20 év az írói pályán

2002 májusban jelentek meg első írásaim az Én, a halhatatlan című Cherubion antológiában. Azaz idén 20 éve, május, június környékén indult az írói pályafutásom. És idén 10 éve, 2012 június elején kerültem az Agave kiadóhoz, akkor jelent meg Az ember könyve.

Így ez egy dupla jubileum, ami egyben lehetőséget is ad egy kis visszatekintésre, hogy mi is történt az elmúlt két évtizedben könyvpiaccal, hogyan zajlott két évtizede a kiadókeresés, mik voltak az én tapasztaltaim, könnyebb vagy nehezebb ma kiadókhoz bejutni, és miként változtam én is íróként nagyon sokat.

Szóval, ez most egy személyesebb bejegyzés lesz, amit ugyan igyekeztem rövidebbre fogni, de nem sikerült teljesen.:) Először két részben akartam kitenni, de végül egy hosszabb bejegyzés lett belőle.

1. Író leszek

Nyolc éves koromban kezdtem el írogatni, első művem a Háry János rajzfilm szöveges folytatása, egy egész kis füzetkönyvet raktam össze rajzokkal illusztrálva. Aztán jött pár már csak szöveges történet, mint például A Jedi visszatér folytatása a harmadik Halálcsillaggal, űrcsatákkal, mindezt három oldalban, arizonai UFO-sztori, Indiana Jones-kaland.

Aztán mivel nagyon szerettem rajzolni, és imádtam a képregényeket, inkább áttértem a képregényrajzolásra. Eközben kezdtek el egy kicsivel már komolyabb, önállóbb sztorijaim is megszületni, de zömében még mindig utánérzések, mint például az 1986-os Galaktikákban megjelent Funky Koval képregénysorozat nyomán, ami egyébként egy nagyon igényes lengyel scifi/thriller volt, menő űrhajókkal, egyedi vizuális elemekkel.

Az évek folyamán aztán gyakorlatilag egyetlen képregényt sem fejeztem be. Ennek egyszerű oka volt, közben folyamatosan fejlődött a rajztudásom (magamhoz képest), ezért félúton minden történet kezdett felemás lenni: béna az eleje, sokkal jobb a közepe. És mivel rajzolni lassabb, ezért közben mindig támadt egy új, izgalmasabb ötletem.

Kész az új regény

Hétfő este 20:45-kor pontot raktam az utolsó mondat végére, és lecsuktam a laptopot. Elkészült a regény, a Felfalt kozmosz, legalábbis annak első teljes, nyers változata.

Egyszerre tört rám elégedettség és egy fura üresség érzése. A szöveg nulladik változatának ugyan már tavaly nyár végén eljutottam egyfajta végére, de egy kis pihenő után kellett még ez az 5-6 hónap megfeszített munka, hogy abból a szöveghalomból kialakuljon egy összefüggő kézirat, amire valóban azt lehet mondani, hogy regényszöveg. Ez a pillanat mindig nagyon különleges, semmivel össze nem hasonlítható érzés, mert valami egésszé, létezővé válik, de ugyanakkor megszakad egy hosszú, bensőséges kapcsolat a történettel, szereplőkkel, ami már sosem tér vissza.

Szóval, itt van, kész van, és ugyan még mindig rengeteg munka lesz, mire véglegessé válik, de az már egészen másfajta feladat, nem a klasszikus írás.

Itt az Eldobható testek újranyomás!

Egy kis örömhír, februárban újranyomásra kerül az Eldobható testek, és addig az Agave webshopban újra előrendelhető státuszba került 35%-os kedvezménnyel. Szóval, ha valakinek még nincs meg, most itt az alkalom.

Egészen meghökkentő számomra, mi történt az elmúlt egy és negyed évben a könyvvel: Zsoldos Péter-díj, Monolit-díj, az SFF Vektor az év science fiction könyvének választotta, közönségszavazásos díjak mellett ráadásul most a leggyorsabban utánnyomásra kerülő regényem is lett belőle.

Pedig meg voltam győződve róla, hogy Az időutazás napja példányszámait nem nagyon fogja még nagyon sokáig semmi megközelíteni, hiszen abból már elfogyott két kiadás is, és nem minden nap írok annyira populáris témájú sztorit.

Köszönöm, hogy ennyien szeretitek ezt a regényt is, főleg azért, mert az olvasói-kritikai siker nem minden, a jó eladási számok biztosítják azt, hogy a következő regényeim is eljussanak hozzátok. És most az Isten gépei, Az időutazás napja és a Xeno után az Eldobható testek is bekerült a több kiadásos klubba.

Furcsa, mert magára a regényre és a megírására alig emlékszem már, és ez valahol kicsit szomorú. Még 2018-2019-ben írtam,  akkor nagyon mélyen benne voltam Vireni Orlando fejében, érzéseiben, na meg a testnyomtatás káoszában, viszont azóta már egy egészen más univerzumban járok, és más szereplőkkel beszélgetek nap, mint nap. Vireni ezért kénytelen volt háttérbe húzódni. Idővel persze minden kedves szereplő erre a sorsra jut, mert mindig érkeznek az újabbak.

Ha tudjátok a regénynek hírét vinni, esetleg ismerősöknek ajándékozni, hogy az újranyomás is megtalálja az olvasóit, azért nagyon hálás vagyok.

Jövőre pedig jön az új regény, amelynek Felfalt kozmosz a munkacíme.

***

MARKOVICS BOTOND Zsoldos Péter- és Monolit-díjas science fiction író - BRANDON HACKETT írói néven - az Agave kiadó szerzője, közgazdász, az SFmag.hu alapítója.

Legutóbbi regényei: Eldobható testek, a Xeno és az Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról, valamint Az időutazás napja.

Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.

Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon!

2021: Olvas, néz, játszik, avagy Best of listák

Az év végi személyes, írós poszt után ez itt a szokásos, éves összegző lista (itt az előző évi, 2020-as is).

Ugyan a mozivilág még mindig csak éledezik, a producerek rettegve figyelik a harmatos box office eredményeket (aztán év végén meg váratlanul jött egy Pókember 3), nekem még messze nem jött meg a kedvem az aktív moziba járáshoz. Cserébe viszont ismét rengeteg remek sorozatra bukkantunk, mert a streaming oldalak viszont öntik a sorozatokat. Sajnos eközben az írás és az új regény miatt sokkal kevesebbet olvastam, mint szerettem volna, jobbnál jobb könyvek tornyosulnak a várólistámon, de azért így is akadtak a kezembe emlékezetes könyvek, képregények.

Szóval, jöjjön a mindenféle kedvenc lista, szokás szerint elsődlegesen a fantasztikumra koncentráltam, de messze nem minden esetben.


Üdv, 2022!

Ha visszagondolok 2021-re, akkor elsőként egy szó jut eszembe: munka.

Második éve, hogy a munkahelyemen krízisekből krízisekbe pottyanunk, idén is leginkább a Covid gazdasági következményei miatt, elszállt alapanyagárak miatti folyamatos káosz, majd ősszel a hírekből is hetekig ömlő AdBlue-pánik, amelynek a közepében ültem, számoltam, telefonáltam. Nagyon sokat.

Eközben valahogy mégis csak befejeztem a Felfalt kozmosz próbacímen futó új regény első, de inkább nulladik változatát, és az utolsó hónapokban nekiálltam helyrerázni a még nagyon nem partiképes szövegszörnyet.

Mindennek az volt az ára, hogy jóval kevesebbet tudtam pihenni, olvasni, kikapcsolódni, mint szerettem volna. Mert hát, az írás nem csak egy hobbi, hanem egyrészt a pihenés, kikapcsolódás, szabadidő ellensége, másrészt szintén kőkemény munka, még ha esetleg időnként nem is úgy gondolok rá. Általában esténként és hétvégenként is gyakran írok, ha bírok, de elvileg akkor kéne pihenni, feltöltődni, vagy mi. Ezt pedig hajlamos vagyok elfelejteni.

Eközben a pandémia közepén, még 2020-ban megjelent Eldobható testek élte a maga életét, és tavaly történt ezzel kapcsolatban egy csomó örömteli esemény: a regény megkapta a Zsoldos Péter-díjat, és annak közönségdíját is, majd az Avana Egyesület által gondozott Monolit-díjat, és az SFF Vektor olvasói közössége is az Év legjobb science fiction regényének választotta (a Qualityland című regénnyel közösen), valamint a kiírt közönségszavazáson is az első helyen végzett. Nem a díjaktól lesz jó vagy kevésbé jó egy regény, de ettől még nagyon örülök mindegyik elismerésnek.

Podkasztolások 2021-ben

Először is, BÚÉK mindenkinek!

Szokás szerint jön néhány évösszegző, előretekintő poszt, szám szerint három. Lesz egy írós-összegzős, egy TOP-listázós. 

Elsőként pedig egy 2021-es podkaszt szerepős linkgyűjtés.

A pandémia következménye ugyanis, hogy az élő események, találkozások többsége átvándorolt az internetre, plusz elindult, lendületet kapott egy sor podkaszt adás is, és nagyon sok helyen voltam beszélgetni (nem is tudtam mindent elvállalni sajnos). Mivel ezeknek a többségét a Facebookon osztottam csak meg, ezért most itt van a 2021. évi podkaszt gyűjtés, lehet közülük válogatni, ha lemaradtatok valamiről, ami érdekel benneteket (és csak remélem, hogy nem hagytam ki semmit).