2023-as évértékelő

2023-ban a blogolást látványosan elhanyagoltam. Míg 3 éve, az Eldobható testek megjelenésének évében 33 (!) bejegyzés született, most, amikor szintén új könyv érkezett, mindössze 3. Persze, ez részben azért inkább azt jelenti, hogy a legtöbb poszt közvetlenül a Facebookra vagy az Instagramra került.

Úgyhogy legalább év elején megpróbálok kicsit belehúzni.

A tavalyi összegző szerint 2022-t a legrosszabb és legjobb évnek neveztem. Nos, 2023-at leginkább egy fárasztó, de rengeteg élménnyel és tanulással teli évnek éreztem. Meglepően sok minden tűnt már túl soknak, legyen az inger, információ, megoldandó probléma, menedzselendő feladat, sokszor éreztem azt, hogy már a határán vagyok annak, amit még be tudok fogadni, eközben túl sok mindent is akartam egyszerre csinálni, amiből az lett, hogy sokszor végül semmit nem csináltam.

Alapvetően jóval kevesebb időt tudtam írással tölteni, mint szerettem volna, és ennek elég prózai oka van: sokkal többet dolgoztam a főállásomban, ami sokszor teljesen legyalulta az agyamat, kreativitásomat. Hiába, új pozíció, új felelősség, folyamatosan új dolgok tanulása, megszórva néhány mini krízissel, ez így együtt nem volt egyszerű menet. Az írás, mint második állás/műszak ezt kicsit megsínylette, és gyakran emiatt csak szerettem volna írni, de agykapacitás híján ez inkább görcsös akarásba torkollott. Ebből pedig végül csak nyögés lett, meg elvesztegetett idő, ami alatt pl. pihenhettem is volna. Ezek miatt az év folyamán mentálisan nagyjából közepesen éreztem magam, na de a rendszeres futás mindig segített abban, hogy ezt a szintet legalább fenntartsam.;)

Szerencsére, ettől függetlenül egyáltalán nem éreztem eredménytelennek az évet, sőt!

2024 a science fiction szerint

Visszatérő szokásom, hogy utánakeresek, milyen történetek játszódnak az új évben, hogyan képzelték el azt a science fiction írók.

Van, amikor ez nem túl érdekes (lásd 2023 sem volt az, nem is írtam semmit), de 2024-et egész sokan szerették.

Van itt minden, de többnyire atomháború az 1960-as évekből nézve, széthulló társadalom, disztópia, halhatatlanok, időutazók, űrháború idegenekkel, és egészen híres sci-fi alkotások is.

(A lista nagy eséllyel nem teljeskörű, szóval, ha eszedbe jut valami, ami kimaradt, írd meg kommentben!)

Hírlevél feliratkozás

Hamarosan elindítok egy hírlevelet, ami nektek szól, és ha feliratkoztok, legalább valóban el is jut hozzátok. Elsődlegesen a Facebookon kommunikálok ugyanis, azonban annak algoritmusa sajnos egyre kiszámíthatatlanabb, sőt, igazából fogalmam sincs, egyáltalán mikor kinek mutatja meg a posztokat.

A hírlevélre itt tudtok feliratkozni: https://markovicsbotond.substack.com/

És, hogy mire lehet számítani?

- főként új megjelenéseimről, eseményekről kapsz információt

- emellett csak a hírlevél olvasóknak szánt tartalmat is tervezek, aktuális írások, social media posztok összefoglalóját, sőt, exkluzív meglepetéseket is;)

- nem foglak felesleges e-mailekkel bombázni-> kb. havi gyakoriság várható, új könyv megjelenéskor ez átmenetileg 2-3 hetire változhat

Remélem, ebben a formában is érdemesnek találtok a követésre.




MARKOVICS BOTOND Zsoldos Péter- és Monolit-díjas science fiction író - BRANDON HACKETT írói néven - az Agave kiadó szerzője, közgazdász, az SFmag.hu alapítója.

Legutóbbi regényei: Eldobható testek, a Xeno és az Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról, valamint Az időutazás napja.

Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.

Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon!

Új novella a Hévíz folyóiratban: Mi dolga maradt? címmel

Még mielőtt az új regény, a 'Felfalt kozmosz' megérkezne, előtte itt egy új novella:

A Hévíz folyóiratba, felkérésre írtam egy novellát az A.I. tematikájú számba, amely a napokban már meg is jelent.

A novella címe Mi dolga maradt?, a főszereplője pedig nem más, mint Neumann János. A történet egy olyan alternatív 1990-es években játszódik, amelyben Neumann nem halt meg tragikusan fiatalon, hanem tovább dolgozott, ötletelt, és a novella ennek az elképzelt következményeiről szól.

Neumann egy elképesztő elméjű zseni volt, akiről még Nobel-díjas pályatársai is csodálattal nyilatkoztak, és aki nyughatatlan kíváncsiságával időről időre újabb és újabb, egymástól teljesen eltérő tudományterületbe vetette bele magát, és. Ott volt például a Los Alamos-i atombomba kísérleteknél, foglalkozott játékelmélettel, gyakorlatilag lefektette a modern számítástechnika alapjait, de nagyon korai halála (54-évesen rákban halt meg) miatt szerintem nagyon-nagyon sokat veszített a modern tudomány.

Egy regényemben (Az időutazás tegnapja) már szerepeltettem őt, akkor Einsteinnel mellékszereplőként segítették az időutazás káoszának megakadályozását, most megpróbáltam elképzelni, hogy mi lett volna, ha hosszú élet adatik meg a számára.

A novellát még kora tavasszal írtam, és utána jöttem rá, hogy Neumann idén 120 éve született, és a Neumann Társaság - NJSZT  2023-at jubileumi évvé nyilvánította, így még extra aktualitása is van.

Itt a lapszám részletes tartalomjegyzéke: https://hevizfolyoirat.hu/folyoiratok/ai/

***

MARKOVICS BOTOND Zsoldos Péter- és Monolit-díjas science fiction író - BRANDON HACKETT írói néven - az Agave kiadó szerzője, közgazdász, az SFmag.hu alapítója.

Legutóbbi regényei: Eldobható testek, a Xeno és az Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról, valamint Az időutazás napja.

Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.

Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon!

2022: A legrosszabb és legjobb év. Felkészül: 2023

Minden év végi, év eleji bejegyzésnek úgy kezdek neki, hogy elolvasom az előző évi évértékelőt, előretekintőt, most a 2022-est. Meglepetésemre, ezúttal pont az történt, amit ott előrevetítettem. Csak minden sokkal durvábban.

1. Költözés, kutyázás, munkahelyi égszakadás-földindulás

2020 és 2021 Covid miatti nyomasztó és ingerszegény évek után 2022 egy egészen másfajta évvé kerekedett. Persze, tudtuk, hogy vár ránk tavasszal egy költözés minden velejárójával, selejtezés, átcuccolás, pakolászás, lakberendezés az alapoktól és megannyi gyűlölt adminisztrációval, de szerencsére, valójában fogalmunk sem volt, mivel jár, mennyi energiát emészt el, különben biztos kifutottunk volna a világból. Én legalábbis biztosan.

Dzsízösz, ezek bolondok!
A költözés miatt még előtte be akartam fejezni a Felfalt kozmosz nyers kéziratát, ami április közepén, alig két héttel a kulcsátadás előtt sikerült is. Aztán jött egy durva két hónap, ami persze, tök jó volt, mert miután végre letudtunk minden papírozást, megkaptuk az új lakás kulcsait, amit a nulláról építettünk be, bútorról bútorra, polcról polcra, szőnyegről szőnyegre haladtunk, közben külön áthordtuk a legfontosabb tárgyainkat, az összes könyvet, ami azért nem volt kevés, majd végre véglegesen átcuccoltunk mindent. Csak közben végtelen sok energiát emésztett fel a napi munka, teendők melletti pluszként.

Ráadásul Anitának megjelent az új kötete, ami előtte pláne rengeteg munka, a megjelenés pedig mindig óriási feszültséget jelent, hiába sokadik könyv (és ez vár rám is idén), szóval, ez így együtt azért tényleg elég kemény volt.

De a lényeg, hogy tök jó lett minden, beköltöztünk, nagyon jól érezzük magunkat minden tekintetben minőségi váltás volt, és akkor a közben beütött energiaválság és a teljesen új építésű lakás a régihez képest nevetségesen semmi energiafelhasználásának  költséghatékonyságáról nem is beszélek.
És amint ezt letudtuk, szinte rögtön jött Borsó kutya.

Borsó, más néven Borsi, néha csak Bors, akit már egy ideje nézegettünk az MFÖEK alapítvány oldalán, egy kisvárdai gyeptelepről mentett kislányeb, de úgy hittük, mire mi fogadóképesek lennénk, régen elviszik. Szerencsénkre, meg az övére is, több próbagazdinál is akadtak olyan nehézségek, amik miatt mégis megismerkedhettünk vele, és az első találkozástól nagyon gyorsan a család része lett, mivel Behemót és Mutyu cica is rábólintott a befogadásra.

Szóval, pihenés helyett Borsival való összeszokás kezdődött, eleinte túl korai ébredéses séták, majd rájöttünk, hogy Borsó is inkább szeret aludni, így szépen összecsiszolódtunk, és közben még az is kiderült, hogy egy rendkívül jó természetű, és rendkívül okos és nagyon gyorsan tanuló kutyával élünk együtt.

És innen azt hittem, jön a jól megérdemelt feltöltődés, és visszatérés a napi, normális életbe, de nyár végén beütött egy munkahelyen belüli pozícióváltás, a magyarországi területem mellé kaptam még hat másik országot, plusz egy lengyel projektet, és ez meghatározta az utolsó három hónapomat. Valójában azt hiszem, majdnem az energiatartalékaim határára jutottam, úgyhogy ennyire még sosem vártam a karácsonyi szünetet. 10 nap és rengeteg alvás és futás kellett, hogy azt érezzem, feltöltődtem, és újra van agyam következő regénnyel foglalkozni. Szerintem 10 év alatt nem történt annyi körülöttem, mint 2022-ben.

(Volt azért a munkában rengeteg jó dolog is, pl. három év után újra eljutottam kedvenc lengyel városomba, Gdanskba, és maradt egy kis idő egy gyors sétálásra is a belvárosban.)

De ennyi elég is a privát témákból.

2. 2022 és az írás

Karcsú, mondhatnám, és tényleg az.

Viszont legalább befejeztem az új regényt, lassan kezdődik a szerkesztés, a Felfalt kozmosz valamikor 2023 második felében meg is jelenik. Nagyon szerettem írni, nagyon közel kerültek a szereplők hozzám, viszont az első változatot, azaz magát a sztorit 2021 szeptemberében befejeztem. Több, mint egy éve. Normál esetben 2022-ben simán olvashattátok is volna, de mint látható, ez most nem az az időszak volt, amikor ezt össze tudtam volna rakni ennyi idő alatt.

Star Wars: Andor ajánló - tanmese a totalitárius rendszerekről

Egy csomó mindenről akartam már jóideje írni, de eléggé bedarált a munka, így sajnos nem sok energiám maradt. Viszont most igyekszem pótolni az elmaradt posztokat.

Kezdjük is a legutóbbi Star Wars-sorozattal.

---

Star Wars: ANDOR /// AJÁNLÓ

Érdekes, mennyire megosztó, egy csomó ember imádja, és alegjobb dolognak tartja A Jedi visszatér óta (én is),mások pedig közben egyenesen unták. Ennek a kettősségnek talán az lehet az oka, hogy mindannyian másért szeretjük a Star Warst: van, aki a misztikusságért rajong, a meséért, varázslatért, Jedikért, mások az űrcsatákért, vagy a karakterekért, drámákért, és vannak, akik új irányokat (is) szeretnének látni, mások az ismert szereplőkről többet tudni, stb.

Szóval, én most abba a táborba tartozom, akik szerint az ANDOR a legjobb dolog, ami a Star Warsszal történhetett, pont azért, mert ki mert mozdulni a szigorú keretek közül, és ezt viszont nagyon magas szinten valósította meg, ellentétben pl. Az utolsó Jedivel, ami szintén szeretett volna újítani, de sajnos a dilettáns forgatókönyv számomra önmaga paródiájává tette és egy kifejezetten pocsék módon összerakott filmmé.

Az Andor viszont olyan sorozat, amit nem úgy ajánlanék, hogy akkor nézd meg, ha szereted a Star Warst, hanem úgy, hogy akkor is nézd meg, ha szereted a sci-fit, de még inkább, ha szereted a komolyabb hangvételű, mondanivalóval rendelkező sztorikat.

20 év az írói pályán

2002 májusban jelentek meg első írásaim az Én, a halhatatlan című Cherubion antológiában. Azaz idén 20 éve, május, június környékén indult az írói pályafutásom. És idén 10 éve, 2012 június elején kerültem az Agave kiadóhoz, akkor jelent meg Az ember könyve.

Így ez egy dupla jubileum, ami egyben lehetőséget is ad egy kis visszatekintésre, hogy mi is történt az elmúlt két évtizedben könyvpiaccal, hogyan zajlott két évtizede a kiadókeresés, mik voltak az én tapasztaltaim, könnyebb vagy nehezebb ma kiadókhoz bejutni, és miként változtam én is íróként nagyon sokat.

Szóval, ez most egy személyesebb bejegyzés lesz, amit ugyan igyekeztem rövidebbre fogni, de nem sikerült teljesen.:) Először két részben akartam kitenni, de végül egy hosszabb bejegyzés lett belőle.

1. Író leszek

Nyolc éves koromban kezdtem el írogatni, első művem a Háry János rajzfilm szöveges folytatása, egy egész kis füzetkönyvet raktam össze rajzokkal illusztrálva. Aztán jött pár már csak szöveges történet, mint például A Jedi visszatér folytatása a harmadik Halálcsillaggal, űrcsatákkal, mindezt három oldalban, arizonai UFO-sztori, Indiana Jones-kaland.

Aztán mivel nagyon szerettem rajzolni, és imádtam a képregényeket, inkább áttértem a képregényrajzolásra. Eközben kezdtek el egy kicsivel már komolyabb, önállóbb sztorijaim is megszületni, de zömében még mindig utánérzések, mint például az 1986-os Galaktikákban megjelent Funky Koval képregénysorozat nyomán, ami egyébként egy nagyon igényes lengyel scifi/thriller volt, menő űrhajókkal, egyedi vizuális elemekkel.

Az évek folyamán aztán gyakorlatilag egyetlen képregényt sem fejeztem be. Ennek egyszerű oka volt, közben folyamatosan fejlődött a rajztudásom (magamhoz képest), ezért félúton minden történet kezdett felemás lenni: béna az eleje, sokkal jobb a közepe. És mivel rajzolni lassabb, ezért közben mindig támadt egy új, izgalmasabb ötletem.

Kész az új regény

Hétfő este 20:45-kor pontot raktam az utolsó mondat végére, és lecsuktam a laptopot. Elkészült a regény, a Felfalt kozmosz, legalábbis annak első teljes, nyers változata.

Egyszerre tört rám elégedettség és egy fura üresség érzése. A szöveg nulladik változatának ugyan már tavaly nyár végén eljutottam egyfajta végére, de egy kis pihenő után kellett még ez az 5-6 hónap megfeszített munka, hogy abból a szöveghalomból kialakuljon egy összefüggő kézirat, amire valóban azt lehet mondani, hogy regényszöveg. Ez a pillanat mindig nagyon különleges, semmivel össze nem hasonlítható érzés, mert valami egésszé, létezővé válik, de ugyanakkor megszakad egy hosszú, bensőséges kapcsolat a történettel, szereplőkkel, ami már sosem tér vissza.

Szóval, itt van, kész van, és ugyan még mindig rengeteg munka lesz, mire véglegessé válik, de az már egészen másfajta feladat, nem a klasszikus írás.

Itt az Eldobható testek újranyomás!

Egy kis örömhír, februárban újranyomásra kerül az Eldobható testek, és addig az Agave webshopban újra előrendelhető státuszba került 35%-os kedvezménnyel. Szóval, ha valakinek még nincs meg, most itt az alkalom.

Egészen meghökkentő számomra, mi történt az elmúlt egy és negyed évben a könyvvel: Zsoldos Péter-díj, Monolit-díj, az SFF Vektor az év science fiction könyvének választotta, közönségszavazásos díjak mellett ráadásul most a leggyorsabban utánnyomásra kerülő regényem is lett belőle.

Pedig meg voltam győződve róla, hogy Az időutazás napja példányszámait nem nagyon fogja még nagyon sokáig semmi megközelíteni, hiszen abból már elfogyott két kiadás is, és nem minden nap írok annyira populáris témájú sztorit.

Köszönöm, hogy ennyien szeretitek ezt a regényt is, főleg azért, mert az olvasói-kritikai siker nem minden, a jó eladási számok biztosítják azt, hogy a következő regényeim is eljussanak hozzátok. És most az Isten gépei, Az időutazás napja és a Xeno után az Eldobható testek is bekerült a több kiadásos klubba.

Furcsa, mert magára a regényre és a megírására alig emlékszem már, és ez valahol kicsit szomorú. Még 2018-2019-ben írtam,  akkor nagyon mélyen benne voltam Vireni Orlando fejében, érzéseiben, na meg a testnyomtatás káoszában, viszont azóta már egy egészen más univerzumban járok, és más szereplőkkel beszélgetek nap, mint nap. Vireni ezért kénytelen volt háttérbe húzódni. Idővel persze minden kedves szereplő erre a sorsra jut, mert mindig érkeznek az újabbak.

Ha tudjátok a regénynek hírét vinni, esetleg ismerősöknek ajándékozni, hogy az újranyomás is megtalálja az olvasóit, azért nagyon hálás vagyok.

Jövőre pedig jön az új regény, amelynek Felfalt kozmosz a munkacíme.

***

MARKOVICS BOTOND Zsoldos Péter- és Monolit-díjas science fiction író - BRANDON HACKETT írói néven - az Agave kiadó szerzője, közgazdász, az SFmag.hu alapítója.

Legutóbbi regényei: Eldobható testek, a Xeno és az Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról, valamint Az időutazás napja.

Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.

Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon!

2021: Olvas, néz, játszik, avagy Best of listák

Az év végi személyes, írós poszt után ez itt a szokásos, éves összegző lista (itt az előző évi, 2020-as is).

Ugyan a mozivilág még mindig csak éledezik, a producerek rettegve figyelik a harmatos box office eredményeket (aztán év végén meg váratlanul jött egy Pókember 3), nekem még messze nem jött meg a kedvem az aktív moziba járáshoz. Cserébe viszont ismét rengeteg remek sorozatra bukkantunk, mert a streaming oldalak viszont öntik a sorozatokat. Sajnos eközben az írás és az új regény miatt sokkal kevesebbet olvastam, mint szerettem volna, jobbnál jobb könyvek tornyosulnak a várólistámon, de azért így is akadtak a kezembe emlékezetes könyvek, képregények.

Szóval, jöjjön a mindenféle kedvenc lista, szokás szerint elsődlegesen a fantasztikumra koncentráltam, de messze nem minden esetben.


Üdv, 2022!

Ha visszagondolok 2021-re, akkor elsőként egy szó jut eszembe: munka.

Második éve, hogy a munkahelyemen krízisekből krízisekbe pottyanunk, idén is leginkább a Covid gazdasági következményei miatt, elszállt alapanyagárak miatti folyamatos káosz, majd ősszel a hírekből is hetekig ömlő AdBlue-pánik, amelynek a közepében ültem, számoltam, telefonáltam. Nagyon sokat.

Eközben valahogy mégis csak befejeztem a Felfalt kozmosz próbacímen futó új regény első, de inkább nulladik változatát, és az utolsó hónapokban nekiálltam helyrerázni a még nagyon nem partiképes szövegszörnyet.

Mindennek az volt az ára, hogy jóval kevesebbet tudtam pihenni, olvasni, kikapcsolódni, mint szerettem volna. Mert hát, az írás nem csak egy hobbi, hanem egyrészt a pihenés, kikapcsolódás, szabadidő ellensége, másrészt szintén kőkemény munka, még ha esetleg időnként nem is úgy gondolok rá. Általában esténként és hétvégenként is gyakran írok, ha bírok, de elvileg akkor kéne pihenni, feltöltődni, vagy mi. Ezt pedig hajlamos vagyok elfelejteni.

Eközben a pandémia közepén, még 2020-ban megjelent Eldobható testek élte a maga életét, és tavaly történt ezzel kapcsolatban egy csomó örömteli esemény: a regény megkapta a Zsoldos Péter-díjat, és annak közönségdíját is, majd az Avana Egyesület által gondozott Monolit-díjat, és az SFF Vektor olvasói közössége is az Év legjobb science fiction regényének választotta (a Qualityland című regénnyel közösen), valamint a kiírt közönségszavazáson is az első helyen végzett. Nem a díjaktól lesz jó vagy kevésbé jó egy regény, de ettől még nagyon örülök mindegyik elismerésnek.

Podkasztolások 2021-ben

Először is, BÚÉK mindenkinek!

Szokás szerint jön néhány évösszegző, előretekintő poszt, szám szerint három. Lesz egy írós-összegzős, egy TOP-listázós. 

Elsőként pedig egy 2021-es podkaszt szerepős linkgyűjtés.

A pandémia következménye ugyanis, hogy az élő események, találkozások többsége átvándorolt az internetre, plusz elindult, lendületet kapott egy sor podkaszt adás is, és nagyon sok helyen voltam beszélgetni (nem is tudtam mindent elvállalni sajnos). Mivel ezeknek a többségét a Facebookon osztottam csak meg, ezért most itt van a 2021. évi podkaszt gyűjtés, lehet közülük válogatni, ha lemaradtatok valamiről, ami érdekel benneteket (és csak remélem, hogy nem hagytam ki semmit).

Milyen sci-fi könyvet vegyek 2021. karácsonyra?

Kaptam néhány kérdést, hogy milyen könyvet ajánlok idén karácsonyra ajándéknak, és arra gondoltam, hogy legyen ebből egy blogbejegyzés is, hátha másoknak is segít, ha science fiction könyvet akartok vásárolni karácsonyra magatoknak vagy családnak, ismerősöknek. 

Kizárólag sci-fi-re szűkítettem az ajánlást, különben nagyon-nagyon hosszú lenne. Egy helyen azért csalni fogok.:))

Ez egy személyes ajánlólista, ami az én ízlésvilágomat és érdeklődésemet tükrözi. 

Elsődlegesen a frissebb könyv- és képregény-megjelenések közül válogattam, és megpróbáltam egyúttal önálló kötetekre, vagy új sorozatok első köteteire szűkíteni, de természetesen ezeken túl is rengeteg izgalmas könyvet lehet találni boltokban, idén egészen sok szuper cím jelent meg.

Ajánló: Arcane, avagy a felnőtt animációs filmek diadala

Animációs film? Hagyjál már, az mind mesefilm

Nagy rajongója vagyok az animációs filmeknek. Nem, ez így nem pontos, mert pl. a Disney, sőt, a Pixar animációs filmek sem az én világom, elszórakozom rajtuk, de nem nekem mesélnek, nem hozzám szólnak.  A South Park, a Simpson család sem talált meg magának csak egy-egy epizód erejéig, de egész évadok végignézésére valahogy sosem vágytam. Az animék már sokkal közelebb állnak hozzám, de azoknál sokszor nem tetszik az egyszerű, költséghatékony, vagy technikailag elavult megvalósítás, hiába vannak tele ötletekkel, izgalmas sztorikkal. Persze, ettől függetlenül a Ghost in the Shell vagy az Akira, a Death Note és társaik ettől még zseniálisak.

Azonban sok éve várom azt a fajta, a videojátékok elképesztő előzeteseiben látott, már-már döbbenetes minőségű animációval készített, főleg felnőtteknek szóló animációs filmet, sorozatot, ami meg tudja mutatni, hogy ez a filmművészeti ág képes ugyanolyan látványos képi világot alkotni, és legalább olyan történeteket elmesélni, mint a hollywoodi blockbusterek. Sőt, szerintem azoknál sokkal többre is képes.


Ezt igazából az évezred eleji Final Fantasy animált mozifilm óta várom. Voltak azóta is ilyen kísérletek, sőt, vannak sikeres animációs sorozatok, de a legtöbb vagy nem tudott kitörni a célcsoport keresésből, vagy abból a gondolatból, hogy egy animációs film mégis csak elsődlegesen gyerekeknek kell készüljön. Vagy ha megpróbált kitörni ebből az ördögi körből, általában nem tudott átütő ismertségre szert tenni, és megmaradt egy szubkultúra, egy szűkebb réteg szórakozásának.

Az időutazás napja péntekre esik. - 2021. november 5-re

2021. NOVEMBER 5. 14:59

"Abban a pillanatban, amikor az első időgép működésbe lép, kétszázmilliárd időutazó jelenik meg a Földön. Már megtörtént, éppen most történik, és még számtalanszor meg fog történni, ahányszor csak újra eljövök ide, azonban az első élmény marad a legemlékezetesebb.

Az időutazás napja péntekre esik."

Hoppá, ez most van!

Ez az első regényem, amelyet utolért az idő.

Nagyon gyorsan eltelt ez a hét év, amióta Az időutazás napja megjelent. Emlékszem, hogy mennyire hirtelen jött, intenzív ötlet volt, ami éppen olyan helyzetben kapott el, amikor a következő regény sztoriját kerestem. 

Így történhetett meg, hogy néhány napi lázas jegyzetelés után annyira elkapott a lendület, hogy neki is ugrottam az írásnak. Ennek az lett a következménye, hogy az első draft végül végig csak Ádám nézőpontjában íródott meg, és csak amikor a végére értem, akkor jöttem rá, hogy valami nagyon hiányzik, és így a felét újraírtam, és ekkor került bele az időutazás feltalálója, mint második nézőpont szereplő.

A dátum eredetileg 2031-ben lett volna, de aztán valamiért tíz évvel korábbra került a végleges verzióban amiatt, hogy a történet kezdeti világ nem sokban különbözött 2014-től, amikor a könyv megjelent.

És hogy miért november 5? Ez egy aprócska tisztelgés akart lenni a Vissza a jövőbe-filmek felé, mivel Dr. Emmett Brown 1955. november 5-én találta ki a fluxuskondenzátor ötletét, ami az 1985-ös időgép alapja lett.