2012. december 20., csütörtök

Nem erről a regényről beszéltem...

Túl az új regény kétharmadán egy kis magyarázattal tartozom. Az előző, szeptemberi Breaking news poszt után néhány nappal - mint ahogy ez nálam sűrűn előfordul -, minden megváltozott, ugyanis egy beszélgetés alkalmával beütött egy olyan régi/új regényötlet, ami minden addigi tervemet felülírta.

Ez az ötlet néhány nap alatt teljesen elhatalmasodott rajtam, és egy komplex regénytervvé nőtte ki magát, ami azt jelentette, hogy a Hyde univerzumos történettől egy időre el kellett búcsúznom (de meglesz az is majd, elég sokat haladtam már vele), viszont az elmúlt hónapokban, szép csendben nagyon sebesen dolgoztam, lassan elkészülök egy másik regény nyers szövegével. Ennyire még soha nem támadott le történet, félelmetesen intenzíven kelt életre minden részlete.

Ebből az következik, hogy 2013. ősszel úgy tűnik, érkezik egy új Hackett-regény. Sokat most még nem fogok egyelőre elárulni belőle, mert ez egy olyan típusú történet, aminek rögtön az első mondata nagyon intenzív, az első fejezet pedig messze a legjobb regénykezdésemnek is tűnik is egyben. Szerintem keverednek benne a Poszthumán döntés, az Isten gépei és Az ember könyve erényei, de ezúttal nem az emberi lét határai lesz a központi téma, hanem maga az idő.

Hogy valami konkrétum is legyen azért: ez egy időutazásos történet lesz, csak kicsit másként, mivel nekem szükségem van az egyediségre, eredetiségre. Az időutazás tematikát szerintem már csontig lerágták, ráadásul én sosem szerettem a sci-finek ezt az alzsánerét, mert mintha már régóta csak önmagát ismételné. 

Az első jelek bíztatóak, két írókolléga is azt nyilatkozta nemrég, hogy az eddigi legjobb regényem. További információkat már csak jövőre fogok elárulni.:) 

És mivel több bejegyzés a héten már nem várható, mindenkinek Bolgog Karácsonyt és sok jó könyvet kívánok!


2012. december 19., szerda

Világvége nap a Tilos rádióban sci-fi írókkal

A Tilos rádió december 21-én világvége napot tart, lentebb a teljes a programot olvashatjátok. Ami fontos: lesz este egy sci-fi írós blokk is, ahol Kánai András íróbarátommal, akivel az SFmag.hu-t hajdanán kitaláltuk, este 10 órától éjfélig beszélgetünk sci-firől és a világvégéről. A komolyságfaktort majd a hangulat adja.

Hamarosan elérkezik a következő világvége, és ezt már a Tilos Rádió sem hagyhatja szó nélkül. Tematikus napunkon körbejárjuk a világvégét, komolyan és viccesen, beszélgetésekkel és zenével.

A program:
00.00-03.00 Optimal – Zenei apokalipszis
03.00-05.00 Végleg Elveszett Gyereke Városa
05.00-07.00 Lesson Zero Zero Zero
07.00-08.00 Szex-akció Hírcsoport – Az utolsó. Kapcsolja le.
08.00-10.00 Haza és haladás
10.00-12.00 Planet Error – Megmondják a csillagok
Vendég: Hargitai Henrik csillagász
12.00-13.00 Irodalmi búcsúztató
Zenés irodalmi műsor Mary Shelley: Az utolsó ember c. művének felhasználásával13.00-14.30 Az apokalipszis hírnökei
14.30-16.00 End of the Go Free – Szamosi Peti & Zotyka
16.00-18.00 Honthy és Hanna
18.00-19.30 HalAdó – Utoljára rabol a balin
19.30-20.00 Az utolsó mese
Kosztolányi Dezső: Világ vége
Stanislaw Lem: Hogyan maradt meg a világ?
20.00-21.00 Régen minden jobb volt – Pannon puma és magyar maja, vízözön jelleggel
21.00-22.00 Világvége hangjáték – Dj Sanyi
22.00-24.00 Az utolsó stopposok
Beszélgetés Kánai András és Markovics Botond írókkal, a téma: sci-fi és a világvége

Hallgassátok a Tilos Rádiót 2012 december 21-én (pénteken), mert lehet hogy ez lesz az utolsó lehetőségetek! (Természetesen a rutinos stopposok már beszerezték az utazáshoz nélkülözhetetlen törölközőt…)

2012. december 7., péntek

Kritikák a nagyvilágból

Néhány ismertető a közelmúltból:


"Szeretem, és büszke is vagyok az anyanyelvemre, de ilyen esetekben nagyon tudom sajnálni, hogy nem egy elterjedtebb nyelv a magyar. Ugyanis, ha Brandon Hackett nem Markovics Botond lenne írói állnéven, és mondjuk ha amerikainak született volna, akkor ezért a regényért már filmproducerek ölnék egymást, és olyan szenzációs mozit csinálhatnának belőle, ami mérföldekkel verné a versenytársakat a kategóriájában."


"...Le a kalappal Botond előtt, hogy ilyen komplex témába is nyugodt szívvel belevágja a fejszéjét, és évezredeket és galaxisokat is átívelő történetet vet papírra, számos technikai és társadalmi kérdést feszegetve, nem beszélve a morális vonulatról... Jó a stílus, jók a karakterek, fordulatos a történet, nincsenek üresjáratok: az Isten gépeiben minden megvan egy jó sci-fihez."


"Hm, lássuk csak, az élvezhető magyar sci-fi kifejezés lassan kezd értelmet nyerni... ezt meg hogy csináltad, Marty?"

Utóbbi alatt egy közepes flém is olvasható a magyar scifi megítéléséről.


2012. december 6., csütörtök

Linn Ullmann és a skandináv irodalom

Mostanság az egyik legnagyobb olvasmányélményem Linn Ullmanntól a Stella zuhan című regény volt, amit kedvesem, Anita tolt az orrom alá pár hónapja, "muszáj elolvasni" felkiáltással.  (Igen, ez most nem scifi poszt, hanem egy kis kitérő más vizekre.) Nos, nehéz bármit is mondani erről a regényről, az írónőnek olyan sallangmentesen erős a stílusa, olyan könnyedén és tisztán ábrázol 1-1 mondattal, odavetett szóval sorsokat, életutakat, különös embereket, ami egyszerűen lenyűgöző.

Linn Ullmann, aki egyébként a világhírű Ingmar Bergman és a szintén világhíres Liv Ullmann lánya, tehát mondhatni előnyös genetikai alapokról indult, a napokban éppen itt van Magyarországon. Tegnapelőtt el is mentünk legújabb regénye bemutatójára, ahol kiderült, hogy pl. a legutóbbi regényét, amit 3 év alatt akart megírni, végül 5 évig írta: írt, kidobta a szöveget, írt, kidobta a szöveget (ez nekem is ismerős). Ebből is látszik, hogy az a látszólag "egyszerű" és preciz szöveg mennyi munkát, áldozatot, fegyelmet kíván, mire minden mondat, jelenet, rezdülés a helyére kerül. Szórakoztató volt hallgatni a szintén író férjével (Niels Fredrik Dahl) kialakított otthoni világukról, munkamegosztásról, határidőkről megfogalmazott gondolatokat is (főleg mivel ugyanez a helyzet áll fenn nálunk is).

A skandinávok szeretnek olvasni. És írni is, amit ráadásul nagyon tudnak, az országok lakosságához képest szerintem rengeteg jó és világszerte kedvelt szépíró él. Valahol olvastam, hogy nem véletlen ez, és nem is feltétlenül ügyes marketingfogás a skandináv irodalom címke (amit ráadásul ők nem is ismernek, használnak, kivéve a skandináv krimi esetében, de az más), mivel az év javarészében sötét van és borús az idő, és arrafelé nem szokás a tévé előtt bambulni esténként, szinte minden családban kultúrája van az olvasásnak, az irodalomnak. Szép, idilli világ ez, de tényleg, olvasó embereknek maga a kánaán. Egy drága kánaán.

Nyáron elutaztunk egy kis időre Norvégiába, körbejártuk az alsó harmadát az Oslo, Alesund, Bergen, Oslo útvonalon, és noha elég sok európai országban jártam, Norvégia eddig mindent lekörözött szépségben, hangulatban, nyugalomban. És gazdagságban. Háromszor akkora, mint Magyarország, de mindössze 5 millióan lakják, és az emberek tényleg olvasnak, ezt már a repülőtéren megállapítottuk, mert a váróban szinte minden ember kezében könyvvel várt a gépére, hihetetlen élmény volt ezzel szembesülni.

A könyvesboltokban szinte minden könyv megtalálható norvégul és angolul is (méregdrágák a könyvek is, egy papírfedeles átszámítva 6000HUF, keményfedelest nem is említem - persze, az ottani átlagkeresetbe simán belefér), a különböző nyelvű kötetek gyakran összekeverednek, merthogy szinte mindenki beszél angolul. (Nádas Péter már akkortájt ott szerepelt a bolti TOP10-ben, pedig akkor még nem került szóba szerintem a neve az irodalmi Nobel-díjnál.) Este, a szállodákban belelestünk a norvég tévék kínálatába, és mit mondjak, biztos, hogy ez is segít nekik abban, hogy könyvet vegyenek a kézbe, mert még a hazai agyhalált is sikerült az ottani tévéadásoknak a totális érdektelen műsorokkal alulmúlni.

Visszatérve még egy gondolat erejéig Linn Ullmannra, legújabb regénye a Szemem fénye még talán jobb, érettebb is (felénél járok), mint a Stella zuhan, úgy, hogy tulajdonképpen nincs benne semmi "különös", egy mai diszfunkcionális család története, tragédiákkal, riasztóan őszintén ábrázolt emberi viszonyokkal, társas magányokkal, sérült emberekkel nagyon erőteljes stílusban megírva. Nem feltétlenül lesz tőle vidám az ember, de gondolatokban, érzésekben mindenképpen gazdagodik.

Néhány randomkép Norvégiából:

2012. szeptember 4., kedd

Breaking news

Végre újra írok. Érdekes, furcsa, de ismerős érzés.

Két elvetélt regénykezdemény, hosszas jegyzetelés, gondolkodás, kutatás és ötletelés után végre újra elkezdtem valamit. Hogy mi lesz belőle, azt még magam sem tudom, mindenesetre ettől most jó kedvem van.:) Helló, új szereplők, gyertek, beszélgessünk. Legyünk barátok. Helló, történet. Remélem, elmeséled magad.

A regény nagyon munkacíme jelenleg "A Hyde univerzum". (Ismerve magamat, milliószor változhat még, de jelenleg ezen a néven fut.)

Az aktuális első mondat pedig (ahogy ez sem szokott túlságosan kőbe vésett lenni az utolsó utáni pillanatig):

"Hallod, Elijah?"

2012. augusztus 12., vasárnap

Regény után regény

Noha Az ember könyve még csak nemrég jelent meg, a nyers változat már kb. egy éve elkészült, és míg Ti esetleg éppen most olvassátok, vagy készültök elolvasni a könyvet, én közben már javában egy másik történeten dolgozom. Persze, ez ennél egy kicsit most is bonyolultabb...

Avagy:  Mit írtam az elmúlt egy évben, és mit írok most?
Tavaly ilyentájban két regényötlet között gondolkodtam, hevesen küzdöttek egymással, én pedig türelmesen vártam, hogy melyik kerekedik felül, melyik érdekel majd jobban. Végül aztán úgy döntöttek, hogy egy közös történetbe gyúrják össze magukat. A regény pár száz évvel játszódik a jelenünk után, van benne érdekes elméleti fizikára épülő csillagközi meghajtás, egy teljesen megváltozott hatalmi viszonyokon alapuló emberi világ, megannyi és remélhetőleg szokatlan ötlet. Aki olvasta Az utolsó író című novellámat a 266. Galaktikában, az egy nagyon-nagyon minimális ízelítőt kaphatott is a felvillanó háttérből.

Mi ebben a trükk?

Az, hogy tavaly nyáron el is kezdtem írni, de 2012. év elején, amikor nagyjából a regény harmadánál jártam, a regény darabjaira hullott, ugyanis a sztori abban a formában nem működött, túlságosan sok irányba futottak szét az események és a karakterek. Újra kellett gondolni az egészet és az elemeket újra összeilleszteni. 

Azonban miközben a megoldáson töprengtem, és szerkesztgettük Az ember könyvét, rájöttem, hogy a valamikorra tervezett folytatás, Az ember holdja jelen pillanatban jobban érdekel. Noha Az ember könyve kerek történet, de van egy fontos esemény köré épülő másik történet, amit meg szeretnék írni, plusz a karakterek, Attila, Jurij, valamint Jurij és Mei lánya, Olga egyre jobban ott motoszkáltak a fejemben.

A nem várt újabb fordulat

De közbejött valami. Mégpedig az, hogy valami ebből a történetből is hiányzott még, erre néhány fejezet megírása után jöttem rá. Hogy mi, azt nehéz lenne megfogalmazni, talán még nem találtam meg azt a módot, hogy pontosan hogyan jutassam el a katarzisig a regényt, valamint van egy kulcskarakter, akinek a személyisége több, mint bonyolult, viszont még nem érleltem eleget, így leírva még egyáltalán nem működött. A regény ötöde mindenesetre megvan, de egyelőre pihentetem egy időre, míg teljesen összeáll részleteiben is.

Akkor?

Orson Scott Card A holtak szószólója előszavában írta, hogy az írónak újra és újra próbára kell tennie magát, mégpedig olyan történetekkel, amik megírásához talán nincs meg a kellő tehetsége. A bukás mindig fájdalmas, de nincs annál szomorúbb, amikor valaki már nem hajlandó próbára tenni magát. Az elmúlt egy évben fel tudok mutatni két úgymond bukást, két történetet, amik egyelőre kifogtak rajtam, amik még nem voltak elég jók ahhoz, hogy érdemes legyen megírni őket.

Az utóbbi években, A poszthumán döntés óta  mindig olyan regényeken dolgoztam, amikről úgy éreztem, lehet, hogy nem tudom megírni őket. Ennek is "köszönhető", hogy mostanában jóval küzdelmesebb és időigényesebb megírnom egy regényt, mivel igyekszem olyasmit kitalálni, amilyenhez hasonlót még nem olvastatok korábban, ahol nem dőlhet hátra senki kényelmesen, mert nem lehet tudni, mi történik a szereplőkkel, ahol senki nincs biztonságban, és emellett olyan világokba kalauzolni Benneteket, kedves olvasókat, amilyet előtte el sem tudtatok képzelni.:) Ez utóbbi különösen Az ember könyve írása alatt vált igazán fontossá.

Az a történet, ami végül megnyerte a fenti küzdelmeket, és éppen a kidolgozás, felépítés szakaszában jár, remélhetőleg szintén megfelel a fentieknek.

Hogy mi ez a történet?

Arról majd legközelebb. Egyelőre annyit mondhatok, hogy egy távoli jövőben játszódó regény lesz, és régen voltam ennyire lelkes sztorivázlatolás és karakterkidolgozás közben.

(Ez pedig itt a szokásos: Hackett a facebookon)

2012. július 22., vasárnap

Az ember könyve ismertetők 5., interjúk és ez+az

1. Mondocon

Hétvégén a Mondoconon jártam, nagyon különleges élmény volt, többezer, többségében beöltözött látogató között nézelődni, ezt egyszer legalább mindenkinek látnia kell, még akkor is, ha nem érdeklik az animék, mangák, japán kultúra. Volt itt minden egyébként, a sushi evéstől a cosplay bemutatókig, amit csak el lehet képzelni, na meg akadt egy Az ember könyvés író-olvasó találkozó is. 

2. Interjúk, beszélgetések

A júniusi SFportal meetupon Csurgó Csabával, a könyv szerkesztőjével mutattuk be Az ember könyvét, íme a videó, ami a terem megvilágítása miatt néha kicsit sötét, de a lényeg úgyis a szavakban rejlik, az meg tökéletesen hallható. Azt hiszem, már az első kérdés megadta a beszélgetéshez az alaphangulatot.:)

Megjelent egy másik beszélgetés, ezúttal írott formában is, Mr. WeG blogján található:

http://mrweg.blog.hu/2012/07/16/brandon_hackett_interju

3. Az ember könyve ismertetők

Újabb ismertetők a regényről. (Az eddigi összes megtekinthető itt:)

Bookworm Katica blogja: http://bookwormkatacita.blogspot.hu/2012/07/brandon-hackett-az-ember-konyve.html

Könyvvizsgálók blog: http://konyvvizsgalok.blogspot.hu/2012/07/brandon-hackett-az-ember-konyve.html

Byblosbookz blog: http://byblosbookz.wordpress.com/2012/07/22/az-ember-konyve/
Közben azért írok is, és hogy időnként legyen önálló tartalom is, hamarosan megpróbálom összefoglalni, hogy min is dolgozom éppen, mert ez sem egy egyszerű eset. A beharangozó: izgalom és dráma, rengeteg kidobott karakter, és végül a megtalált cél és lelkesedés.:))

2012. július 16., hétfő

Író-olvasó találkozó a nyári Mondoconon


Hétvégén, szombaton, július 21-én, a Hungexpón kerül megrendezésre a nyári Mondocon, a nyár legnagyobb animés-mangás-japános-cosplay-gamer rendezvénye, ahol egy órás beszélgetés lesz velem, a Kultúr-kornerben, 15 órai kezdettel, Az ember könyve megjelenése kapcsán sci-firől, könyvekről és írásról.

Még sosem voltam ilyen rendezvényen, úgyhogy kíváncsian várom.:)


További infó: http://www.mondocon.hu

És mivel ez a "remek" kis 1.0.-ás wordpress sablon még mintha a 20. századból ragadt volna itt, és láthatóan képtelen egy normális Facebook ablak megjelenítésére, itt a szokásos Hackett a facebookon link is.

2012. július 9., hétfő

Az ember könyve ismertetők 4.

Újabb ismertetők gyűltek össze a regényről. (A folyamatosan bővülő ismertetőgyűjtemény itt érhető el.)




És, ha már linkelgetünk, íme még egy link, ilyen volt a KÖRF fesztivál irodalmi sátra, köztük a korábban emlegetett, múlt hét pénteki sci-fis, fantasys beszélgetés: http://barkaonline.hu/helyszini-tudositasok/2857-irodalom-a-hataron

2012. július 7., szombat

Jubilál

Most jöttem rá, hogy május elején volt 10 éve, hogy nyomtatásban megjelent az első hosszabb írásom, mégpedig az Én, a halhatatlan, az azonos című Cherubion antológiában négy összefüggő novella formájában.


Rengeteg minden történt velem írásügyileg (is) az elmúlt 10 évben, amik közül a szerintem legfontosabb esemény valamikor 2004 őszén történt, amikor egy számámra emlékezetes és tanulságos könyves-kéziratos beszélgetés után hazamentem, és elkezdtem írni A poszthumán döntést. Ez a beszélgetés egyfajta vízválasztó pont lett aztán régi írásaim és a mostaniak között. 


Nem sokkal korábban ugyanis az akkor frissen elindult Agave kiadóhoz kopogtattam be ugyanis kéretlenül és ismeretlenül az aktuális regényem félkész kéziratával, és Csurgó Csaba, valamint Varga Bálint, tulajdonos/szerkesztők meglepő módon leültek velem beszélgetni a regényről (ez a régi, Halhatatlanos-Erdőholdas sorozatom félbemaradt kézirata), amit azóta sem értek, mert tudták ők is (én akkor még nem), hogy nagyon távol volt az a szöveg attól a minőségtől, ami mindezt indokolná. Talán jó időben voltam jó helyen, amikor még mindenki nyitottabb volt az ismeretlen kéziratokra. Azon a beszélgetésen aztán feltették nekem a nagybetűs kérdést, hogy mitől más ez a regény, mint a piacon lévő összes többi.


A kérdésre nem tudtam válaszolni, és ez sok mindent megváltoztatott bennem. Félredobtam minden korábbi regényötletemet, mondhatni kiléptem a komfortzónámból, (ami az író legnagyobb ellensége az önhittség és az olvasók tiszteletének hiánya mellett,) és elindultam egy másik, meglehetősen ingoványos úton, ami felettébb veszélyesnek tűnt, de még inkább izgalmasnak. És azóta is ugyanilyen ez az út.:)


Ami pedig a fenti kérdésből következett, azt már ismeritek: az azóta eltelt 8 évet három regény A poszthumán döntés, az Isten gépei és Az ember könyve írásával töltöttem. Számomra mindegyik hatalmas munka volt, és egyikkel sem vagyok maradéktalanul elégedett, de legalább azt érzem, hogy mindegyik egy újabb kicsi lépés előre, egy jövőbeli, még jobb regény felé.


Pár hete, a Könyvhéten elmeséltem Csurgó Csabának ezt a történetet 2004-ből, de nem is emlékezett arra, hogy egyáltalán találkoztunk akkor.:D


(Akad itt aztán még egy másik jubileum is, ami ehhez kapcsolódik, ugyanis 2007. július közepén, azaz nagyjából 5 éve, hogy megjelent A poszthumán döntés. Félelmetes, hogy öt év telt el azóta.)

2012. július 2., hétfő

Sci-firől és fantasyról a Körös Körül Ifjúsági Fesztiválon

Ha valaki pénteken Békéscsaba környékén jár, a közelben kerül megrendezésre július 5. és 7. között a KÖRF - Körös Körül Ifjúsági Fesztivál, a Pósteleki parkerdőben, Meghívást kaptam a JAK és Prae.hu irodalmi sátrába, és július 6-án 15 óra környékén,  hármasban fogunk beszélgetni többek közt sci-firől, fantasztikus irodalomról Angyalosy Eszterrel, a Libri kiadó irodalmi szerkesztőjével és Stemler Miklóssal az Alexandra kiadótól.

















 http://korf.hu/irodalmi-programok

2012. június 17., vasárnap

Magyar fantasztikus megjelenések 2012.

Az Írószövetség SF szakosztálya jövő szerdán újabb estet rendez, ezúttal a közelmúlt magyar fantasztikus megjelenéseiről, többek közt Az ember könyvéről is, meg talán a Galaktikában megjelent Az utolsó író novelláról is. (Gondolom, dedikálás is lesz, ha van rá igény.:))


A program, illetve a bemutatásra kerülő könyvek:

- Az Alexandra Zenit sorozata: Massár Mátyás, Horváth György, Kolozsvári Zsófia regényei: a Balor szeme, az Ólompegazus és a Se vas, se tűz
- Németh Attila az elmúlt hónapok magyar SF írásait eleveníti föl a közönségnek, köztük László Zoltán és Markovics Botond műveit
Képes Gábor pedig Fedina Lídia Az elfelejtett varázsigék (Novum Eco) című könyvéről beszél.

Időpont, helyszín: 2012. június 20-án, szerdán 18 órai kezdettel, az Írószövetség Bajza utcai székházának  (Budapest, Bajza u. 18.) első emeletén

2012. június 9., szombat

2012. június 7., csütörtök

Megjelent Az ember könyve

Bár, én kézbe majd csak holnap kapom, de ettől már a Könyvhéten, a Vörösmarty téren, a mai naptól, az Agave kiadó standjánál már lehet kapni a regényt, de a netről is megrendelhető, és talán már a nagy könyvesboltokban is fellelhető.

A mai naptól pedig az e-könyv verzió is elérhető, ami ugye egyben két regényt jelent a bónusz A poszthumán döntés jóvoltából.

Szombaton 17 órától pedig dedikálás.

2012. június 2., szombat

Dedikál in digitál

Szóval, jövő szombaton a Vörösmarty téren dedikálom Az ember könyvét (meg persze, a többi regényt is) én papíron és Dworkyll jóvoltából digitálisan is.

Hogy ez utóbbi mit jelent? Íme: http://ekonyvolvaso.blog.hu/2012/06/02/digitalis_dedikalas

 (Hackett a Facebookon)

2012. május 28., hétfő

E-könyv megjelenés: Az ember könyve és A poszthumán döntés egyben

Az ember könyve a papírmegjelenéssel együtt elektronikus, prc és epub változatban is kapható lesz az Agave kiadó webboltjának e-könyv részlegében.

Korábban már szó volt róla, hogy lesz mellé valami meglepetés, nos, ez pedig nem más, mint egy korábbi regényem, a A poszthumán döntés ingyenes és átdolgozott e-verziója, ami Az ember könyve e-könyv mellé jár majd ajándékba.

Azaz ez egy "két regény egy kötetben" jellegű kiadás lesz.

Egy ideje már gondolkodom, hogy mit kéne kezdenem A poszthumán döntéssel, szerettem volna ingyenessé tenni, csak erre akkor még nem volt lehetőségem. A könyv 5 éve jelent meg, és most arra gondoltam, hogy ha már megjelenik Az ember könyve, ajándéként mellétehetnénk ezt a regényt is (az Agavénél voltak olyan jófejek, hogy a javított verziót újrakorrektúrázták és megcsinálták a konverziókat), ami két könyvre nézve szerintem az e-kiadás árát is nagyon-nagyon barátságossá teszi, ráadásul dupla olvasnivalót is ad.

(És egy kis update: lett új borítója is a regénynek, lásd oldalt. Az elektronikus kötet borítójának elkészítéséhez a z-design (www.zanimation.com), a Mithgariel (mithgariel-stock.deviantart.com) illetve Sirius-sdz (sirius-sdz.deviantart.com) ingyenesen közzétett forrásanyagai kerültek felhasználásra. Köszönet értük a készítőknek. Na és elsődlegesen Csigás Gábornak, aki a borítót varázsolta.)

Azt nem bírtam ki, hogy ne piszkáljak bele a szövegbe, végtére is 5 év nagy idő, rengeteg mindent másképpen látok, gondolok azóta, így igyekeztem kiszűrni a stiláris hibákat, itt-ott belejavítani, vagy húzni a szövegből. A végeredményt nevezhetnénk 2.0-ás verziónak is, de feleslegesen, mert csak apróbb ráncfelvarrások történtek, semmilyen érdemleges részlet nem változott benne.
E-olvasók, remélem, örülni fogtok neki, még akkor is, ha A poszthumán döntés esetleg már olvastátok papírkiadásban (vagy nem legálisan e-ben - ez esetben inkább ezt a hivatalos verziót ajánlom.:))

(Hackett a Facebookon)

2012. május 24., csütörtök

Novella értelmezések

Az Intergalaktika.hu oldalon egy érdekes beszélgetés alakult ki a májusi Galaktikában megjelent novellám, Az utolsó író kapcsán:

Érdekes, hogy kinek mit ad egy történet, de magyarázni szerintem nincs értelme, hiszen számtalan módon csapódhat le ugyanaz a gondolat. Főleg ez esetben, ahol maga az írás és az olvasás adja a történet lényegét. Mindenki mást vár, mást gondol, így a hatás is személyenként változik.

2012. május 17., csütörtök

Író-olvasó találkozó a Tündérgyárban, június 14-én

Író-olvasó találkozó:

Az ember könyve megjelenése után a júniusi SFportal Meetup vendége leszek, mégpedig a Tündérgyárban (térkép a link alatt), június 14-én, 19 órai kezdettel.

(A helyszín azért is dicséretes, mert így nekem sem kell sokat utaznom, hiszen viszonylag közel lakom.:))

Az eseménynek van Facebook event oldala is, lehet jelezni rajta a státuszt.

"A kétszeres Zsoldos Péter-díjas Brandon Hackett lesz a júniusi SFportal Meetup vendége. Az eseményt író-olvasó találkozó jelleggel szervezzük, szó lesz természetesen Hackett új, Az ember könyve című regényéről, de lehet a szerzővel majd kötetlenül beszélgetni is, mindenkinek a kérdésére válaszol (sőt, biztosan örömmel dedikál is). Viszünk könyveket is az eseményre, ismét lehet majd kedvezményesen vásárolni!"


2012. május 16., szerda

Könyvheti dedikálás

A Könyvhéten június 9-én, szombaton 17 órától 18:30-ig fogok dedikálni az Agave könyvek standnál, ami feltételezem, a szokásos helyen lesz (kb. Váci utca-Vörösmarthy tér találkozása), természetesen Az ember könyve is kapható lesz egyúttal.:)

Íme a Facebook esemény meghívó is hozzá: http://www.facebook.com/events/386435421407236/

2012. május 7., hétfő

Az utolsó író, avagy novella a Galaktikában

Írtam már Az utolsó író című novellámról korábban, amit még tavaly júliusban hoztam össze hirtelen felindulásból, de aztán nagy lett körülötte a csend. Ennek oka, hogy többször újraírtam, de egyáltalán nem éreztem jónak, így hónapokra félreraktam. Majd megint előszedtem, csiszolgattam, végül idén megint darabjaira szedtem, és próbáltam most már megtalálni a helyes arányokat. Hiába, nem vagyok gyakorlott novellaíró, nem is szeretek novellákat írni (bár, ezt egészen élveztem), utolsó próbálkozásomat 3 éve szépen kitöröltem, a korábbiakat pedig inkább hagyjuk.:) És végül csak kiadtam a kezemből.

Az utolsó író az írás és olvasás fiktív jövőjével foglalkozik egy jövőbeli író személyén keresztül, és gyanítom azért írtam meg, mert mostanában sokat foglalkoztat a könyvek jövője, és itt kedvemre eljátszadozhattam az eszembe jutó lehetőségekkel. (És belecsempésztem egy kis Hemingwayt is, de csak a nagyon vájtfülűek kedvéért.)

A novella a mostani, májusi Galaktikában (266.) olvasható, többek közt nagy kedvencem, Alastair Reynolds egy írásával együtt: http://galaktikabolt.hu/termek/galaktika_266.html

Bármilyen meglepő, ez az első írásom, ami megjelenik a Galaktikában (ja, aki nem ír novellát, ne csodálkozzon). És nemrég még egy érdekes dolog történt a novellával, ugyanis éppen lengyel nyelvre fordítódik egy váratlan felajánlás jóvoltából. Aztán majd meglátjuk, mi lesz ennek az eredménye.

2012. május 5., szombat

Az ember könyve borítóterve

Szörnyű, hogy már én is a Facebookot frissítem azonnali jelleggel, és csak utána jön a blog. (Merthogy oda már napközben kikerült, ide meg csak most van időm.)

Na de a lényeg, hogy íme a könyv, egy hónapon belül pedig, a Könyvhéten meg is jelenik, papíron és e-könyvben is.

2012. április 24., kedd

Regényevolúció

A minap kíváncsiságképpen rákattintottam Az ember könyve tagre, és szórakoztatóan vicces blogbejegyzéseket találtam saját magamtól, örök tanulságul arra nézve, hogy teljesen felesleges előre blogolgatni az aktuális regényről, mert a vége úgyis valami teljesen más lesz. Például 2009 januárban azt írtam, hogy örülnék, ha még idén (2009-ben) lenne nyersváltozat. Hát LOL. Ez konkrétan csak majdnem két év múlva valósult meg, igaz, akadt a kétharmadánál egy majdnem teljes újrakezdés is, amikor muszáj volt kezembe venni a hentesbárdot, és feldarabolni az egész történetet. Estek ki jó és rossz részek egyaránt, némelyiket sajnáltam is, de ettől még teljesen félrevitték a cselekményt.

Aztán rájöttem arra is, hogy végül nem is azt a regényt írtam meg, amit akartam.

Az egész akkor kezdődött (mert ennek a regénynek kivételesen van egy története is), amikor 2001. május elsején valamiért bekapcsoltam a tévét (akkor még gyakrabban előfordult velem), és egy dokumentumfilmbe futottam bele kora délután, mégpedig a Bikini szigetek őslakóiról, akiket a világháború után az USA szépen arrébb költöztetett pár szigettel, hogy a környéken nukleáris kísérleteket folytasson. (Elvileg a helyiek beleegyezésével.) A környék aztán a radioaktivitás miatt lakhatatlanná vált, a bikini-szigetieket új otthonukban pedig az amerikaiak látták el élelemmel és a túléléshez szükséges eszközökkel. Az őslakók pedig elkezdtek egyre inkább amerikanizálódni. Ennek hatására körvonalazódott bennem egy idegen környezetben a túlélésért és a jövőjéért küzdő emberi faj története. Rögtön elkezdtem jegyzetelni valami korai regénykezdeményt, szereplőket (semmi nem maradt meg belőlük), még talán egy próba első fejezetet is megírtam, de aztán elillant a lelkesedés, az ötlet pedig elsüllyedt az egyik ötletkönyvtár mélyére.

Amikor 2009-ben valóban elkezdtem írni a regényt csak ez az ötletmag maradt meg belőle. Eleinte azt akartam, hogy az emberi fajből csak néhány ezren maradjanak életben, azt gondolván, hogy ez így kiélezi a konfliktusokat, de aztán erről végül lemondtam, mert feleslegesnek éreztem ezt a fajta végletes megoldást, és helyette inkább a Földtől távolra került kis közösség és az idegen faj kapcsolatára fókuszáltam, és akkor születtek meg a regény igazi karakterei, Attila, Jurij, Aurora és a többiek.

Amit most érzek az az, hogy elképesztő meló volt, mire megszületett a történet, és minden részlet a helyére került. A kétharmadánál gyakorlatilag majdnem teljesen újra kellett kezdenem, részben új karakterekkel, másodszor pedig, amikor úgy tánt, készen van, néhány próbaolvasó megerősített pár dolgot bennem, aminek a hatására egy újabb meglepő fordulattal kiemeltem 300 ezer karakternyi felesleges és tévútra vivő részt, és hozzáirtam ennek a terjedelemnek nagyjából a harmadát.

Így aztán viszont meglepően kerek lett a történet, nem is értem, miért nem találtam meg ezt az irányt elsőre. Na de azt persze nem szabad elfelejteni, hogy a hosszú küzdelem is nagyjából nulla garanciát jelent arra vonatkozóan, hogy milyen a végtermék.:D Azt, hogy csillog, fénylik vagy netán szaga van, nem az író fogja eldönteni, hanem az olvasó.;)

Ugyan már egy éve leadtam a Galaktikának a kéziratot, de addig csúszott ez a megjelenés is, amíg ez oda vezetett, hogy karácsonykor a bőség zavarával küzdöttem kiadói lehetőségek kapcsán. Hosszasan törtem a fejem, és végül az lett mindebből a nagy okosságból, hogy az Agave kiadónál fog megjelenni a regény, olyan nagy kedvenceim mözött, mint John Scalzi vagy Dan Simmons, meg a többiek.:)

Most ott tartunk, hogy a szerkesztés már lezárult, a borítót gyűrjük egy ideje, aztán május végén, június elején már kézbe is foghatjátok a könyvet. És aki szeretné, remélhetőleg e-be is. Hamarosan most már tényleg lesz majd mindenféle részlet, borítókép, linkek, stb.

2012. április 18., szerda

Ismertetünk

Régen linkelgettem már.

Egy ismertető A poszthumán döntésről, Shanarától: http://shanarablog.blogspot.com/2012/04/brandon-hackett-poszthuman-dontes.html

A regényt egyébként éppen átdolgozom kicsit, ráfért egy ráncfelvarrás, meg egy kis pofozgatás. Fura, hogy 5 éve már, hogy megjelent, és mennyit változtam én azóta, ma már egészen más stílusban írnám meg (persze, a sztori ettől még ugyanaz lenne). De hogy miért vacakolok egy régi regény csinosítgatásával, most már nemsokára tényleg kiderül. (Nem olyan nagy titok azért.)

És itt egy másik ismertető az Isten gépeiről Szergelytől: http://szergely.sfblogs.net/2012/02/29/brandon-hackett-%E2%80%93-isten-gepei/

Aztán most már tényleg írok villámsebesen Az ember könyvéről is pár posztot, mert megállíthatatlanul közeledik a megjelenés, a borító is kezd összeállni, és a szöveg szerkesztése is lezárult.

2012. február 22., szerda

Gyorshír: Az ember könyve az Agave kiadónál

Gyorshír, csak címszavakban: Az ember könyvét az Agave kiadó fogja megjelentetni, mégpedig június elején a könyvhéten.

http://agaveblog.hu/archives/2012/02/22/Uj_szerzo_Brandon_Hackett/

A részletekről később.