Évközi

Lassan eltelt fél év ebből a megint fura, de talán helyenként már újra emberi kapcsolatokkal, találkozásokkal is megízesített évből, lássuk, mi történt eddig idén, és mit szeretnék csinálni még a második félévben.

Eldobható testek

Az Eldobható testek tavaly ősszel, a második hullám közeledte előtt nem sokkal jelent meg, egy elmaradt Könyvfesztivál helyén, csak úgy. Ehhez képest most, kilenc hónappal később az eddigi legjobban fogyó regényem, időarányosan közel harmadával több ment el belőle, mint az eddigi abszolút rekorder, Az időutazás napjából (amelyből két kiadás is kifutott már). Igazán köszönöm, hogy a körülmények közepette is ennyien kitartottatok mellettem, vagy új olvasóként bizalmat szavaztatok a könyvnek.

Tavasszal a regény megkapta a 2020-ban megjelent legjobb fantasztikus regénynek járó Zsoldos Péter-díjat egy olyan zsűritől, akiknek a sci-fi és fantasy irodalomelméleti munkásságát személyenként is végtelenül tisztelem, emellett nektek köszönhetően megnyerte a Zsoldos Péter-díj közönségszavazását, majd nemrég az SFF Vektor olvasói közössége az év könyvének választotta, és - kiegészítés 07.01-én: ezen a közönségszavazáson is szintén közönségkedvenc lett.

Néhány hete az Agave kiadó kávézójában egy szuperül sikerült dedikáláson többetekkel tudtunk találkozni, ez számomra a Covid miatti elmúlt egy év óvatossága után felemelő érzés volt. Ha minden jól megy, a szeptember eleji Könyvhéten folytatása következik.

Egy új regény és az írás

Már tavaly ősz óta írom az új regényt, jelenleg a nyers szövegnek valahol a kétharmadánál járok. Beszélni még korai lenne róla azon túl, amit korábban is említettem róla: a történet a 25.-26. században három testvér életét és viszontagságait követi nyomon évtizedeken át az Univerzum "haldoklása" közepette. Kicsit hard-SF, némi kozmológia, kicsit családregény, kicsit hangulatregény, kicsit karakterközpontú, sok mindenben ismerős, sok mindenben teljesen más, mint amit eddig írtam.

Idén, úgy néz ki, mindössze egyetlen novella fog tőlem megjelenni, a Sosem hal már meg, ami a Prae magazin Spekulatív Fikció számában volt olvasható (2020/4), és közben online formában is felkerült a Prae.hu-ra. Aki olvasta a 24.hu-n futó egyperces novellasorozatomat, annak az eleje ismerős lesz, a Mikor hal már meg című történet miatt, mert a novella azt az alaphelyzetet viszi tovább évszázadokkal későbbre.

Podkasztolások, online beszélgetések

Az élő beszélgetések helyett online eseményekben, beszélgetésekben szerepeltem. Év elején a Kulter.hu-n, a KULTopic sorozatban: Jövővíziók alcímmel beszélgettünk a science fictionről Kánai Andrással és Németh Attilával.

Aztán közeleg két podkaszt adás, amelyek hamarosan hallgathatóak lesznek, az egyikben az Uzumaki című horror manga mélyére ástunk Szép Eszterrel és Mráz Istvánnal a Képregények titkos élete podkasztban, a másik pedig egy új, induló podkaszt sorozat, amely a sztorimesélést járja körül, és egy baromi izgalmas beszélgetés egy kis meglepetéssel.

A Spacebar podkaszt 226-os adása az Eldobható testekkel foglalkozott, és a rejtélyes 227-es adásban pedig az én vendégeskedésemmel marháskodtunk - ez egyelőre még csak a Spacebar Patreon támogatnak elérhető.

Hogyan tovább?

Most nagyjából őszig látok előre.

Az első és legfontosabb cél, hogy nyár végéig az új regény első kéziratvázlatának a végére érjek. Ez még egy kb. olvashatatlan változat lesz, de azt jelenti, hogy most már csak nagyon sok meló van vele, hogy minden részlet összeálljon, minden a helyére kerüljön, a félbemaradt mondatokat, bekezdéseket befejezzem, meg ilyenek.:) Ez a rész nem hangzik talán túl izgalmasnak, de nekem mégis az, mert ilyenkor kezd előbújni a szóhalom alól az igazi regény.

Ilyenkor végtelen hosszan el tudok szöszmötölni egy-egy mondaton, végigvezetni a szövegen egy-egy apró szimbólumot, ami aztán lehet, hogy senkinek nem is tűnik fel, és mélyebben magamba szívom a jelenetek hangulatát, a karakterek apró rezdüléseit, hogy pontosan az legyen a szövegben, amire szükség van. Biztos van, akinek ez az első draftnál is megy, de én nem így működöm.

A meleget egyre kevésbé bírom, ezért idén nyáron úgy terveztük, hogy több alkalommal is erdő mélyi helyekre vetjük be magunkat. Az egyikről éppen visszatértünk, nagyon szép és nyugis környék volt a Dunakanyarban, gigantikus fenyőfák közt csörgedező patakparton, ahol még térerő sem volt. Az internetért 200 métert kellett sétálni. És mondjuk ez kicsit tanulságos élmény is volt egyben számunkra.

A nyáron egy halom jó könyv vár elolvasásra, ezúttal tényleg rengeteg kedvencem gyűlt össze: két Peter F. Hamilton-kötet, Andy Weir új regénye, Naoki Urasawa általam imádott sci-fi mangasorozata is teljessé vált, de itt van még a House of X és a Power of X, az X-ment megújító képregény a Fumaxtól, na meg a Dűne újraolvasásban nekikezdek a 4. résznek, a Dűne istencsászárának is az új kiadásban, fordításban, plusz Ian McDonald Luna-trilógiájának is itt vár rám a zárókötete.

Nagyon régen nem volt ilyen izgalmas várólistám.

***

MARKOVICS BOTOND science fiction író - BRANDON HACKETT írói néven - az Agave kiadó szerzője, közgazdász, az SFmag.hu alapítója. Legutóbbi regényei: Eldobható testek, Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákrólXenoAz időutazás napja.

Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.

Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon!

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése