban lévő Alzheimer-kóros."
(Olga Ballard)

Az ostorosoknál nem volt cél a megértés, sőt, azt szerettem volna elérni, ha inkább kirázza a hideg az embert a jelenlétüktől, az idegenségüktől, és attól, hogy nem lehet tudni, mit és miért csinálnak a következő pillanatban. Mint a Xeno-jegyzetek előző részében (és a regényben) is olvasható, ez az a faj, amelyet az évtizedek alatt sem sikerült megismerni, létezésük a lehető legtávolabb áll a másik három fajétól. Csak annyit tudunk róluk, hogy hőalapon kommunikálnak, a testfelületük különböző pontjainak hőmérséklet változtatásai által. Azt sikerült azonosítani, hogy kilenc különböző hővel kommunikáló folt van a testfelületükön, ezt a regényben kilenccsatornás kommunikációnak nevezem.

"Az ostorosok kilenccsatornás, hő alapú kommunikációs formáját pedig eddig még senki sem tudta visszafejteni. Már az is kisebb csodának számított, amikor 2092-ben apa XET Virgo nevű szuperszubintje egy tucatnyi nyelvész-matematikus segítségével azonosította a párhuzamosan kilenc csatornán keresztül folyó hőkommunikációt, amely két ostoros testfelületén zajlott."

A regényben egy hosszabb rész az ostorosok otthonában, a több ezer összekapcsolt aszteroidaláncból álló Ellipiszis nevezetű bizarr helyen játszódik, ahol Olga Ballard kis szerencsével mégis talál módot, hogy valamilyen formában megértesse magát egy kiszámíthatatlan ostorossal. Hogy miként, az az ostorosok otthonában, azt itt most nem részletezem, hiszen a történet része.

(Van még egy faj a regényben, a voyeurök, szintén furcsa, érthetetlen kommunikációval, amely egyfajta formákra épülő jelrendszer, de ez csak érintőlegesen kerül említésre, mert a voyeuröket még az ostorosoknál is nehezebb megérteni. Az ő felfedezésük viszont szintén a regény szerves része.)

Ennyi lett volna a Xeno-jegyzetek sorozat (hacsak nem jut eszembe még valami). Lehetne még pár szót ejteni a diszfunkcionális Ballard-család kapcsolatai mélyén rejlő konfliktudokról és még inkább a regény aktualitásáról, ez utóbbi talán a legfontosabb. Viszont ezekre épül a történet, és annak ellenére, hogy a regény politikai, migrációs részét nagyon fontosnak tartom, azt hiszem, a regényen felül felesleges tovább boncolgatni, és magyarázni. Ettől még nem zárom ki, hogy később mégis megteszem.

Köszönöm, hogy végigolvastátok, és remélem, egy kicsit azért azoknak is tudtam némi újdonsággal szolgálni, akik már végére értek a regénynek, és azok számára, akik pedig még nem olvasták, érthető volt a könyv ismerete nélkül is.


1 megjegyzés:

  1. Ha újdonsággal nem is szolgált ,azért érdekfeszítően olvastam az összegzet gondolatokat. :) jó volt kicsit visszamerülni ebbe a kiváló világba.

    VálaszTörlés