Hogyan változtak az olvasási szokásaim a technológia hatására? | Jövőjegyzetek 1.

A világ annyira felgyorsult körülöttünk, hogy ha nem vigyázunk, könnyen lemaradunk. Ez a veszély a kor előrehaladtával ráadásul egyre nő. "Sci-fiben élünk", mondja a borzasztó, de ugyanakkor egyre inkább igaz közhely.
Vajon merre tart a világ, mi várhat ránk évtizedek, évszázadok múlva? Többek közt azért is szeretem a science fictiont, mert erre a kérdésre számtalan fantasztikus választ ad azáltal, hogy különféle jövőképeket, veszélyeket, technológiai, társadalmi, gazdasági lehetőségeket ágyaz történetekbe. A sci-fi elválaszthatatlan a jövőn való gondolkodástól.
Ennek jegyében elindítok egy cikksorozatot, amelyen belül a technológia és az ember viszonyát szeretném boncolgatni, valamint azt, hogy merre halad a világ.

Kezdjük az olvasással.
Illusztráció: Syd Mead

Azt vettem észre, hogy egy ideje egészen másképp olvasok, mint régen: nyugtalanabbul, csapongóbban, rendszertelenebbül. És kevesebbet. Illetve ez így nem igaz: rengeteget olvasok, sokkal-sokkal többet, mint mondjuk tíz-tizenöt éve, de nem feltétlenül csak könyveket, hanem pl. ismeretterjesztő cikkeket, érdekes blogposztokat, tudományos anyagokat, esszéket, tanulmányokat az aktuális regényhez, vagy ajánlókat engem érdeklő témákról. Rengeteg mindenhez sokkal könnyebb manapság hozzáférni.
De könyveket, regényeket kevesebbet, mint szeretném. A jelenséget Juhász Viktor barátom nemrég, egy beszélgetés alkalmával úgy fogalmazta meg, hogy "manapság sokkal könnyebb nem olvasni". Jeleztem is, hogy idézni fogom, mert nagyon jól összefoglalja a probléma lényegét.
Mi változott?
Az érdeklődésem kitágult, és sokkal több információra, fikcióra, történetre, fantasztikumra van szükségem, mint régen. Kiskoromban a két magyar tévécsatorna mellett kizárólag az újságok és a könyvek jelentették a világot. Az elmúlt évtizedekben viszont jelentősen megnőttek a szabadidő eltöltésére irányuló lehetőségek, és most maradjunk csak a sci-fi-nél, a fantasztikumnál.
A sorozat- és filmkínálat döbbenetesre nőtt, ráadásul egyetlen kattintással sok száz sorozat azonnal elérhető. A videojátékok eljutottak arra a szintre, hogy másfél évtized után engem is visszarántott ebbe a világba, mert filmekkel és könyvekkel versenyre kelő, zseniálisan megírt történeteket tudnak már prezentálni, és azzal, hogy én irányítom a hősöket, sokkal erősebben be is tudnak vonni. És emellett itt van még az internet, rengeteg hasznos, érdekes, kevésbé hasznos információval, mindezt pedig megkoronázza a közösségi média, amely végtelen időre képes magához láncolni az ember lelkét.
Emiatt láthatóan sokkal nehezebben ülök le egy könyv mellé, ugyanis az sosem csak egy öt perces elfoglaltság. Az agyam rákapott egy újfajta táplálékra, a mikroingerekre, és mindig van valami, ami ki akar zökkenteni: meg kell írni valakinek egy gyors emailt, vagy csak még internetezem egy kicsit, új posztok jöttek a facebookon, valaki rámchatelt a messengeren, át kell pörgetni a legutóbbi képeket az instán, aztán feljön egy youtube-videó, ami aztán újabb videókat ajánl. És én még nem is twitterezem, ritkán nézem a twitchet, és nem értem a snapchatet. Inger, még több inger, másfajta inger.
Az olvasás viszont tartós figyelmet igényel.

És ez a kulcsszó: a tartós figyelem.

Az internet, a mobiltelefon, és úgy egészében a technológia használata megváltoztatja az agyat. Az enyémet legalábbis biztosan, de kutatások szerint mindenkiét, aki alkalmazkodik a világhoz. Sokkal gyorsabban élek, sokkal gyorsabban szívom magamba a digitális információt, köztük rengeteg felesleges információt, és közben ide-oda cikázik az agyam, a gondolataim.
Ahogy rengeteg ember, én is "multitaskingolok", azaz párhuzamosan több dologgal foglalkozom. Eleve, a munkahelyen is ez folyik: csinálok valamit, jön egy email, megválaszolom, jön egy telefon, de a beszélgetés közben gyakran emailt olvasok, majd még egy, folytatom az eredeti feladatot, megint jön egy email, valaki kérdez, stb.
Ugyanez igaz a privátszférára is. Miközben ezt a bejegyzést írom, minimum ötpercenként biztosan átkattintok a gmailre, facebookra, vagy csak átfutom a szalagcímeket egy-két híroldalon, ha találok pár érdekes, cikket, megnyitogatom őket, aztán ide-oda kattintgatok köztük, ha nem elég érdekesek. És mi van, ha a másik még érdekesebb? Közben valójában főtevékenységként azért ezt a posztot írom.
Csináltatok már olyat, hogy olvastatok egy cikket, vagy emailt írtatok, de közben podcastot vagy youtube beszélgetést is hallgattatok? Szerintem ez egy egészen félelmetes agyi képesség.
Egy hosszabb cikket manapság először csak átgörgetek, beleolvasok, azt tesztelem, hogy valóban van-e benne olyan hasznos tartalom, hogy megérje részletesen belemélyednem, tartósan odafigyelnem rá.

Ugyanis az agyam, ahogy szinte mindenkié, átállt a felszínes olvasásra, egyfajta hatékonyabb, időtakarékosabb információgyűjtő módra, ami viszont sokszor nem vezet mélyebb megértéshez. Általában arra emlékszünk jobban, amiről tudjuk, hogy többé nem lesz alkalmunk befogadni, elolvasni. Az internet korában pedig ilyen tartalom gyakorlatilag nincs.
A legfontosabb információvá az vált, hogy hol találjuk meg, amikor szükségünk van rá. Mi pedig megtanultunk sokkal gyorsabban és hatékonyabban keresni, és információt szívni magunkba.

Az agynak azok a funkciói, amelyeket nem használunk megkopnak, alábbhagy a működésük. Nem véletlenül javasolják idős korban a memóriagyakorlatokat és az agy trenírozását. Ki az, aki fejből tudja a közelebbi ismerősei telefonszámát? Pedig régen minden számot memorizáltam. Most viszont már nem tartom fontosnak olyan infókat tárolni, ami valahol már rögzítve van, és az internet révén erre is trenírozom hosszú évek óta.
Egy halom információ manapság teljesen felesleges, nincs értelme terhelni vele az agyat, és így több jut másfajta gondolatoknak vagy a kreativitásnak. Viszont ha így idővel eljutunk egy olyan szélsőséges pontra, hogy már szinte semmit nem jegyzünk meg, mondván, minden ott van az interneten, akkor hogyan fogunk gondolkodni, hogyan kötünk össze dolgokat, hogyan születnek majd kreatív ötleteink?
Viszont, ha leülök egy regényt olvasni, itt is határozottan érzékelhető egyfajta változás.
Az utóbbi években olvasott könyvek közül sokra kevésbé emlékszem, mint azokra, amelyeket tíz-tizenöt évvel ezelőtt olvastam. Ez nem gond, mert némelyikre nincs is mit emlékezni. Ennek lehet egy olyan oka is, hogy sokkal ritkábban tudok egy könyvet egy délután, vagy egy-két nap alatt befejezni - ami számomra a normális lenne -, viszont ha az olvasási élmény elnyúlik, az a történet rovására megy, hiába nagyon jó az adott könyv. Az igazán jó könyveket így sem felejtem el, azok mélyebben bevésődnek, valószínűleg azért, mert jobban bevonnak, akaratlanul jobban figyelek rájuk.

Említettem, hogy ma sokkal türelmetlenebbül olvasok. Ennek oka, hogy olvasás közben is folyamatosan ingert akarok, és frusztrált leszek a lassan hömpölygő leírásoktól, azt érzem, hogy ez időpazarlás. A történetet akarom, a karaktereket, feszültséget, nem pedig naplementét és kedélyes beszélgetéseket a citromfacsarás művészetéről.
Szerencsére folyamatosan találok újabb és újabb remek olvasmányokat, új kedvenceket, úgyhogy nem arról van szó, hogy kiégtem, megcsömörlöttem volna.
Viszont akkor mi is történik pontosan?
Az, hogy a lineáris olvasás helyett a technológia és az internet hatására egy másfajta olvasás kezd kialakulni, amely jobban segíti a nagyobb mennyiségű és szétszórtabb információmennyiségben való eligazodást. Nincs idő mindent elolvasni, így mintha az agyunk is egyfajta Google-á változna, keres, és kiemeli a számunkra fontos morzsákat, majd eldöntjük, hogy milyen mélységben akarjuk ezt befogadni.
Fejlődünk, és alkalmazkodunk, ez természetes folyamat, viszont érdekes kérdés, hogy ez a jövőben mennyire befolyásolja a lineáris olvasást, és ezen belül is a könyvolvasást.

Biztos vagyok benne, hogy ezekhez a folyamatokhoz valamilyen módon az irodalom is idomulni fog, ugyanis ezen változások miatt idővel valószínűleg egészen másfajta szövegekre lesz igény. Ez a probléma mindig is létezett, hiszen egy száz-kétszáz évvel ezelőtti irodalmi szöveget egy későbbi korban élő ember mindig is nehezebben fogadott be, mert egyszerűen nem annak a világnak, tempónak, életritmusnak íródott.
A digitális generációból érkező olvasók és írók még csak most kezdenek majd egyre nagyobb arányban megjelenni, és ők teljesen más világban nőttek fel, másképp gondolkodnak a világról. Mi, jelenlegi olvasók pedig vagy alkalmazkodunk, vagy lemaradunk.
Ugyanis a világ nem fog lelassulni, sem megváltozni a kedvünkért.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy vajon milyen lehet az irodalom évtizedek, vagy akár évszázadok múlva, mit és hogyan fognak olvasni az emberek? Mert valami biztos, hogy lesz. Ugyanis történetekre szükségünk van.
Ez viszont már egy másik téma, amire a Jövőjegyzetek 3. részében fogok kitérni az olvasás és az irodalom közelebbi és távolabbi jövője kapcsán.

Te hogyan olvastál régen, és hogyan olvasol ma? Észrevettél változást? Mennyire befolyásol a modern technológia?


Kapcsolódó téma: Jövőjegyzetek 3. Az olvasás jövője


A cikk szerzője:
MARKOVICS Botond
science fiction író, közgazdász, könyveit 2012 óta az Agave kiadó jelenteti meg.

Hasonló írásokat a Jövőjegyzetek címke alatt találsz.
Ha másfajta "jegyzetekre" vágysz, itt egy három részes cikksorozat az idegen civilizációkról, részben a Xeno című science fiction regényemhez kötődve.

Illusztráció: Syd Mead

10 megjegyzés:

  1. Nagyon érdekes, amit írsz, mostanában többször is elgondolkodtam ezen. Én is azt érzem, hogy teljesen megváltozott a koncentrálási képességem. Például nagy volt az ingerencia, hogy miközben a posztodat olvastam, megnézzek egy chatüzenetet.. De ellenálltam. :)
    Tényleg máshogy dolgozzuk fel az információt, meg máshogy férünk hozzá. Pl régen én sok újságot olvastam, aztán egyszer csak azt vettem észre, hogy átvették a helyüket a blogposztok és a Youtube-videók. Ezekre szívesebben fordítok időt, ráadásul igen, ezek közben lehet más dolgokat is csekkolni.
    Néha visszavágyom abba az időbe, mikor a netet este nyolckor kikapcsoltam, és onnan csak az olvasás volt. De meg kell próbálnia az embernek a megváltozott környezethez alkalmazkodni.

    VálaszTörlés
  2. Én sosem tudtam jól memorizálni és nem is érzek olyan drasztikus változást. Továbbra is élvezem könyvolvasást és régi jobbfajta Jókai regényt is élveztem. Szerintem sokkal inkább a tanítást kéne átalakítani

    VálaszTörlés
  3. TOM: A tanítás nagyon érdekes kérdés, szeretnék is majd erről külön írni, mert az, amit ma oktatásnak nevezünk, szerintem nem alkalmas a mai gyerekek tanítására. Egészen másfajta képességekre van szükség, viszont mivel hirtelen jött hatalmas változás, még azt sem egyszerű kitalálni, hogy pontosan mit lenne érdemes tanítani. Egy biztos, nagyon nem hatékony a mai rendszer.

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jókat írtál, tényleg így van. Nekem nincs fészbukom, youtube-ot is csak ha muszáj nézem. Könyvet gyerekkorom óta olvasok, de mostanában néha lassúnak tűnik az életem mellett. Sőt van amikor visszalapozok 4-5 oldalt,hogy valamit megnézzek,mert nem emlékszem rá. Lehet,hogy csak öregszem...

    VálaszTörlés
  5. Nemrég olvastam a témában Nicholas Carr érdekes könyvét, "Hogyan változtatja meg az agyunkat az internet" és sok fejezetet szentel ő is arra, hogyan befolyásolja az internetezés az olvasást és a könyvekhez való viszonyulásunkat, eljut odáig is, hogyan alakulnak át miatta a regények. (És minap jelent meg egy tanulságos cikk az instaköltészetről is a könyvesblogon)
    Én azt tapasztalom, hogy azoknak a tudósoknak van igazuk, akik azt állítják, hogy igazóból mítosz a multitasking, :) és hogy erre sikeresen át tudna állni az agy, mert valójában egyikre sem tud odafigyelni ilyenkor az ember. De persze az is lehet, hogy vannak, akik igen, nem zárható ki. Én ha emailt olvasok, telefonálok akkor valamelyikben le kell állnom, különben vagy újra kell olvasnom a sorokat, vagy újrakérdeznem a telefonban, és az, hogy valami megy esetleg a háttérben, az már nem is tudatosul. Egyszerre lehet kavarni a főzeléket és telefonálni, pelenkázni és híreket hallgatni, de híreket hallgatni és telefonálni, vagy egyszerre két emberrel beszélgetni, esetleg írni/olvasni és hírfolyamot böngészni nem. Azt is tapasztalom mostanában, hogy nem igaz, hogy lemaradnál bármiről is, ha a nap folyamán többször sokáig teljesen offline-ban vagy. Sőt, akkor vagy igazán tudatosan jelen a jelenedben, az életedben. Az online intézett ügyeknek, vagy sima kattintgatásoknak meg nyugodtan lehet külön időt kijelölni a napszakokban, nem igaz, hogy ha így teszel, nem haladsz a korral, a világgal. Ellenkező esetben az embernek nemcsak az olvasási szokásai változnak át, hanem felszínessé válik és kiég, és ő maga sem tudja, mi a baja, miért elégedetlen az életével, miért kedvetlen és minden unalmas, vagy éppen miért vannak alvási zavarai, stb. Az információéhség, -függőség okozta elvonási tünetek igazából nem tartanak sokáig, az agy plasziticitása ebben is pont olyan rugalmas, mint az "úristen, ha nem kattintok, lemaradok valamiről" - életérzés kialakulásában.

    A világot mi alakítjuk!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt még érdekességként: ültem le fagyizni olyan baráttal, aki minden öt percben a telefonját megnézte, és olyannal is, aki arra az időre lehalkította az eszközét. Az utóbbi semmivel sincs jobban lemaradva a világ fejlődésétől, mint az előbbi, haladnak, a különbség közöttük csupán annyi, hogy az előbbi népszerűbb a virtuális életben és ottan több baráttal, míg az utóbbi sikeresebb a való életben. :D

      Törlés
    2. "Én azt tapasztalom, hogy azoknak a tudósoknak van igazuk, akik azt állítják, hogy igazóból mítosz a multitasking, :)"
      Részben igen, mert egyszerre valószínűleg nem lehet mindkettőre figyelni (bár, lehet, hogy van, akinek megy), viszont én azt tapasztalom, hogy van egyfajta "mikrofigyelem" állapot, amikor rövid időközökben ide-oda ugrálsz a párhuzamos területek között, és a többit az agy meg kiegészíti. Én pl. lazán olvasok egy szöveget és közben hallgatok egy podcastot, és ide-oda lavírozom az infók között. Egyszerre csinálom, de mégsem teljesen.

      "Azt is tapasztalom mostanában, hogy nem igaz, hogy lemaradnál bármiről is, ha a nap folyamán többször sokáig teljesen offline-ban vagy."
      Valójában semmiről nem maradsz le, és közben meg mégis. Van egy csomó, bizonyos időablakban létező információ, amit egy bizonyos online kihagyás után már egyre nehezebben találsz meg, mert elsüllyed. Az Instagram és Facebook sztorik is erre késztetnek, hogy legyél online, kattints gyakran, mert különben lemaradsz.
      Az megint egy más kérdés, hogy ezek mennyire lényeges infók, és baj-e, ha lemaradunk?:)

      Törlés
  6. A tumblr-t használva vettem észre, hogy csak pörgetem-pörgetem, jön a sok információ, vicces képek, macskásgifek, de fél óra múlva arra sem emlékszem, hogy mit láttam. Abból a szempontból jó, hogy kisikálja az agyat, egy fárasztó nap után nincs kedvem tolsztoji mélységekbe merülni, de akkor is, ez csak látszattevékenység számomra. Úgyhogy arra álltam rá pár hónapja, hogy a barátaim blogjára feliratkoztam readerben, így a fontos dolgokról biztosan értesülök, a tumblr-t pedig megtartottam agylögybölésnek, ha nagyon muszáj (a Facebookról ne is beszéljünk, egyébként egyre kevesebb ismerősöm használ FB-t). Ez annyiban kapcsolódik az olvasáshoz, hogy már sokkal kevesebbszer kapok a telefonomhoz olvasás közben, és jobban el tudok merülni, csakúgy, mint kamaszkoromban.

    'Mennyire befolyásol a modern technológia?' - Sokkal többet olvasok eReaderen :) Régebben én voltam a legnagyobb szószóló amellett, hogy a fizikai könyv az igazi, de aztán amikor a huszadik dobozt töltöttem meg könyvekkel egy költözéskor, plusz nyaraláshoz öt-hat kötetet vittem magammal, az azért már sok. Továbbra is veszek fizikai könyveket, ha a. szép kiadás (pl. van egy Terry Pratchett-sorozat, amit imádok), b. nem lehet readeren olvasni (próbálja meg valaki az S-t readeren, nem is hiszem, hogy kijött), c. képregény. Plusz ha valami nagyon-nagyon jó, akkor azt megveszem fizikai formában is, hogy meglegyen, ha újra akarom olvasni.

    VálaszTörlés
  7. Nálam eltérő területek között működik a multitasking - ami így talán nem is multitasking a szó számítástechnikai területről sugalmazott értelmében. Pl. tök jól tudok autót vezetni beszélgetés, telefonálás vagy hangosköny hallgatás közben, de nem megy a video nézés közbeni podcast hallgatás.
    Viszont az elmélyült figyelmet igénylő dolgok nem mennek párhuzamosan, és épp az elmélyülés során kialakuló flow hiányzik a rövid távon kielégítőbbnek tűnő ugrabugrálásból egy idő után.
    Junior, egyetemről hozzánk belépő kollegák gyakorlatilag képtelenek hosszabb koncentrációt, mély megértést, átgondolást, tervezést igénylő feladatok megoldására, ha ilyet várok el tőlük, nemhogy a komplex rendszerek szépségét nem képesek meglátni, helyette dühöngenek, és múlt századi munkamorálnak és munkamódszereknek nevezik, ha valamit nem csak látszatból, felületesen összecsapva, valódi tartalom nélkül kell megoldani.
    Tartok tőle, valahol igazuk van, mi, seniorok sem a korszellemnek megfelelően és valódi követelményekhez igazodva dolgozunk.

    VálaszTörlés
  8. Régen, még iskolásként hajlaos voltam felületesen olvasni, mert - főleg - kötelezőket kellett olvasni. Később, úgy 17-18 évesen kezdtem el jobban olvasni, lehetőleg mindent elolvasni ami le volt írva a könyve - azon saját, akkori szemléletem szerint, hogy az író nem véletlenül írta le a hosszabb, unalmas részeket. Ez az olvasásom azóta is tart, persze vannak csalódások könyvekben, így inkább azt találtam ki, hogy ami könyv nem fog meg, nem akarom továbbolvasni 10-20 oldal után, akkor azt abbahagyom...
    Ezek a könyvek.
    DE cikkeket, blogokat,stb-ket szinte mindig felületesen olvasom először, szinte átfutom a lényeget, és ha tényleg érdekes a szöveg, akkor újra elolvasom az egészet..

    Sajnos viszont nem jó irányt látok a mai fiatalságnál: nem szeretnek, nem akarnak könyvet olvasni...az olyan unalmas, nincs "pörgés" benne, lassan a könyv rövíditett változatából készült olvasókönyvből készült rövidített változatot akarják csak elolvasni...ez pedig totál értelmetlen...
    Amit viszont észrevettem, hogy már a 2-3 éves gyerekek is olyan sebességgel tudnak netezni, hogy az elképesztő...

    Technológia.
    Van e-olvasóm is, szoktam azon is olvasni könyveket, de azt vettem észre, hogy komolyabb könyvekre nem tudok úgy odafigyelni ezen...inkább a könnyebb olvasmányokat szoktam: krimiket, sci-fiket (tényleg könnyebb?), meg ilyeneket....

    Multitasking.
    Netnél,cikkolvasásnál néha zene, vagy TV háttérnek mehet.
    Könyvet viszont csak csendben szeretek olvasni, teljesen elmerülve benne...

    VálaszTörlés