2022: A legrosszabb és legjobb év. Felkészül: 2023

Minden év végi, év eleji bejegyzésnek úgy kezdek neki, hogy elolvasom az előző évi évértékelőt, előretekintőt, most a 2022-est. Meglepetésemre, ezúttal pont az történt, amit ott előrevetítettem. Csak minden sokkal durvábban.

1. Költözés, kutyázás, munkahelyi égszakadás-földindulás

2020 és 2021 Covid miatti nyomasztó és ingerszegény évek után 2022 egy egészen másfajta évvé kerekedett. Persze, tudtuk, hogy vár ránk tavasszal egy költözés minden velejárójával, selejtezés, átcuccolás, pakolászás, lakberendezés az alapoktól és megannyi gyűlölt adminisztrációval, de szerencsére, valójában fogalmunk sem volt, mivel jár, mennyi energiát emészt el, különben biztos kifutottunk volna a világból. Én legalábbis biztosan.

Dzsízösz, ezek bolondok!
A költözés miatt még előtte be akartam fejezni a Felfalt kozmosz nyers kéziratát, ami április közepén, alig két héttel a kulcsátadás előtt sikerült is. Aztán jött egy durva két hónap, ami persze, tök jó volt, mert miután végre letudtunk minden papírozást, megkaptuk az új lakás kulcsait, amit a nulláról építettünk be, bútorról bútorra, polcról polcra, szőnyegről szőnyegre haladtunk, közben külön áthordtuk a legfontosabb tárgyainkat, az összes könyvet, ami azért nem volt kevés, majd végre véglegesen átcuccoltunk mindent. Csak közben végtelen sok energiát emésztett fel a napi munka, teendők melletti pluszként.

Ráadásul Anitának megjelent az új kötete, ami előtte pláne rengeteg munka, a megjelenés pedig mindig óriási feszültséget jelent, hiába sokadik könyv (és ez vár rám is idén), szóval, ez így együtt azért tényleg elég kemény volt.

De a lényeg, hogy tök jó lett minden, beköltöztünk, nagyon jól érezzük magunkat minden tekintetben minőségi váltás volt, és akkor a közben beütött energiaválság és a teljesen új építésű lakás a régihez képest nevetségesen semmi energiafelhasználásának  költséghatékonyságáról nem is beszélek.
És amint ezt letudtuk, szinte rögtön jött Borsó kutya.

Borsó, más néven Borsi, néha csak Bors, akit már egy ideje nézegettünk az MFÖEK alapítvány oldalán, egy kisvárdai gyeptelepről mentett kislányeb, de úgy hittük, mire mi fogadóképesek lennénk, régen elviszik. Szerencsénkre, meg az övére is, több próbagazdinál is akadtak olyan nehézségek, amik miatt mégis megismerkedhettünk vele, és az első találkozástól nagyon gyorsan a család része lett, mivel Behemót és Mutyu cica is rábólintott a befogadásra.

Szóval, pihenés helyett Borsival való összeszokás kezdődött, eleinte túl korai ébredéses séták, majd rájöttünk, hogy Borsó is inkább szeret aludni, így szépen összecsiszolódtunk, és közben még az is kiderült, hogy egy rendkívül jó természetű, és rendkívül okos és nagyon gyorsan tanuló kutyával élünk együtt.

És innen azt hittem, jön a jól megérdemelt feltöltődés, és visszatérés a napi, normális életbe, de nyár végén beütött egy munkahelyen belüli pozícióváltás, a magyarországi területem mellé kaptam még hat másik országot, plusz egy lengyel projektet, és ez meghatározta az utolsó három hónapomat. Valójában azt hiszem, majdnem az energiatartalékaim határára jutottam, úgyhogy ennyire még sosem vártam a karácsonyi szünetet. 10 nap és rengeteg alvás és futás kellett, hogy azt érezzem, feltöltődtem, és újra van agyam következő regénnyel foglalkozni. Szerintem 10 év alatt nem történt annyi körülöttem, mint 2022-ben.

(Volt azért a munkában rengeteg jó dolog is, pl. három év után újra eljutottam kedvenc lengyel városomba, Gdanskba, és maradt egy kis idő egy gyors sétálásra is a belvárosban.)

De ennyi elég is a privát témákból.

2. 2022 és az írás

Karcsú, mondhatnám, és tényleg az.

Viszont legalább befejeztem az új regényt, lassan kezdődik a szerkesztés, a Felfalt kozmosz valamikor 2023 második felében meg is jelenik. Nagyon szerettem írni, nagyon közel kerültek a szereplők hozzám, viszont az első változatot, azaz magát a sztorit 2021 szeptemberében befejeztem. Több, mint egy éve. Normál esetben 2022-ben simán olvashattátok is volna, de mint látható, ez most nem az az időszak volt, amikor ezt össze tudtam volna rakni ennyi idő alatt.

De a lényeg, hogy ősz környékén pedig végre ti is kézbe vehetitek. Arról, hogy miről szól, nem akarom ismételni magam, a tavalyi év végi bejegyzésben hosszabban írtam a regényről, ezt itt érdemes elolvasni róla. De majd idén már ennél jóval több mindent is hozzá tudok tenni.

És hogy mi történt ezen túl?

Novemberben írtam még egy novellát is felkérésre. A címe Testemen kívül. Ami ráadásul angol nyelven fog megjelenni 2023 elején. Science fiction, de eközben szépirodalmi magazintól jött a felkérés. Fogok majd írni a megjelenésről, de most még nem publikus, noha a fordítást már láttam. Azt még nem tudom, hogy magyarul hogyan és milyen formában lesz majd elérhető, de ha tudom, úgyis szólok. Ami még érdekesebb, hogy talán ennél több is lehet belőle, mondjuk úgy, hogy akár még egy mozgóképes változat is, de ezt még nem akarom elkiabálni. Meglátjuk.

És majdnem elfelejtettem, 2022 egyben két kerek jubileumot is hozott. 20 éve, hogy az első regényem megjelent a Cherubion kiadónál, és 10 éve, hogy az Agave kiadóval dolgozunk együtt, minderről egy hosszabb blogbejegyzésben emlékeztem meg még májusban.

3. Tervek 2023-ra

Karácsony után végre újra belevetettem magam a Felfalt kozmosz utáni regénybe, amit ősszel már lassan elkezdtem írogatni, de már 2021 ősze, a Felfalt kozmosz sztorijának befejezése óta jegyzetelek, tervezek.

A konkrét terv az, hogy 2023 őszre lesz belőle egy első változat. Így az a fura eset állhat majd elő, hogy amikor a Felfalt kozmoszt elkezditek olvasni, én már nagy eséllyel befejezem a következő regény első változatát is. És ha ez sikerül, akkor az egyben azt is jelentheti, hogy 2023 után akár már 2024-ben jöhet egy újabb Hackett-regény - mondjuk úgy, kárpótlásként a tavalyi csúszásért.:)

A történet már összeállt, tudom a végét, megvan egy csomó részletet. Igazi mind-fuck sztori lesz, kicsit Az időutazás napja jut eszembe, az volt ennyire egy mondattal is ütősen elmondható sztori. (Sajnos erről még nagyon-nagyon korai lenne beszélni.)

Jó lenne, ha nem csúszna szét ennyire az alkotói fázis és a kész könyv megjelenése, és például tudnék úgy lelkesen beszélni az adott regényről, hogy lenne bármi értelme, meg hamar olvassátok. És ne az történjen, hogy amikor a Felfalt kozmosz megjelenik, tőlem már egészen távol fog kerülni. Most ráadásul eléggé tolonganak egymás hegyén-hátán a regényötletek, fejben már egy későbbi sztorin is folyamatosan jár az agyam, nem beszélve a még későbbre tervezett ötletek rendezgetésén. Szóval szeretnék még többet írni. Vagy inkább jó lenne. Nagyon jó.

Van valami, ami akár még ebbe az irányba is elvihet, és segíthet abban, hogy idővel több időm jusson az írásra. Készül ugyanis az Eldobható testek angol fordítása. Ez is még olyan projekt, ami éppen alakulóban van, de egyre valószínűbb, hogy a regény 2023-ban angolul is olvashatóvá válik, aztán a többit meglátjuk.

Addig is, a lényeg: jön a Felfalt kozmosz, ami megint csak nem rövid, pont olyan hosszú, mint a Xeno és az Eldobható testek volt, jön egy más fizikával rendelkező párhuzamos univerzum, Emily, Kaito és Diali, három testvér másfél évszázadon átívelő élete, kozmológiai fejtegetések az univerzum természetéről, grandiózus kitalált űrtechnológiák a 25.-26. századból, és tűnődések, elmélkedések a szabad akaratról.

Boldog Újévet Nektek!

***

MARKOVICS BOTOND Zsoldos Péter- és Monolit-díjas science fiction író - BRANDON HACKETT írói néven - az Agave kiadó szerzője, közgazdász, az SFmag.hu alapítója.

Legutóbbi regényei: Eldobható testek, a Xeno és az Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákról, valamint Az időutazás napja.

Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.

Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon!

1 megjegyzés:

  1. Micsoda remek hírek 2023-ra :) Gratulálok az Eldobható testek angol fordításához! És várom ezerrel a Felfalt kozmoszt, meg persze az éppen készülő regényt is!

    VálaszTörlés