A TOP10 blogposzt 2018-ban

Idén igyekeztem többet és átgondoltabban blogolni, és ez sikerült, hiszen az elmúlt évekhez képest kétszer annyi bejegyzés született, ráadásul ezek olvasottsága is meredeken emelkedett, nem beszélve a blogéról.
Ennek ellenére mégsem éreztem magam túl aktívnak, valószínűleg azért, mert ennél sokkal több mindent terveztem, és a tervek csak részben valósultak meg.

Na de majd idén talán ez is sikerülni fog. 

És íme az általatok legjobban kedvelt bejegyzések 10-es toplistája:



1. Melyik Hackett-regényt olvassam?
Az idei legfontosabb blogbejegyzésnek gondoltam, és az is lett, magasan a legnépszerűbb bejegyzés, egyfajta segédlet, útmutató, ami a még nem hardcore olvasóknak segít eligazodni a regényeim között, de akkor is hasznos, ha csak néhány könyvet olvastál tőlem, és azon gondolkodsz, mi legyen a következő.

Ez egy hirtelen jött bejegyzés volt az év végén, viszont 2019-be átlépve igazán aktuális, így rengetegen olvastátok alig néhány nap alatt, és azóta is töretlenül pörög a számláló.
Hiszen kit ne érdekelne, hogy mit gondolt Asimov, a világ egyik leghíresebb science fiction írója 1983 év végén arról, hogy hogyan élünk 2019-ben. Érdekes ezt a jelenből visszaolvasni.

Jövőjegyzetek címmel júliusban indítottam el egy blogon belüli cikksorozatot, amelyben a technológia és az ember viszonyát igyekszem boncolgatni, a science fiction és a valóság kapcsolatát, valamint, hogy merre halad a világ.
Ez az induló bejegyzés az olvasási szokások technológia hatására történő változásáról szólt, mert a technológia, az internet, a szétaprózódó figyelem hatása mindannyiunkra hatással van.
Ugyan azt hittem, év végére már minimum tíz felett lesz az összegyűlt írások száma, de azért ha lassan is, de jönnek az újabbak, ráadásul rengeteg a megírásra váró témám gyűlt már össze.

Ebben a három részes cikksorozatban a 2017 végén megjelent Xeno című regényem háttérvilágát jártam körül. Ebben az első írásban a Fermi-paradoxonról és a Nagy Szűrő-modellről írtam, valamint arról, hogy mennyi esélye van, hogy valaha is kapcsolatba léphetünk idegen civilizációkkal.

A Xeno-jegyzetek 2. írása a regényben szereplő idegen civilizációkról szólt, arról, hogy hogyan épülnek fel az egyes fajok és sajátos kultúrájuk, illetve milyenek is ezek az idegenek a színalapon kommunikáló, alkotási kényszertől fűtött firkáktól kezdve az érthetetlen ostoros lényekig.

Ebben a bejegyzésben azt meséltem el, hogy milyen is nálam az írás folyamata, és mennyire egymásba csúsznak az egyes történetek.
Merthogy egy regény írása nálam nem úgy működik, hogy leülök az üres monitor elé, és elkezdek az adott történethez jegyzetelni, majd írni, átírni, újra átírni, végül megszerkesztjük, és aztán kitalálok egy új ötletet, és kezdem elölről az egészet.
Egészen máshogyan történik...
Valójában nem gondoltam, hogy ez ennyire érdekes, csak amikor tudatosult bennem, hogy amint az aktuális regény története és világa már egyben van, rögtön elkezdek a háttérben valami másik koncepción, karaktereken gondolkodni, gondoltam, ezt leírom egy bejegyzésben.

7. Az első kiborgok (Jövőjegyzetek 4. )
A 4. Jövőjegyzetben rendkívül furcsa figurák szerepelnek, a világ első kiborgjai: egy színlátó, aki számára a színeket egy egy koponyájába ültetet eszköz rezgésekké alakítja, egy olyan fiatal nő, aki beépített chipje révén érzékeli a világ összes földrengését, egy férfi, aki 555 napig élt szív nélkül, egy másik férfi, aki egy különleges eszköz révén képes újra korlátozottan látni.

A harmadik Xeno-jegyzet kifejezetten az idegen kommunikációs formákról, fogalmi rendszerekről szól, és arról, hogy hogyan próbáltam az érthetőség és érthetetlenség közötti keskeny sávban egyensúlyozni, miként találtam ki a firkák hexakódos színbeszédét, vagy a hidrák fura, vízalapú fogalmaira épülő kommunikációját, és mi az a többcsatornás kommunikáció.


2018-ban meglepő módon három novellát is írtam, és a Mesterséges istenek című mikroűropera volt közülük a harmadik, ami végül megjelent a GABO 2018. év magyar science fiction és fantasy novellái antológiájában, valamint az új Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról kötetemben is.
Ilyeneket majd még szeretnék írni, mert kifejezetten jó élmény volt ezt a teljesen elborult történetet megírni, sőt, egyszer majd szeretnék valami hasonló stílusú regényt is kísérletképpen.

Tavaly tavasszal hirtelen felindulásból elkezdtem instagramozni, és ugyan a kezdeti lelkesedésem az év második felében kicsit alábbhagyott, de idén kicsit aktívabb leszek, főleg, mert lesz egy új, normális telefonom is végre.
Az instán itt találtok meg:
https://www.instagram.com/markovicsbotond/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése