Most jöttem rá, hogy május elején volt 10 éve, hogy nyomtatásban megjelent az első hosszabb írásom, mégpedig az Én, a halhatatlan, az azonos című Cherubion antológiában négy összefüggő novella formájában.
Rengeteg minden történt velem írásügyileg (is) az elmúlt 10 évben, amik közül a szerintem legfontosabb esemény valamikor 2004 őszén történt, amikor egy számámra emlékezetes és tanulságos könyves-kéziratos beszélgetés után hazamentem, és elkezdtem írni
A poszthumán döntést. Ez a beszélgetés egyfajta vízválasztó pont lett aztán régi írásaim és a mostaniak között.
Nem sokkal korábban ugyanis az akkor frissen elindult Agave kiadóhoz kopogtattam be ugyanis kéretlenül és ismeretlenül az aktuális regényem félkész kéziratával, és Csurgó Csaba, valamint Varga Bálint, tulajdonos/szerkesztők meglepő módon leültek velem beszélgetni a regényről (ez a régi, Halhatatlanos-Erdőholdas sorozatom félbemaradt kézirata), amit azóta sem értek, mert tudták ők is (én akkor még nem), hogy nagyon távol volt az a szöveg attól a minőségtől, ami mindezt indokolná. Talán jó időben voltam jó helyen, amikor még mindenki nyitottabb volt az ismeretlen kéziratokra. Azon a beszélgetésen aztán feltették nekem a nagybetűs kérdést, hogy mitől más ez a regény, mint a piacon lévő összes többi.
A kérdésre nem tudtam válaszolni, és ez sok mindent megváltoztatott bennem. Félredobtam minden korábbi regényötletemet, mondhatni kiléptem a komfortzónámból, (ami az író legnagyobb ellensége az önhittség és az olvasók tiszteletének hiánya mellett,) és elindultam egy másik, meglehetősen ingoványos úton, ami felettébb veszélyesnek tűnt, de még inkább izgalmasnak. És azóta is ugyanilyen ez az út.:)
Ami pedig a fenti kérdésből következett, azt már ismeritek: az azóta eltelt 8 évet három regény
A poszthumán döntés, az
Isten gépei és
Az ember könyve írásával töltöttem. Számomra mindegyik hatalmas munka volt, és egyikkel sem vagyok maradéktalanul elégedett, de legalább azt érzem, hogy mindegyik egy újabb kicsi lépés előre, egy jövőbeli, még jobb regény felé.
Pár hete, a Könyvhéten elmeséltem Csurgó Csabának ezt a történetet 2004-ből, de nem is emlékezett arra, hogy egyáltalán találkoztunk akkor.:D
(Akad itt aztán még egy másik jubileum is, ami ehhez kapcsolódik, ugyanis 2007. július közepén, azaz nagyjából 5 éve, hogy megjelent A poszthumán döntés. Félelmetes, hogy öt év telt el azóta.)
