Ha ma mutatnák be a Vissza a jövőbent, Marty McFly 1994-be utazna vissza

Hogy mi? 1994-be? A Vissza a jövőbe 1955-je egy egészen más, régi világnak tűnt 1985-ből, míg 1994 csak nemrég volt! Alig néhány... három évtizede.

Lehet, hogy 1994 is egy teljesen másik világ volt mai szemmel?

Hiszen ez volt az az év, amikor gyakorlatilag létrejött a világháló, és megjelentek az első honlapok. Ha képet is tartalmaztak, gyakran percekig töltögette a gép az oldalt.

Én 1995-ben láttam először internetet, amikor egy osztálytársam faterja meginvitált egy kormányzati épületbe, ahol netezhettem pár órát. Star Warsos képeket keresgéltem, meg valami random oldalon a Central Parkban sétáltam, de ezt úgy kell elképzelni, hogy betöltött lassan egy pixeles kép, leírással, hogy hol járok a parkban, és lehetett választani, hogy balra vagy jobbra megyek, és akkor újabb percekig töltött be a következő kép/helyszín.

2024 a science fiction szerint

Visszatérő szokásom, hogy utánakeresek, milyen történetek játszódnak az új évben, hogyan képzelték el azt a science fiction írók.

Van, amikor ez nem túl érdekes (lásd 2023 sem volt az, nem is írtam semmit), de 2024-et egész sokan szerették.

Van itt minden, de többnyire atomháború az 1960-as évekből nézve, széthulló társadalom, disztópia, halhatatlanok, időutazók, űrháború idegenekkel, és egészen híres sci-fi alkotások is.

(A lista nagy eséllyel nem teljeskörű, szóval, ha eszedbe jut valami, ami kimaradt, írd meg kommentben!)

Star Wars: Andor ajánló - tanmese a totalitárius rendszerekről

Egy csomó mindenről akartam már jóideje írni, de eléggé bedarált a munka, így sajnos nem sok energiám maradt. Viszont most igyekszem pótolni az elmaradt posztokat.

Kezdjük is a legutóbbi Star Wars-sorozattal.

---

Star Wars: ANDOR /// AJÁNLÓ

Érdekes, mennyire megosztó, egy csomó ember imádja, és alegjobb dolognak tartja A Jedi visszatér óta (én is),mások pedig közben egyenesen unták. Ennek a kettősségnek talán az lehet az oka, hogy mindannyian másért szeretjük a Star Warst: van, aki a misztikusságért rajong, a meséért, varázslatért, Jedikért, mások az űrcsatákért, vagy a karakterekért, drámákért, és vannak, akik új irányokat (is) szeretnének látni, mások az ismert szereplőkről többet tudni, stb.

Szóval, én most abba a táborba tartozom, akik szerint az ANDOR a legjobb dolog, ami a Star Warsszal történhetett, pont azért, mert ki mert mozdulni a szigorú keretek közül, és ezt viszont nagyon magas szinten valósította meg, ellentétben pl. Az utolsó Jedivel, ami szintén szeretett volna újítani, de sajnos a dilettáns forgatókönyv számomra önmaga paródiájává tette és egy kifejezetten pocsék módon összerakott filmmé.

Az Andor viszont olyan sorozat, amit nem úgy ajánlanék, hogy akkor nézd meg, ha szereted a Star Warst, hanem úgy, hogy akkor is nézd meg, ha szereted a sci-fit, de még inkább, ha szereted a komolyabb hangvételű, mondanivalóval rendelkező sztorikat.

2021: Olvas, néz, játszik, avagy Best of listák

Az év végi személyes, írós poszt után ez itt a szokásos, éves összegző lista (itt az előző évi, 2020-as is).

Ugyan a mozivilág még mindig csak éledezik, a producerek rettegve figyelik a harmatos box office eredményeket (aztán év végén meg váratlanul jött egy Pókember 3), nekem még messze nem jött meg a kedvem az aktív moziba járáshoz. Cserébe viszont ismét rengeteg remek sorozatra bukkantunk, mert a streaming oldalak viszont öntik a sorozatokat. Sajnos eközben az írás és az új regény miatt sokkal kevesebbet olvastam, mint szerettem volna, jobbnál jobb könyvek tornyosulnak a várólistámon, de azért így is akadtak a kezembe emlékezetes könyvek, képregények.

Szóval, jöjjön a mindenféle kedvenc lista, szokás szerint elsődlegesen a fantasztikumra koncentráltam, de messze nem minden esetben.

Podkasztolások 2021-ben

Először is, BÚÉK mindenkinek!

Szokás szerint jön néhány évösszegző, előretekintő poszt, szám szerint három. Lesz egy írós-összegzős, egy TOP-listázós. 

Elsőként pedig egy 2021-es podkaszt szerepős linkgyűjtés.

A pandémia következménye ugyanis, hogy az élő események, találkozások többsége átvándorolt az internetre, plusz elindult, lendületet kapott egy sor podkaszt adás is, és nagyon sok helyen voltam beszélgetni (nem is tudtam mindent elvállalni sajnos). Mivel ezeknek a többségét a Facebookon osztottam csak meg, ezért most itt van a 2021. évi podkaszt gyűjtés, lehet közülük válogatni, ha lemaradtatok valamiről, ami érdekel benneteket (és csak remélem, hogy nem hagytam ki semmit).

Milyen sci-fi könyvet vegyek 2021. karácsonyra?

Kaptam néhány kérdést, hogy milyen könyvet ajánlok idén karácsonyra ajándéknak, és arra gondoltam, hogy legyen ebből egy blogbejegyzés is, hátha másoknak is segít, ha science fiction könyvet akartok vásárolni karácsonyra magatoknak vagy családnak, ismerősöknek. 

Kizárólag sci-fi-re szűkítettem az ajánlást, különben nagyon-nagyon hosszú lenne. Egy helyen azért csalni fogok.:))

Ez egy személyes ajánlólista, ami az én ízlésvilágomat és érdeklődésemet tükrözi. 

Elsődlegesen a frissebb könyv- és képregény-megjelenések közül válogattam, és megpróbáltam egyúttal önálló kötetekre, vagy új sorozatok első köteteire szűkíteni, de természetesen ezeken túl is rengeteg izgalmas könyvet lehet találni boltokban, idén egészen sok szuper cím jelent meg.

Ajánló: Arcane, avagy a felnőtt animációs filmek diadala

Animációs film? Hagyjál már, az mind mesefilm

Nagy rajongója vagyok az animációs filmeknek. Nem, ez így nem pontos, mert pl. a Disney, sőt, a Pixar animációs filmek sem az én világom, elszórakozom rajtuk, de nem nekem mesélnek, nem hozzám szólnak.  A South Park, a Simpson család sem talált meg magának csak egy-egy epizód erejéig, de egész évadok végignézésére valahogy sosem vágytam. Az animék már sokkal közelebb állnak hozzám, de azoknál sokszor nem tetszik az egyszerű, költséghatékony, vagy technikailag elavult megvalósítás, hiába vannak tele ötletekkel, izgalmas sztorikkal. Persze, ettől függetlenül a Ghost in the Shell vagy az Akira, a Death Note és társaik ettől még zseniálisak.

Azonban sok éve várom azt a fajta, a videojátékok elképesztő előzeteseiben látott, már-már döbbenetes minőségű animációval készített, főleg felnőtteknek szóló animációs filmet, sorozatot, ami meg tudja mutatni, hogy ez a filmművészeti ág képes ugyanolyan látványos képi világot alkotni, és legalább olyan történeteket elmesélni, mint a hollywoodi blockbusterek. Sőt, szerintem azoknál sokkal többre is képes.

Ezt igazából az évezred eleji Final Fantasy animált mozifilm óta várom. Voltak azóta is ilyen kísérletek, sőt, vannak sikeres animációs sorozatok, de a legtöbb vagy nem tudott kitörni a célcsoport keresésből, vagy abból a gondolatból, hogy egy animációs film mégis csak elsődlegesen gyerekeknek kell készüljön. Vagy ha megpróbált kitörni ebből az ördögi körből, általában nem tudott átütő ismertségre szert tenni, és megmaradt egy szubkultúra, egy szűkebb réteg szórakozásának.

Ajánló: Dűne (2021)

Egy év és több országhoz képest még másfél hónap késéssel csak ideért hozzánk is Frank Herbert: Dűne regényének új moziváltozata, és egyvalamire ez az időszak mindenképpen megtanított: ez pedig a türelem. Na, de végre itt van a bemutató, és ugyan sajnos még a koronavírus is itt van, de reméljük nem fogja tönkrevágni a folytatások elkészültét.

A Dűne a valaha írt egyik legjobb science fiction regény, olyan mű, amiből azóta számos más történet merített szemérmesen vagy szemérmetlenül, a legismertebbek talán a Star Wars, a Trónok harca vagy akár a Mátrix (Forradalmak). Ha nem olvastad, mindenképpen érdemes a ciklus további öt kötetével együtt. És egy olyan regény, ami szinte megfilmesíthetetlen. 1984-ben David Lynch még Frank Herbert közreműködésével mégis leforgatta a saját változatát, ami ugyan egyes jeleneteiben, atmoszférájában kifejezetten egyedi és maradandó, de összességében mint film, nem működött, nem tudott mit kezdeni a hatalmas világgal, a rengeteg információval, emiatt a karakterek is úgy beszéltek, mintha képeskönyvek alatti magyarázószövegeket olvastak volna fel, de az egész film is inkább egy képeskönyvnek tűnt, mint egységes történetnek. (A SyFy minisorozatát pedig én inkább szeretném elfelejteni.)

És most megérkezett a Denis Villeneuve rendezte új adaptáció, ami viszont egyelőre csak a történet első felét tartalmazza, ám ez egy logikus döntés, mert a Dűnét egyszerűen nem lehet egyetlen filmben kibontani.

Amikor legördült a stáblista, két dolog jutott eszembe. Az egyik, hogy ez valóban egy történethű és hiteles adaptáció. A másik pedig, hogy hol a folytatása, ide vele azonnal. Azokra a fantasztikus lehetőségekre tudtam csak gondolni, hogy mi minden jöhet a második filmben, mennyi apróságot épített szép csendben az első rész, és mennyit rejtett el szándékosan, gondolok itt eljövendő fontos szereplőkre és egy nemezisre.

Még az élmény hatása alatt vagyok, de megpróbálok ettől elvonatkoztatni, és a rajongói lelkesedésen túllépve racionálisan (és spoilermentesen) összeszedni, hogy számomra milyen is volt Denis Villeneuve Dűne mozija. Ez itt nem kritika, nem lesz benne szó a történetről, inkább azoknak szól, akik ismerik Frank Herbert regényét, mert ahhoz fogom viszonyítani, és inkább részleteket emelek ki.

Ajánló: Love, Death + Robots második évad

A Netflix 2019-ben rukkolt elő a Love, Death + Robots sci-fi és fantasy animációs rövidfilmes antológia sorozatával, zömében ismert science fiction és fantasy írók novelláit dolgozták fel, profi és stílusos animációkkal.

Merész, izgalmas, egyedi koncepció volt, és az első évadról ezt írtam hajdanán: ez a legjobb dolog, ami a science fictionnel történt mostanában, bátor, kreatív, újszerű, és egyben egy szerelmes levél a fantasztikus irodalomhoz, valamint annak látványos demonstrációja, hogy miért éri meg sci-fit olvasni.

És most itt a második évad, ami - talán a Covid miatt is - egy rövidebb, mindössze 8 epizódos félévaddal, továbbra is több ismert fantasztikus író művei közül is válogatva, ezúttal többek közt John Scalzi, Paolo Bacigalupi, Harlan Ellison, Neal Asher, J. G. Ballard történetei is megelevenednek.

Az animációk továbbra is parádésak, még akkor is, ha ezúttal kevesebb animációs stúdióval dolgoztak, és bánatomra most nincs köztük a magyar Digic Pictures sem, akik pedig az első évad legprofibb animációját szállították. Viszont itt van a Blur Studio rögtön három filmmel, valamint a Unit Image, a másik két kedvencem, akik szintén hihetetlenül realisztikus animációkat gyártanak.

A második évad az elmesélt történetek terén nagyjából ugyanazt a színvonalat hozza, mint az előző. De inkább kevesebbet, és mivel már nincs meg az újdonság varázsa, így nem is szólt akkorát a koncepció. Az első évad nagyon vegyes volt, kiemelkedő, közepes és kifejezetten gyenge sztorik váltakoztak. Ezúttal is ez a helyzet, viszont nagyon hiányoltam az igazán emlékezetes, katarzist okozó epizódokat, amelyek miatt az első évad annyira emlékezetes maradt számomra. Persze, az is lehet, hogy a kevesebb epizódból arányaiban kevesebb is tudott kitűnni.

Azért három történet majdnem elérte az első évad legjobbjainak szintjét. Sajnos csak majdnem, mert egy kicsi mindig hiányzott pl. az első évados Zima Blue-ban bemutatott tökéletességéhez.

Sosem hal már meg - új novellám a Prae spekulatív fikciós számában

Megjelent a Prae magazin legújabb száma (2020/4), amely a spekulatív fikcióval foglalkozik (sci-fi, fantasy, weird, horror), és helyet kapott benne egy science fiction novellám, Sosem hal már meg címmel.

UPDATE, 2021.07.01. Már online is elolvasható a Prae.hu-n: https://www.prae.hu/article/12160-sosem-hal-mar-meg

A novella a tavaly, a 24.hu-n megjelent Brandon Hackett egypercesek első sztorijának, a Mikor hal már meg címűnek nagyjából négyszer olyan hosszú, kibővítése, folytatása. (A történet elejét itt olvashatod el online.) A történet egy 100 év felett járó, idős, megtört, kiürült családi kapcsolatokkal rendelkező, magányos ember története, aki aztán esélyt kap/szerez arra, hogy újra igazán élhessen.

Az eredeti egypercest már a kezdettől tovább akartam vinni, de ebbe a rövid tematikába nem fért több az elejénél. Viszont aztán év végén így megadatott a lehetőség, hogy teljessé váljon, és egy nagyobb, több évszázados keretbe helyezhessem a főszereplő az élettel való kapcsolatát.

És egyelőre nem tudom, idén fog-e még más megjelenni tőlem, az új regényen már javában dolgozom, de az jövőre esedékes, viszont azért reménykedem, hogy legalább egy novellát még lesz energiám és kedvem megírni az év második felében. Első mindenesetre a regény.:)

A Prae spekulatív fikciós számát pedig mindenkinek ajánlom, tele van izgalmas sci-fi és fantasy novellákkal, plusz izgalmas esszékkel pl. a Dűnétől Ursula K. Le Guinig és Nemes István Káosz ciklusáig, szóval, egy nagyon sokszínű, vaskos válogatáskötet a spekulatív fikcióról bárki számára.

Kapható az Írók boltjában, hamarosan az újságárusoknál, és postaköltség nélkül (!) megrendelhető a Prae kiadótól is.

Ajánló: For All Mankind, avagy Houston, szovjetek a Holdon!

A For All Mankind sorozat első évadát alig egy hete pótoltam, és bevallom, azóta rendkívül elfogult vagyok: ez valami csoda volt, és egyben a legjobb science fiction, amit mozgóképen láttam. Azt nem garantálom, hogy mindenkinek szintén ennyire tetszeni fog, mert sokfélék vagyunk, sokféle érdeklődéssel, de alább elmesélem, én miért tartom zseniálisnak.

Háromféle típusú sorozattípus szokott nálam betalálni.

Értelemszerűen a jó science fiction (amiből kevés van sajnos, de pl. a The Expanse, amiről nemrég írtam, vagy a Battlestar Galactica pl. ilyen - utóbbi pedig mindjárt mélyebb értelmet nyer). Emellett nagyon szeretem a karakterközpontú drámasorozatokat, ebből viszont egészen sok, kiváló cím létezik. Ezeken belül külön kiemelném az egy adott korra, hangulatra fókuszáló sorozatokat, amelyek több évet, évtizedet mutatnak be, mint mondjuk a Mad Men reklámügynöksége az 50-es, 60-as évekből, a Halt and Catch Fire, ami a 70-es-től a 90-es évekig az informatika hőskorával foglalkozik, az Elit Alakulat a második világháborúról, a Mrs. America, amely a 70-es évek női egyenjogúsági mozgalmáról szól, és ilyen a Csernobil minisorozat is. Ráadásként pedig imádom az űrutazások hőskorát feldolgozó filmeket, mint a The First Man vagy az Apollo 13, illetve az űrfelfedezős sci-fi filmeket, mint A marsi, az Interstellar. Ezek bármelyike olyan téma, ami ha igényesen van megcsinálva, jó karakterekkel és történettel, nagy eséllyel tetszeni fog.

Na, és itt van a For All Mankind, ami mindez egyszerre.

1969-ben járunk, éppen az első Holdra szállást közvetítik, csakhogy nem Neil Armstrong, hanem egy orosz asztronauta lép először a felszínre, megelőzve az amerikaiakat egy hónappal. És innen átlépünk az alternatív történelmi valóságba, mert ezzel nemhogy véget ér az amerikai-szovjet űrverseny, mint a valóságban, hanem most kezdődik csak igazán.

Az első évad 2019 végén indult a Holdra szállás 50. évfordulójának évében, az Apple tv+ streaming egyik nyitócímeként. Az Apple tv+ egyelőre még gyerekcipőben jár, emiatt szerintem ez a gyöngyszem érdemtelenül kevés figyelmet kapott (viszont ne feledjük, az Apple hozza el idén az Alapítvány-sorozatot is.)

A For All Mankind atyja az a Ronald D. Moore, aki benne volt a Star Trek: TNG-ben és a DS9-ban, és aki megalkotta az újkori Battlestar Galacticát. (Múlt héten írtam a The Expanse-ról, ami szintén nagyon tetszett, de ez a sorozat míg sok tekintetben hasonló élményt nyújtott, ugyanakkor egy csomó olyat is, amire nem is számítottam. És egyébként a The Expanse showrunnere, Naren Shankar íróként, producerként és rendezőként is benne van ebben a projektben is).

Ajánló: The Expanse, avagy ez már sci-fi, beratna

Rögtön az elején szórok némi hamut a fejemre, ugyanis a The Expanse-al nem indult jól a kapcsolatom, de belátom, hogy tévedtem. A regények közül ugyan továbbra is csak az első kettőig jutottam, az első közepesen tetszett, a második már jobban, pedig ezeket a nagyszabású, modern űroperákat nagyon szeretem.

És az én esetemben talán pont ez volt a gond, mert ott van pl. Alastair Reynolds elborult Jelenések tere-ciklusa (magyarul csak egy könyv jelent meg a sorozatból), Peter F. Hamilton Nemzetközösség sagája vagy Dan Simmons Hyperion-ciklusa, Iain Banks Kultúra-ciklusa, és ezekhez képest a James S. A. Corey regények nem jöttek be annyira. (Ha nem ismeritek a fenti sci-fi könyveket, érdemes egy próbát tenni velük is, főleg, ha szeretitek a The Expanse-t (Térséget), és biztos vagyok benne, hogy egy Pandóra csillaga, egy Hyperion vagy egy Jelenések tere sorozattól is mindenkinek tátva maradna a szája - ha ésszerű költségvetésből meg tudná bárki valósítani ezeket.)

A The Expanse sorozat viszont más. Már az első évadon látszott, hogy nagyon okosan nyúlnak az alapanyaghoz, a változtatások, pl. a csak a második regényben feltűnő Chrisjen Avasarala már az elejétől szerepeltetése nagyon jó ötlet, de egy sor változtatás, apró részletek tucatjai jelezték, hogy mennyire igényes az adaptáció. Azonban az első évad az első regény, a Levitán ébredésének mindössze 2/3-áig jutott, érezhetően (szerintem költségvetési okokból) nyújtani próbálták a cselekményt, emiatt a tempó nagyon döcögött. Aztán a második évad közepén abba is hagytam a sorozat követését, főleg a protomolekulás, szuperszörnyes, zombis szál miatt, amely irány már a regényekben sem tetszett.

Ezek miatt szerintem sok nézőt is vesztett a sorozat, és már nem tudott olyan átütő sikert elérni, mint mondjuk a Trónok harca. A SyFy a harmadik után nem is akart több évadot finanszírozni, de szerencsére aztán átvette az igényes tartalmakra vadászó Amazon Prime (állítólag személyesen Jeff Bezos állt a projekt mögé, aki kiskorától nagy sci-fi fan), és éppen most ért véget az ötödik évad, jövőre pedig érkezik a hatodik, ami most már tényleg az utolsó lesz (azaz nem fogják az összes könyvet megfilmesíteni, csak az első hatot.)

Na most, néhány hete valamiért bekattant, hogy folytatni kellene.

2020: Mit olvastam, mit néztem, mivel játszottam, avagy Best of listák

Érdekes visszanézni, hogy a 2020. év eleji blogbejegyzésemben feltettem azt a kérdést, hogy vajon a 2020 a science fiction éve lesz-e? Mert itt volt Asimov, Bradbury, Herbert 100. születésnapja, vártuk a Dűne filmet, a Tenetet, az Alapítvány-sorozatot, a videojátékos téren a két talán legkörülrajongottabb cég új játékát, a Cyberpunk 2077-et és a The Last of Us Part II-t, amelyek mind a könyveken túl jókora figyelemre számítottak. (És nekem itt volt még az Eldobható testek megjelenése is, ráadásként.)

Az azóta történtek fényében ez egy kacagtatóan naiv bejegyzés volt. Mert aztán jött a Covid, és minden nagyon furcsa irányba kanyarodott. A Dűne mozit majd idén ősszel megnézzük, az Alapítvány-sorozat elkészültének esélye sem volt, a Tenet a vírushelyzet közepette megpróbált árral szemben úszni, de ez kevésbé sikerült, ráadásul Nolan egyik legambiciózusabb, de egyben legridegebb filmje is lett szerintem. A Cybperpunk 2077 és a The Last of Us part II pedig két brutális botrányba keveredett - bár, utóbbi azért ennek ellenére lazán az év játéka lett több száz és azóta is növekvő számú Game of the Year díjjal.

És akkor nézzük a kedvenc listákat, szokás szerint kategóriánként!

2021 a science fiction szerint

Mindjárt elköszönünk ettől a remek 2020-tól, amit szerintem mindenki másképp tervezett, és sokkal vidámabbnak képzelt el egy éve. 2021 pedig remélhetőleg vidámabb és kevésbé nyomasztó év lesz, mint az idei.

Kíváncsiságból kigyűjtöttem az ismertebb sci-fi regényeket és filmeket, amelyek 2021-ben játszódnak. Van itt minden, disztópia, robotok, androidok és űrutazás, cyberpunk jövő és időutazás, sőt, még egy saját regény is.:)

Nézzük, hogyan képzelte el a science fiction 2021-et!

A Cyberpunk 2077 PlayStation 4-en

Két videojátékot vártam idén nagyon, ráadásul két kedvenc játékfejlesztő cégemtől: az egyik a The Last of Us part II a Naughty Dogtól, a másik pedig a Witcher 3 fejlesztőinek, a CD Projektnek évek óta készülő sci-fi játéka, a Cyberpunk 2077.

A sors iróniája, hogy mindkét videojáték körül akkora botrány kerekedett, amilyet ritkán látni a játékiparban. A The Last of Us part II egy szerencsétlen történetkiszivárgás miatt került a célkeresztbe, igaz, leginkább olyanokéba, akiknek a The Last of Ushoz, de egy részüknek még a videojátékokhoz is alig van köze. Ez a zsigeri gyűlölethullám sajnos nem arról szólt, hogy kinek tetszett, kinek meg nem tetszett a történet, abból nem lett volna tizedekkora zaj sem, de ez most nem is lényeges. A játékosokat mindez nem nagyon érdekelte, mert The Last of us II. ettől még hatalmas siker lett, és év végén most sorra nyeri az év játéka díj szakmai és közönségszavazásokat - sőt, az összes többi idei játék nem nyer annyi díjat összesen, és zöld utat kapott az HBO sorozatadaptáció is.

A The Last of us Part II egyetlen komoly ellenfele ezeken az év játéka szavazásokon a Cyberpunk 2077-e lehetett volna, azonban az eredeti, áprilisi megjelenési dátumát háromszor tolták el, mire decemberben, az év játéka szavazási időszakon kívül végre megjelent.

És még ekkor sem kellett volna, mert technikailag olyan szinten optimalizálatlan volt, hogy az döbbenetes. Ez igaz volt a PC-s verzióra is, de leginkább a régi konzolokéra, mint a PS4, vagy az Xbox One. Az ebből kialakult botrány néhány hét alatt odáig fajult, hogy jelenleg digitálisan egyik konzolra sem lehet megvenni a játékot, mert mind a Sony, mind a Microsoft átmenetileg beszüntette a forgalmazását minőségi problémák miatt, és aki kérte, annak többnyire visszafizették az árát. A CD Projekt részvényárfolyama a mélybe zuhant (de azért szép csendben araszol felfelé, mert még így is döbbenetesen sok példány kelt el), a cég befektetői perek elé néz, miközben gőzerővel dolgoznak, hogy legalább játszhatóvá tegyék a Cyberpunk 2077-et. Megjegyzem, szerintem ez azért már nagyjából sikerült, de a végeredmény még így is több, mint felemás. A régi konzolokon a legészrevehetőbb hardverkorlátot a kihalt, szellemvárosra emlékeztető utcák, valamint az ingadozó, és gyakran csúnyán bezuhanó képfrissítési sebesség, és az időnként késve betöltődő textúrarétegek jelentik.

Viszont a végeredmény köszönőviszonyban sincs az elhangzott ígéretekkel.

Kedvenc science fiction szövegrészeim - Dan Simmons: Hyperion

Szeretnék néhány, számomra kedves szövegrészt bemutatni a science fiction irodalom ismert vagy kevésbé ismert művei közül. Ezek olyan részletek, amelyek önmagukban, a regényből kiragadva váltak emlékezetessé számomra olvasás közben - attól függetlenül, hogy az adott könyv végül tetszett vagy nem tetszett.

Lehet ez egy mély és emberi beszélgetés, egy szép, plasztikus leírás, vagy egy olyan jelenet, amelyet csak sci-fi író tud kitalálni, megírni. Különösen érdemes ezeket azoknak is elolvasni, akik esetleg úgy gondolják, hogy a sci-fi nem igazi irodalom.

8. Dan Simmons: Hyperion

A Hyperionnal való kapcsolatomról rengetegszer írtam már (például 2019-ben, a 30 éves évforduló alkalmából), de hát emiatt nem hagyhatom ki. Azon túl, hogy Dan Simmons kortalan űroperája hatalmas kedvencem, egyben az írói pályámat is alapjaiban meghatározó könyv. Az első magyar kiadása (Cherubion,  2001) egyben a magyar SF-könyvkiadás rendszerváltást követő ponyvakáoszából kivezető út első alapköve, és ugyan anyagilag akkor még nem igazán tudott sikeres lenni, de ezt követően kezdtek el lassanként egyre jobb SF-regények megjelenni idehaza.

Kedvenc időutazós történeteim

Íme egy kis áttekintés, hogy melyek azok az időutazós sztorik, amiket szeretek.

Ez most nem egy "gyűjtsük össze az időutazásos történeteket" bejegyzés (még ha annak is tűnik), így biztos, hogy lesz bőven, ami kimarad, vagy azért, mert nem hagyott bennem nyomot, vagy azért, mert még nem láttam/olvastam.

Jodorowsky Dűnéje

Szombaton megnéztük a Jodorowsky-maraton keretében az el nem készült Dűne-moziról szóló dokumentumfilmet, és számomra az utóbbi idő legnagyobb filmélménye volt ez a másfél óra. Komolyan mondom, nézzétek meg, egy nagyon érdekes látomás, valamint egy szuggesztív és öntörvényű művész szórakoztató portréja kerekedik ki belőle.

Alejandro Jodorowsky egy elképesztően ambíciózus és egomán fazon, és lelkes mesélő 84 évesen is, aki hatalmasat álmodott a Dűnével, és a dokumentumfilm tökéletesen visszaadja ezt a lelkesedést.

De mi minden látható a filmben?

A Dűne megfilmesítésének története meglepő fordulattal kezdődik...

Sci-fi könyves összefoglaló - 2013

Idén gyalázatosan keveset olvastam, jóval kevesebbet, mint szerettem volna.

Munka és munka, mellette egyéb dolgok, és  kevéske szabadidő. Az írást ráadásul ebben az évben masszívan minden szabadidős tevékenység elé helyeztem, mert mégsem normális, hogy Az ember könyvére 4 évet kellett várni.

Ez pedig az olvasás rovására is ment. Nem mondom, hogy nem irigylem pl. a főállású írókat, mennyivel több idejük van olvasni.:D

Mivel a sci-fi mellett a nem sci-fi irodalomból is igyekszem szemezgetni, plusz néha fantasy is belefér, nem beszélve arról, hogy 6-8 vaskos tudományos könyvet is feldolgoztam Az időutazás napja kapcsán, így bizony nem sok sci-fi regény jutott idénre...

Az év sci-fi filmje - szerintem

Nézzük, a beharangozott sci-fi évében mi az, ami hagyott bennem valami nyomot egyáltalán.

Előre bocsátom, nem sok ilyen film volt, ellenben rengeteg "hozta a várt nagy semmit" kategória, és több "brutális csalódás" követte egymást, de akadt néhány tragikomikus borzalom is. És kevés jó film.

De nézzük egyesével...