A tavalyi, 2018-as év egész jól alakult publikációs szempontból, főleg novellák kapcsán. 2018 elején megírtam az MI-teremtőt, tavasszal az Életjátékot, utóbbi a Móra kiadó 2050 című ifjúsági antológiájában jelent meg, végül júniusban a Mesterséges Isteneket, ami bekerült a Gabo kiadó Az év science fiction és fantasy antológiája 2018 válogatásba, valamint az Isten gépei és más történetek MI-kről kötetbe a felújított, átdolgozott címadó regénnyel és az MI-teremtővel (plusz két, régebbi novellával együtt).
Összességében három új novella és egy alapjaiban újraszerkesztett regény (plusz a két régebbi novella) került kiadásra.
Összességében három új novella és egy alapjaiban újraszerkesztett regény (plusz a két régebbi novella) került kiadásra.
Idén azonban egyetlen betűt sem fogok publikálni.
Ennek ellenére nagyon sokat írtam, és ennek eredményeképpen elkészült az új regény, az ELDOBHATÓ TESTEK, ami most már hivatalosan is érkezik jövőre.
(UPDATE: a koronavírus eléggé szétzilálta a könyvpiacot is, úgyhogy egyelőre el kellett tolnunk a megjelenést. amint lesz pontos időpont, közölni fogom)
Ahogy az Agave kiadó 2020. évi kiadási terveiben olvashatjátok (Velkei Zoliék sok-sok remek címet jelentettek be, érdemes átböngészni a listát):
"Az utolsó módosításokat végzi Brandon Hackett is az új regényén, aminek a címe Eldobható testek lesz, és a tőle megszokott nagyívű, tudományos és technológiai kérdéseket megállás nélkül feszegető opuszra számíthatunk – a Könyvhéten."
Az Eldobható testeket én egy Naprendszeren belül játszódó, transzhumanista űroperaként szoktam jellemezni, de van benne némi háborús sci-fi, az emberi civilizációt megingató technológia, viszont engem a legjobban mégis a főszereplő, Vireni Orlando ügyésznő karaktere érdekelt, aki se nem vicces, se nem könnyed, vagy szórakoztató személyiség, sőt, kifejezetten zárkózott, analitikus nő, emellett kényszeres igazságkereső.
Júniusban, a Könyvhétre érkezik, és lesz dedikálás, meg könyvbemutatós beszélgetés is, de ezekről majd idővel jönnek a részletek is.
És bevallom, én már láttam a könyv végleges borítóját is, ami magasan az eddigi legszebb borítóm, elegáns és stílusos, majd jövőre valamikor publikussá válik. (Bocs, az előre hype-olásért, nem tudtam most visszafogni magam ezügyben.:))
Ahogy az Agave kiadó 2020. évi kiadási terveiben olvashatjátok (Velkei Zoliék sok-sok remek címet jelentettek be, érdemes átböngészni a listát):
"Az utolsó módosításokat végzi Brandon Hackett is az új regényén, aminek a címe Eldobható testek lesz, és a tőle megszokott nagyívű, tudományos és technológiai kérdéseket megállás nélkül feszegető opuszra számíthatunk – a Könyvhéten."
Az Eldobható testeket én egy Naprendszeren belül játszódó, transzhumanista űroperaként szoktam jellemezni, de van benne némi háborús sci-fi, az emberi civilizációt megingató technológia, viszont engem a legjobban mégis a főszereplő, Vireni Orlando ügyésznő karaktere érdekelt, aki se nem vicces, se nem könnyed, vagy szórakoztató személyiség, sőt, kifejezetten zárkózott, analitikus nő, emellett kényszeres igazságkereső.
Júniusban, a Könyvhétre érkezik, és lesz dedikálás, meg könyvbemutatós beszélgetés is, de ezekről majd idővel jönnek a részletek is.
És bevallom, én már láttam a könyv végleges borítóját is, ami magasan az eddigi legszebb borítóm, elegáns és stílusos, majd jövőre valamikor publikussá válik. (Bocs, az előre hype-olásért, nem tudtam most visszafogni magam ezügyben.:))
Az Eldobható testek alapötlete hosszú évek óta motoszkált a fejemben. Egy korai verziójának harmadát még 2011-ben megírtam, de az még teljesen másról szólt, más szereplőkkel, más világban játszódott, szóval, abból egyetlen betű sem szerepel a véglegesben. Aztán egy újabb verziót kezdtem írni 2013-ban, de ezt nagyon gyorsan elkaszáltam, mert sehogy sem állt még össze, míg végül a mostani, 2016 óta érlelődő koncepció és karakterek voltak azok, amelyek végül működni kezdtek.
Egy évvel ezelőtt még azt hittem, az év elején befejezem, ehhez képest januárban rájöttem, hogy rengeteg van még hátra, mert nem ott van a vége, ahol hittem. Aztán amikor májusban a történet végére értem, elkezdtem szétszedni, és újra összerakni, újra szétszedni, és újra összerakni. Emiatt pl. esélyem sem volt valamit is megpróbálni írni az idei Gabo SFF-antológiába (ami nemrég megjelent, ne hagyjátok ki idén sem!), de emiatt se blogot írni, se könyvet olvasni nem nagyon tudtam mostanság néhány kivételtől eltekintve, így nagyon várom a karácsonyt, amikor is több ezer oldalnyi regényt és képregényt szeretnék elfogyasztani.
Viszont úgy vagyok összedrótozva, hogy szükségem van a folyamatos ötletelésekre, így májustól, amikortól számomra az Eldobható testek története már a végére ért, és onnan szöveg javításán, átírásán dolgozom, elkezdtem kidolgozni az ezt követő regény történetét is. Sőt, nemrég elkezdtem írni is, próbálgattam a nyitójelenetet és a karaktereket.
Na, de aztán úgy alakult, hogy elkezdett foglalkoztatni egy másik, korábban több változatban már létező regényötletet is, így a kettő versenyre kelt egymással, és most úgy tűnik, az utóbbi előzni fog egyet az utolsó kanyarban.
Mindezeken felül, tavaly ilyenkor kitaláltam egy újfajta, kísérleti sci-fi projektet, amin a háttérben már egy éve dolgozgatok, de jövő tavasszal reményeim szerint végre szintén megvalósul.
Szóval, az idei csendesebb év reményeim szerint sok mindent megalapozott 2020-2021-re, így közel sem volt olyan csendes időszak, mint kívülről esetleg látszott.
Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.
Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése