Sorok mögött: a regénykarakterek és az olvasók, avagy: megérteni vagy megszeretni

 
Ismét egy téma, amit néhány íróismerőssel közösen körbejárunk: ezúttal a regényszereplőkről lesz szó.

Aktív moly.hu felhasználóként sokszor olvasom különböző könyvekhez írt véleményeknél, hogy valaki sajnálkozik, amiért nem tudta kedvelni valamelyik főbb karaktert. De kell-e egyáltalán feltétel nélkül kedvelni, szeretni egy regényszereplőt?
 
Szerintem egyáltalán nem.

A kulcsszó a megértés.
 
A megértés azon múlik, mit várok egy történettől, mennyire érdekel a szereplő, mennyire akarom egyáltalán megismerni a múltját, a problémáit, a frusztrációit, traumáit, félelmeit (amennyiben persze, vannak neki ilyenek).

Megjelent Az időutazás tegnapja


Tegnap Az Agave kiadónál készítettem pár képet az egyik könyvraklapról, szóval, megjelent Az időutazás tegnapja, és hamarosan eljut a könyvesboltokba is.
A borító sokkal szebb lett, mint vártam, és ahogy digitálisan kinézett, szerintem azért, mert élőben sötétebb lett az egész, és eredetileg is valami ilyesmit szerettem volna.
E-könyv után érdeklődőknek jó hír, hogy pár héten belül lesz e-verzió is, ami azért örvendetes, mert tudomásom szerint Az időutazás napja volt a tavalyi év legjobban fogyó e-könyve a Dibooknál (legalábbis a fantasztikus kategóriáé mindenképpen a honlap szerint, de mivel elsősorban a fantasztikum pörög, valószínűleg abszolút értelemben is.)
Maga a regény egyébként nyomtatásban is rendkívül jól teljesített eddig, az Agave raktárából ki is fogyott, így tőlük direktben már csak a folytatást lehet rendelni.

Fizikusok a múltból (és Az időutazás tegnapjából)

Az időutazás tegnapja számomra egyik legérdekesebb, legizgalmasabb részlete talán az volt, hogy szerepel benne több fizikus és matematikus a 20. századból, gondolok itt például Albert Einsteinre, Neumann Jánosra, Richard Feynmanra, John Wheelerre.
Ne gondoljatok valami hatalmas szerepre, többségük csak néhány mondatot kap, Einstein és Neumann János kicsit többet, de mindannyian megmaradnak a háttérben, mellékszereplőként, még akkor is, ha fontos a jelenlétük...

Az időutazás tegnapja - olvass bele!

Az időutazás tegnapja hamarosan nyomdába kerül, és május 5-én megjelenik.
Addig is, íme egy 45 oldalas kedvcsináló beleolvasó részlet, amely az első két fejezetet tartalmazza:

"A világvége úgy kezdődött, hogy eltöröltem a 20. századot."

A regény 352 oldal hosszú lesz, tizenöt évvel Az időutazás napja után játszódik, és három nézőpont karakter sorsát követhetitek nyomon:

- Rebecáét, aki Az időutazás napja végén elindult felkutatni az édesapját, és rögtön innen is veszi fel a fonalat Az időutazás tegnapja

- a fiatal, huszonéves Bálintét, aki nem kevésbé éles elme, mint idősebb énje, akinek irányítása alatt együtt dolgoznak az időfolyam összeomlásának megállításán

- Octavia Haugenét, aki Donald Haugen sajátos személyiséggel rendelkező lánya (aki szerepelt Az időutazás napja vége felé), a Haugen-dimenzió örököse, és az időfolyam átformálásának, tökéletesítésének híve.


AZ IDŐUTAZÁS TEGNAPJA: borító és fülszöveg

Brandon Hackett: AZ IDŐUTAZÁS TEGNAPJA
(Az időutazás napja folytatása, a kétrészes cikus lezáró kötete)
Megjelenik: 2015. május 5-én az Agave Kiadó gondozásában
352 oldal
Előrendelhető az Agave webboltjából
A legtöbben úgy tudják, hogy csak az első időgép működésbe lépésének pillanatáig lehet visszautazni az időben: ez a nap az időutazás napja. Csakhogy létezik egy másik időtechnológia is, amely ennél a napnál jóval korábban került a Földre egy fejlett, idegen civilizáció jóvoltából, akiknek sikerült kijutni a saját időfolyamuk összeomlásából, de ezért súlyos árat fizettek.

Az időutazás napja eseményei után másfél évtizeddel Rebeca Szatosi ennek a technológiának a segítségével elindul a múltba, hogy találkozzon édesapjával, az időben eltűnt fizikussal, és ezzel akaratlanul is olyan események láncolatát indítja el, amelyek az emberi civilizáció jelenének, jövőjének és múltjának megsemmisüléséhez vezethetnek.

Beregi Bálint, az időutazás feltalálója fiatal önmagával együtt dolgozik az időutazás természetének megértésén és az időfolyam összeomlásának megállításán, de még úgy sincs nagy reményük a sikerre, hogy összefognak egy 20. századból kiemelt tudóscsapattal, köztük Albert Einsteinnel és Neumann Jánossal. Az idő túl gyorsan fogy, ráadásul a Maxwell-démonoknak nevezett idegen civilizáció, valamint a Haugen-dimenzió mikrouniverzumában, egy paradoxon-technológia révén létrejött poszthumán szervezet is útjukat állja.

A Brandon Hackett néven író Markovics Botond időutazás-duológiájának záró kötetében az idő csapdájába került emberi civilizáció létezése a tét.

Ha az Orion-köd 4 fényévnyire lenne

Szép az éjszakai égbolt, a Hold, a Tejút és a csillagok, de biztos Ti is álmodoztatok már arról, hogyan nézne ki az égbolt, ha a Föld mondjuk egy Jupiter méretű gázóriás körül keringene, vagy biztos láttatok képeket arról, hogy mit látnánk a felszínről, ha a Földnek is a Szaturnuszhoz hasonló törmelékgyűrűje lenne.
Vagy itt vannak a csillagködök színpompás formákkal, a végtelenség ígéretével.

Íme az egyik, így nézne ki az egyik legszebb és a legközelebbi közülük, így nézne ki Orion-köd az éjszakai égbolton, ha mindössze 4 fényévnyire lenne tőlünk. (Ez egy animgif, úgyhogy ha esetleg nem mozog, akkor valami gond van.:))

Jelenleg kb. 1300-1400 fényévnyire van tőlünk, 24 fényév átmérőjű, és szabad szemmel is észlelhető, nagyjából 700 csillag található benne, a csillagkeletkezés különböző fázisaiban.

Néhány kép még az Orion-ködről (ezek sima képek, és akkor van gond, ha mozognak.;))



Naplemente más csillagokkal

Mi lenne, ha a Föld nem a Nap, hanem mondjuk az Alfa Centauri-A, a Sirius A vagy B, a Procyon vagy a Gliese-581 körül keringene?
Az Isten gépei című regényemben a Föld átkerül egy M színképosztályú vörös törpecsillag köré. Ilyen mondjuk a második kép, a Barnard csillaggal.



Cím nélkül - hétvégére

(Star Wars IV. forgatási jelenet baki animgifesítve)

Képregényekről a Képregénybörzén

Múlt héten a képregénybörzén jártam, ahol az Ekultura rengeteg videóinterjú készített a magyar képregénykiadókkal, és kakukktojásként elcsíptek engem is néhány kérdés erejéig, annak ismeretében, hogy az elmúlt háromnegyed évben masszívan feléledt a képregények iránti szenvedélyem. 
Így visszagondolva, tényleg hatalmas mennyiségű képregényt szereztem be a MArvel és DC szuperhősökön kívüli, független világból, részben az elmúlt tizenöt év kiemelkedő címeiből próbáltam behozni a lemaradásomat, részben pedig friss sorozatokba vágtam bele.
Utóbbiakról nemsokára fogok írni egy kis összefoglalót, hátha lesz, akit érdekel.

Íme a videóinterjú:

Sorok mögött: az olvasói elvárások

Biztos előfordult már veletek is, hogy egy könyv annyira tetszett, hogy ezt az élményt szerettétek volna újra átélni, és ezért az író újabb regényeibe is belevágtatok.
De mi van akkor, ha az író nem hajlandó kétszer ugyanolyan regényt írni, helyette kísérletezik, új utakat keres? Csalódunk, vagy dühösek leszünk az íróra, amiért másfajta témával foglalkozik, másfajta élményt akar átadni?

Egy új regény kezdete

 Az időutazás tegnapja a célegyenesbe fordult, a szerkesztés már régen befejeződött, készül a borító, fogalmazódik a fülszöveg, a regény várja a május eleji megjelenést.

Tegnap pedig végre elkezdtem az új regényt, Inverzum munkacímmel.
Belegondolva, már négy éve foglalkozom ezzel az ötlettel, különböző változatokban létezett a fejemben, kerestem-kutattam a lényegét, a karaktereit, többször neki is ugrottam, de az alapötlethez nem találtam meg még a megfelelő történetet és karaktereket.
Mostanra gyakorlatilag egy fél regénnyi, rendszerezett jegyzethalmom gyűlt össze, ennek oka, hogy az Inverzum a negyedik évezred elején játszódik, posztemberi fajok és különös idegen civilizációk világában, valamint egy eltérő fizikájú univerzumban, és ehhez meg kellett ismernem mindegyik civilizációt mélységében, hosszú időre visszamenőleg, nem beszélve a karakterektől, akikről szólni fog az egész.
Szeretek jegyzetelni, előkészülni a tényleges íráshoz (amely szintén folyamatos jegyzetelést, ötletelést igényel), ez mindig egy nagyon intenzív és kreatív időszak, amikor szabadon és kontrollálatlanul áramlik rengeteg ötlet, gondolat, amelyeket próbálok rendszerbe foglalni, és értelmezni.
A lényeg, hogy az első fejezetecskét tegnap sikerült megírnom. Sok mindent szeretnék elmesélni, és csak remélem, valóban sikerül majd.

Nektek viszont addig hamarosan elkezdenek érkezni a konkrétumok Az időutazás tegnapjáról, hiszen már csak két hónap van a megjelenésig!

Csillagköd animáció


Ugyanaz egyben, kicsit gyengébb minőségben.



2015, a science fiction szerint

Itt van 2015, kíváncsiságból feltúrtam az internetet, hogy kigyűjtsek néhány sci-fi regény- és filmcímet, amelyek 2015-ben játszódnak, hogy miként képzelték el ezt az évet.

Íme néhány, a teljesség igénye nélkül, de ha még eszetekbe jut valami, akkor írjátok meg, biztos akad még néhány, érdekesebb cím:

A legismertebb talán a Vissza a jövőbe II. része (1985), amelyben Doc és Marty a DeLoreanon előreutaznak 2015-be. És ha Cápa 19 nem is várható 2015-ben, de ezzel a geggel a készítők alaposan beletrafáltak a mozifranchise-ok jelenlegi uralmába.

Isaac Asimov: Én, a robot (1950) novelláskötetében szerepel a Körbe-körbe című novella (1941), amely a Merkúron játszódik, 2015-ben. Donovan és Powell űrhajósoknak a SEBI (SB-13) nevű robot látszólagos üzemzavarával kell megküzdeniük, amelyet a Robotika II. és III. törvényének ütközése okoz.

A hatodik napon (2000) című sci-fi filmben Arnold Schwarzenegger 2015-ben szembesül azzal, hogy a helyét a családban átvette egy klónja.

Neon Genesis Evangelion japán manga/anime franchise, amelyből régen láttam pár részt, de sokra nem emlékszem azon túl, hogy mechák harcolnak az Angel nevű idegenekkel, de a sorozat szintén 2015-ben játszódik.

Wolverine/Farkas 2015-ben megy Japánba, és küzd meg az Ezüst szamurájjal.

Az eredeti Robotzsaru (1987) egyes források szerint 2015-ben játszódik, bár, ez azért nem 100%.

2015-ben szétterjed a világban a majominfluenza, a Majmok bolygója: Forradalom (2014) idővonala szerint.

És végezetül, íme a 2015-ös divat a Vissza a jövőbe II.-ből!

Boldog Új Évet kívánok!


Hogyan válasszunk sci-fi könyvet?

Közeleg a karácsony, a könyvesboltokban egyre több ember bukkan fel, köztük rengeteg nem tudatos vásárlóval.
A minap találkoztam egy számomra furcsa sci-fi olvasóval, nem gondoltam, hogy létezik ilyen is, de belegondolva, aki nem tájékozódik az interneten az aktuális megjelenésekről, az bajba kerülhet a boltokból kiömlő könyvkínálattal szembesülve.
Nem is a találkozás a megfelelő szó, mert valójában csak megfigyeltem, ahogy a huszonéves srác megáll az egyik nagy könyveslánc boltjának sci-fi polca előtt, és megpróbálja feldolgozni a végeláthatatlan borítóáradat információs dömpingjét.
Nem tudatos vásárló, láthatóan se szerzőket, se a címeket nem ismeri, sőt, valószínűleg az interneten sem tájékozódik, így bizonytalanul feszeng, mert mindenképpen választani szeretne.
Nézzük, hogyan válogatott!

Ismertetők Az időutazás napjáról

Néhány ismertető, cikk született az elmúlt hónapokban Az időutazás napjáról, némelyiket ugyan talán a Facebookra kilinkeltem, de innen kimaradtak, úgyhogy íme (a linkek alatt lehet elolvasni a teljes cikkeket.)

Geekz.blog
"Az, hogy Markovics fékezhetetlen agyvelejű szerző, már eddigi munkásságából is kiderült. Alaposan átgondolt, high concept regényeit valahová a klasszikus hard sci-fi és a súlyosan elborult, szürreális mind fuck határvidékére lövi be... Az időutazás napja már nem csak mint sci-fi thriller izgalmas, de a történetet mozgató drámai konfliktusok is érdekesek, a dramaturgiai felépítése pedig még egy jó hollywoodi filmnek is dicséretére válna. Ha Markovics írói evolúciója így folytatódik, akkor előbb-utóbb nem csak a kortárs magyar sci-fi közegéből fog kiemelkedni, de a nemzetközi sikert is kiérdemli."

Profundus Librum
Az időutazás napja olyan regény, amiben az időfolyam egy korlátlanul ömlő folyó, amiben semmi nem állandó, minden megváltoztatható úgy, hogy a benne élők észre sem veszik. (Igazán vicces volt figyelni a fejezetek elején és közben elhelyezett időjelzéseket. Egy-egy fejezetrész közt néha egy egész másodperc is eltelt… :) ) Olvasása közben ne végy semmit készpénznek, itt semmi nincs kőbe vésve, talán csak egyetlen dolog. Az időutazás módszerének feltalálása előttre semmiképpen nem lehet utazni…

kilencedik.hu
"A karakterek kerekre, élőre sikeredtek, a történet pedig csordultig tele fordulatokkal, így a cselekményről mesélni nem is lehet komoly spoilerezés nélkül, emellett minden oldalra jut vagy tíz ötlet... Az időutazás napja olvasása során nem győzünk bólogatni, hogy igen, ha az emberiségnek kezébe kerülne az időgép, akkor a leírtaknak megfelelően viselkedne, és ennek megfelelően alakulnának a kapcsolataik is. Sci-fi rajongóknak kötelező."

Könyvvizsgálók blog:
"...ennyire pöpecül végiggondolt időutazó-kalandot még nem olvastam, pedig ez egy hallatlanul gazdag zsáner, tele jobbnál jobb, átgondoltság és fantáziatrükk vegyülékét különböző mértékig keverő szabály-rendszerekkel, tudomány és filozófia időfogalmától az olyan népszerű hurkokig, mint amikor valaki kineveli a saját apját...
...Így kell elkezdeni egy könyvet: a „minden borul” őrületével; így kell fűzni a cselekményt: ennyire barokkos bonyolultsággal – kétségtelen, hogy a honi SF legerősebb hangja mondja itt a magáét."