Best-of listákban

Kicsit megkésve, és egy időre talán az utolsó, de hát ugye kötelező self-promo Az ember könyve kapcsán, mielőtt rátérek az új regényinfók csepegtetésére.;)

Komolyra fordítva a szót, több könyves blogon is "megemlékeztek" az év végi összegzésekben Az ember könyvéről, amit ezúton is köszönök.

Link izék:






Az új regény pedig már a célegyenesben vágtat a cél felé.:)

Világvége nap a Tilos rádióban sci-fi írókkal

A Tilos rádió december 21-én világvége napot tart, lentebb a teljes a programot olvashatjátok. Ami fontos: lesz este egy sci-fi írós blokk is, ahol Kánai András íróbarátommal, akivel az SFmag.hu-t hajdanán kitaláltuk, este 10 órától éjfélig beszélgetünk sci-firől és a világvégéről. A komolyságfaktort majd a hangulat adja.

Hamarosan elérkezik a következő világvége, és ezt már a Tilos Rádió sem hagyhatja szó nélkül. Tematikus napunkon körbejárjuk a világvégét, komolyan és viccesen, beszélgetésekkel és zenével.

A program:
00.00-03.00 Optimal – Zenei apokalipszis
03.00-05.00 Végleg Elveszett Gyereke Városa
05.00-07.00 Lesson Zero Zero Zero
07.00-08.00 Szex-akció Hírcsoport – Az utolsó. Kapcsolja le.
08.00-10.00 Haza és haladás
10.00-12.00 Planet Error – Megmondják a csillagok
Vendég: Hargitai Henrik csillagász
12.00-13.00 Irodalmi búcsúztató
Zenés irodalmi műsor Mary Shelley: Az utolsó ember c. művének felhasználásával13.00-14.30 Az apokalipszis hírnökei
14.30-16.00 End of the Go Free – Szamosi Peti & Zotyka
16.00-18.00 Honthy és Hanna
18.00-19.30 HalAdó – Utoljára rabol a balin
19.30-20.00 Az utolsó mese
Kosztolányi Dezső: Világ vége
Stanislaw Lem: Hogyan maradt meg a világ?
20.00-21.00 Régen minden jobb volt – Pannon puma és magyar maja, vízözön jelleggel
21.00-22.00 Világvége hangjáték – Dj Sanyi
22.00-24.00 Az utolsó stopposok
Beszélgetés Kánai András és Markovics Botond írókkal, a téma: sci-fi és a világvége

Hallgassátok a Tilos Rádiót 2012 december 21-én (pénteken), mert lehet hogy ez lesz az utolsó lehetőségetek! (Természetesen a rutinos stopposok már beszerezték az utazáshoz nélkülözhetetlen törölközőt…)

Kritikák a nagyvilágból

Néhány ismertető a közelmúltból:


"Szeretem, és büszke is vagyok az anyanyelvemre, de ilyen esetekben nagyon tudom sajnálni, hogy nem egy elterjedtebb nyelv a magyar. Ugyanis, ha Brandon Hackett nem Markovics Botond lenne írói állnéven, és mondjuk ha amerikainak született volna, akkor ezért a regényért már filmproducerek ölnék egymást, és olyan szenzációs mozit csinálhatnának belőle, ami mérföldekkel verné a versenytársakat a kategóriájában."


"...Le a kalappal Botond előtt, hogy ilyen komplex témába is nyugodt szívvel belevágja a fejszéjét, és évezredeket és galaxisokat is átívelő történetet vet papírra, számos technikai és társadalmi kérdést feszegetve, nem beszélve a morális vonulatról... Jó a stílus, jók a karakterek, fordulatos a történet, nincsenek üresjáratok: az Isten gépeiben minden megvan egy jó sci-fihez."


"Hm, lássuk csak, az élvezhető magyar sci-fi kifejezés lassan kezd értelmet nyerni... ezt meg hogy csináltad, Marty?"

Utóbbi alatt egy közepes flém is olvasható a magyar scifi megítéléséről.


Linn Ullmann és a skandináv irodalom

Mostanság az egyik legnagyobb olvasmányélményem Linn Ullmanntól a Stella zuhan című regény volt, amit kedvesem, Anita tolt az orrom alá pár hónapja, "muszáj elolvasni" felkiáltással.  (Igen, ez most nem scifi poszt, hanem egy kis kitérő más vizekre.) Nos, nehéz bármit is mondani erről a regényről, az írónőnek olyan sallangmentesen erős a stílusa, olyan könnyedén és tisztán ábrázol 1-1 mondattal, odavetett szóval sorsokat, életutakat, különös embereket, ami egyszerűen lenyűgöző.

Linn Ullmann, aki egyébként a világhírű Ingmar Bergman és a szintén világhíres Liv Ullmann lánya, tehát mondhatni előnyös genetikai alapokról indult, a napokban éppen itt van Magyarországon. Tegnapelőtt el is mentünk legújabb regénye bemutatójára, ahol kiderült, hogy pl. a legutóbbi regényét, amit 3 év alatt akart megírni, végül 5 évig írta: írt, kidobta a szöveget, írt, kidobta a szöveget (ez nekem is ismerős). Ebből is látszik, hogy az a látszólag "egyszerű" és preciz szöveg mennyi munkát, áldozatot, fegyelmet kíván, mire minden mondat, jelenet, rezdülés a helyére kerül. Szórakoztató volt hallgatni a szintén író férjével (Niels Fredrik Dahl) kialakított otthoni világukról, munkamegosztásról, határidőkről megfogalmazott gondolatokat is (főleg mivel ugyanez a helyzet áll fenn nálunk is).

A skandinávok szeretnek olvasni. És írni is, amit ráadásul nagyon tudnak, az országok lakosságához képest szerintem rengeteg jó és világszerte kedvelt szépíró él. Valahol olvastam, hogy nem véletlen ez, és nem is feltétlenül ügyes marketingfogás a skandináv irodalom címke (amit ráadásul ők nem is ismernek, használnak, kivéve a skandináv krimi esetében, de az más), mivel az év javarészében sötét van és borús az idő, és arrafelé nem szokás a tévé előtt bambulni esténként, szinte minden családban kultúrája van az olvasásnak, az irodalomnak. Szép, idilli világ ez, de tényleg, olvasó embereknek maga a kánaán. Egy drága kánaán.

Nyáron elutaztunk egy kis időre Norvégiába, körbejártuk az alsó harmadát az Oslo, Alesund, Bergen, Oslo útvonalon, és noha elég sok európai országban jártam, Norvégia eddig mindent lekörözött szépségben, hangulatban, nyugalomban. És gazdagságban. Háromszor akkora, mint Magyarország, de mindössze 5 millióan lakják, és az emberek tényleg olvasnak, ezt már a repülőtéren megállapítottuk, mert a váróban szinte minden ember kezében könyvvel várt a gépére, hihetetlen élmény volt ezzel szembesülni.

A könyvesboltokban szinte minden könyv megtalálható norvégul és angolul is (méregdrágák a könyvek is, egy papírfedeles átszámítva 6000HUF, keményfedelest nem is említem - persze, az ottani átlagkeresetbe simán belefér), a különböző nyelvű kötetek gyakran összekeverednek, merthogy szinte mindenki beszél angolul. (Nádas Péter már akkortájt ott szerepelt a bolti TOP10-ben, pedig akkor még nem került szóba szerintem a neve az irodalmi Nobel-díjnál.) Este, a szállodákban belelestünk a norvég tévék kínálatába, és mit mondjak, biztos, hogy ez is segít nekik abban, hogy könyvet vegyenek a kézbe, mert még a hazai agyhalált is sikerült az ottani tévéadásoknak a totális érdektelen műsorokkal alulmúlni.

Visszatérve még egy gondolat erejéig Linn Ullmannra, legújabb regénye a Szemem fénye még talán jobb, érettebb is (felénél járok), mint a Stella zuhan, úgy, hogy tulajdonképpen nincs benne semmi "különös", egy mai diszfunkcionális család története, tragédiákkal, riasztóan őszintén ábrázolt emberi viszonyokkal, társas magányokkal, sérült emberekkel nagyon erőteljes stílusban megírva. Nem feltétlenül lesz tőle vidám az ember, de gondolatokban, érzésekben mindenképpen gazdagodik.

Néhány randomkép Norvégiából:

Az ember könyve ismertetők 5., interjúk és ez+az

1. Mondocon

Hétvégén a Mondoconon jártam, nagyon különleges élmény volt, többezer, többségében beöltözött látogató között nézelődni, ezt egyszer legalább mindenkinek látnia kell, még akkor is, ha nem érdeklik az animék, mangák, japán kultúra. Volt itt minden egyébként, a sushi evéstől a cosplay bemutatókig, amit csak el lehet képzelni, na meg akadt egy Az ember könyvés író-olvasó találkozó is. 

2. Interjúk, beszélgetések

A júniusi SFportal meetupon Csurgó Csabával, a könyv szerkesztőjével mutattuk be Az ember könyvét, íme a videó, ami a terem megvilágítása miatt néha kicsit sötét, de a lényeg úgyis a szavakban rejlik, az meg tökéletesen hallható. Azt hiszem, már az első kérdés megadta a beszélgetéshez az alaphangulatot.:)

Megjelent egy másik beszélgetés, ezúttal írott formában is, Mr. WeG blogján található:

http://mrweg.blog.hu/2012/07/16/brandon_hackett_interju

3. Az ember könyve ismertetők

Újabb ismertetők a regényről. (Az eddigi összes megtekinthető itt:)

Bookworm Katica blogja: http://bookwormkatacita.blogspot.hu/2012/07/brandon-hackett-az-ember-konyve.html

Könyvvizsgálók blog: http://konyvvizsgalok.blogspot.hu/2012/07/brandon-hackett-az-ember-konyve.html

Byblosbookz blog: http://byblosbookz.wordpress.com/2012/07/22/az-ember-konyve/
Közben azért írok is, és hogy időnként legyen önálló tartalom is, hamarosan megpróbálom összefoglalni, hogy min is dolgozom éppen, mert ez sem egy egyszerű eset. A beharangozó: izgalom és dráma, rengeteg kidobott karakter, és végül a megtalált cél és lelkesedés.:))

Író-olvasó találkozó a nyári Mondoconon


Hétvégén, szombaton, július 21-én, a Hungexpón kerül megrendezésre a nyári Mondocon, a nyár legnagyobb animés-mangás-japános-cosplay-gamer rendezvénye, ahol egy órás beszélgetés lesz velem, a Kultúr-kornerben, 15 órai kezdettel, Az ember könyve megjelenése kapcsán sci-firől, könyvekről és írásról.

Még sosem voltam ilyen rendezvényen, úgyhogy kíváncsian várom.:)


További infó: http://www.mondocon.hu

És mivel ez a "remek" kis 1.0.-ás wordpress sablon még mintha a 20. századból ragadt volna itt, és láthatóan képtelen egy normális Facebook ablak megjelenítésére, itt a szokásos Hackett a facebookon link is.

Az ember könyve ismertetők 4.

Újabb ismertetők gyűltek össze a regényről. (A folyamatosan bővülő ismertetőgyűjtemény itt érhető el.)




És, ha már linkelgetünk, íme még egy link, ilyen volt a KÖRF fesztivál irodalmi sátra, köztük a korábban emlegetett, múlt hét pénteki sci-fis, fantasys beszélgetés: http://barkaonline.hu/helyszini-tudositasok/2857-irodalom-a-hataron

Jubilál

Most jöttem rá, hogy május elején volt 10 éve, hogy nyomtatásban megjelent az első hosszabb írásom, mégpedig az Én, a halhatatlan, az azonos című Cherubion antológiában négy összefüggő novella formájában.

Rengeteg minden történt velem írásügyileg (is) az elmúlt 10 évben, amik közül a szerintem legfontosabb esemény valamikor 2004 őszén történt, amikor egy számámra emlékezetes és tanulságos könyves-kéziratos beszélgetés után hazamentem, és elkezdtem írni A poszthumán döntést. Ez a beszélgetés egyfajta vízválasztó pont lett aztán régi írásaim és a mostaniak között. 

Nem sokkal korábban ugyanis az akkor frissen elindult Agave kiadóhoz kopogtattam be ugyanis kéretlenül és ismeretlenül az aktuális regényem félkész kéziratával, és Csurgó Csaba, valamint Varga Bálint, tulajdonos/szerkesztők meglepő módon leültek velem beszélgetni a regényről (ez a régi, Halhatatlanos-Erdőholdas sorozatom félbemaradt kézirata), amit azóta sem értek, mert tudták ők is (én akkor még nem), hogy nagyon távol volt az a szöveg attól a minőségtől, ami mindezt indokolná. Talán jó időben voltam jó helyen, amikor még mindenki nyitottabb volt az ismeretlen kéziratokra. Azon a beszélgetésen aztán feltették nekem a nagybetűs kérdést, hogy mitől más ez a regény, mint a piacon lévő összes többi.

A kérdésre nem tudtam válaszolni, és ez sok mindent megváltoztatott bennem. Félredobtam minden korábbi regényötletemet, mondhatni kiléptem a komfortzónámból, (ami az író legnagyobb ellensége az önhittség és az olvasók tiszteletének hiánya mellett,) és elindultam egy másik, meglehetősen ingoványos úton, ami felettébb veszélyesnek tűnt, de még inkább izgalmasnak. És azóta is ugyanilyen ez az út.:)

Ami pedig a fenti kérdésből következett, azt már ismeritek: az azóta eltelt 8 évet három regény A poszthumán döntés, az Isten gépei és Az ember könyve írásával töltöttem. Számomra mindegyik hatalmas munka volt, és egyikkel sem vagyok maradéktalanul elégedett, de legalább azt érzem, hogy mindegyik egy újabb kicsi lépés előre, egy jövőbeli, még jobb regény felé.

Pár hete, a Könyvhéten elmeséltem Csurgó Csabának ezt a történetet 2004-ből, de nem is emlékezett arra, hogy egyáltalán találkoztunk akkor.:D

(Akad itt aztán még egy másik jubileum is, ami ehhez kapcsolódik, ugyanis 2007. július közepén, azaz nagyjából 5 éve, hogy megjelent A poszthumán döntés. Félelmetes, hogy öt év telt el azóta.)

Megjelent Az ember könyve

Bár, én kézbe majd csak holnap kapom, de ettől már a Könyvhéten, a Vörösmarty téren, a mai naptól, az Agave kiadó standjánál már lehet kapni a regényt, de a netről is megrendelhető, és talán már a nagy könyvesboltokban is fellelhető.

A mai naptól pedig az e-könyv verzió is elérhető, ami ugye egyben két regényt jelent a bónusz A poszthumán döntés jóvoltából.

Szombaton 17 órától pedig dedikálás.