Írtam már Az utolsó író című novellámról korábban, amit még tavaly júliusban hoztam össze hirtelen felindulásból, de aztán nagy lett körülötte a csend. Ennek oka, hogy többször újraírtam, de egyáltalán nem éreztem jónak, így hónapokra félreraktam. Majd megint előszedtem, csiszolgattam, végül idén megint darabjaira szedtem, és próbáltam most már megtalálni a helyes arányokat. Hiába, nem vagyok gyakorlott novellaíró, nem is szeretek novellákat írni (bár, ezt egészen élveztem), utolsó próbálkozásomat 3 éve szépen kitöröltem, a korábbiakat pedig inkább hagyjuk.:) És végül csak kiadtam a kezemből.
Az utolsó író az írás és olvasás fiktív jövőjével foglalkozik egy jövőbeli író személyén keresztül, és gyanítom azért írtam meg, mert mostanában sokat foglalkoztat a könyvek jövője, és itt kedvemre eljátszadozhattam az eszembe jutó lehetőségekkel. (És belecsempésztem egy kis Hemingwayt is, de csak a nagyon vájtfülűek kedvéért.)
A novella a mostani, májusi Galaktikában (266.) olvasható, többek közt nagy kedvencem, Alastair Reynolds egy írásával együtt: http://galaktikabolt.hu/termek/galaktika_266.html
Bármilyen meglepő, ez az első írásom, ami megjelenik a Galaktikában (ja, aki nem ír novellát, ne csodálkozzon). És nemrég még egy érdekes dolog történt a novellával, ugyanis éppen lengyel nyelvre fordítódik egy váratlan felajánlás jóvoltából. Aztán majd meglátjuk, mi lesz ennek az eredménye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése