![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhkCWq0g_amxIGZe1nzxw-qhuGeXD2QWivS5WRylWdDayGnIk8uhJ9M-5dkqCxnPyKOR4hJvi46XOF9TpGf1Jl0nwT-37Rku3AU8pyzOrACuLQEVHflMCvl3WD7T2py-4JMoIuUAl2oxTQV/s1600/Einstein_Neumann2.jpg)
Ne gondoljatok valami
hatalmas szerepre, többségük csak néhány mondatot kap, Einstein és
Neumann János kicsit többet, de mindannyian megmaradnak a háttérben, mellékszereplőként,
még akkor is, ha fontos a jelenlétük...
Korábban is már
csináltam ilyet, még az Isten gépeiben, ott többek közt Sergey Brin és
Larry Page, a Google alapítói, valamint Bill Gates beszélgetett a gyorsuló technológiai fejlődésről az egyik fejezetben, 2030
környékén. Ők is
csak mellékszereplők voltak, ráadásul a jelenbeli személyek jövőbe
kivetített képzeletbeli változatai, de így is rengeteg videót néztem meg
róluk, cikket, interjút olvastam el velük, hogy azt a pár oldalt,
amiben szerepelnek, legalább kicsit is hihetővé tegyem.
Most
sem történt ez másként, ezúttal is megpróbáltam néha akár csak egyetlen mondatban
megragadni egy-egy híres fizikus karakterét, például felvillantani Richard Feynman eleven tekintetét, szórakoztató és életvidám személyiségét,
Einstein gondolkodását, Neumann precizitását és félelmetes
problémamegoldó és fejszámoló képességét, vagy beszélni egy kicsit arról, hogy a köztudatban talán kevésbé
ismert John Wheeler volt az, aki először használta
a féregjárat és a fekete lyuk fogalmakat.
Persze, mindez
valójában lehetetlen vállalkozás volt, mert nem ismertem őket, és hiába néztem meg
rengeteg videót, és hiába próbáltam néha olyan gondolatokat a szájukba adni,
amelyeket ők mondtak korábban, valójában nem lehet elég információt
felszívni róluk, lehetetlen megismerni, pláne mélyebben ábrázolni őket néhány mondatban, de ahhoz a néhány mozzanathoz is, ami végül a történetben szerepel, rengeteget ismerkedtem velük.
A kedvencem Richard Feynman lett, aki előtte számomra csak egy név volt a tudományos ismeretterjesztő könyvek címlapján, gondolataival az írásaiban találkoztam, de a személyisége ezekben a könyvekben csak közvetetten van benne, az írott ismeretterjesztő szövegben kevéssé látszik az ember, mint például a videofelvételeken megörökített előadásaiból, vagy interjúkból, amelyekből egy humoros, fantasztikus előadói képességekkel megáldott fickó képe tűnik elő, aki komoly tudós és örök, kíváncsi gyerek is volt egyszerre.
![](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhxvwMvIUwtCyjgHRVcEQ2X3I8fTVN_ZkrPtnJ3_aXzvVdC0h8RmHyKZJCJ8XAKQ4BUiGPSsvz2YrDhkgyMAth_WjUUIaYFiS3Fur6oKB22l2d1OhhzoNrB_1DBsg6NmSNLbe15wvcFFNhW/s1600/Richard-Feynman.png)
Mert hiszen a regény nem
róluk szól, ők tényleg csak színesítésként szolgálnak, és
mert nélkülük az én fizikusaim az első kötet Bálintja (egy fiatal és egy idősebb példányban),
valamint Rebeca apja, a titokzatos Heizo Szatosi és a többiek sem tudnának mihez
kezdeni az idővel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése