Az 'Életjáték' novellám nevelési foglalkozás témájaként

Tavaly tavasszal jelent meg a Móra kiadó '2050' című ifjúsági antológiájában az Életjáték című novellám.
Ami nemrég váratlanul teljesen önálló életre kelt, és olyan helyekre jutott el, amire nem számítottam: középiskolás olvasásra nevelő foglalkozás témája lett. (A kötetet ajánlom mindenkinek, nagyon jó sci-fi novellák vannak benne 2050 és Magyarország témában.)

Korábban sosem írtam még ifjúsági novellát, ezért a felkérést is félve vállaltam el, mert azért mégis csak ott lebegett az ifjúsági szó, bármit is jelentsen ez.
Viszont rengeteg kérdés merült fel bennem: ki fogja olvasni a kötetet, valóban eljut a tizenévesekhez, vagy inkább felnőttek lesznek a tényleges olvasói? Vajon sci-fit szeretőket céloz meg vagy inkább azokat, akik csak ismerkednének a sci-fi-vel? Mennyire legyen így sci-fi? Milyen legyen ehhez mérten a szöveg nyelvezete?
Túl sok kérdés, és egyikre sincsen válasz.

Végül úgy döntöttem, elsődlegesen a tizenéveseket érintő témáról írok, és egy magamhoz képest visszafogott, személyesebb történet született. Egyrészt szerettem volna a mai világhoz képest is rettentően elavult és merev iskolarendszer helyett egy másfajtát ábrázolni, emellett fontosnak tartottam azt is, hogy a történet lényegét adó zaklatásos rész megmaradjon egy viszonylag biztonságos keretben.

És nemrég megkeresett a Vekker Műhelytől Kuklis Katalin drámaoktató, és elmesélte, hogy olvasta az antológiát, és nagyon tetszett neki a novellám, amelyre építve foglalkozásokat szerveznek 9.-11. éves diákoknak.

Ezekben a foglalkozásokban a virtuális zaklatásról, és egyáltalán a jövőbeli iskoláról, tanulási lehetőségekről gondolkoznak, beszélgetnek az Életjáték főszereplője, Petra történetén keresztül:

http://vekkermuhely.com/portfolio-item/eletjatek

“Petrát egy szerdai napon hekkelték meg.”
Jövőkép? Fikció? Brandon Hackett Életjáték című novelláján keresztül a virtuális lét veszélyeiről gondolkozunk közösen. Időtartam 90 perc.

Számos iskolába jutott már el a foglalkozás, és fura érzést azt hallani, hogy középiskolás fiatalok együtt olvassák el, fel a novellát, és beszélgetnek ez alapján a témáról.

Szóval, ha utólag is, de részben választ kaptam a kérdéseim egy részére, mert a novella ahhoz a korosztályhoz is eljutott, akiknek talán többet jelenthet, adhat, mint egy novella, és pont olyan módon, ami a fejemben járt, miközben a történetet írtam.

Azt hiszem, ez messze több, mint amit reméltem, és nagyon hálás vagyok a Vekker Műhelynek, és Kuklis Katalinnak, hogy ilyen fantasztikus és kreatív módon dolgozta fel a novellát.

Ha esetleg iskolában dolgoztok, érdemes megpróbálni felvenni velük a kapcsolatot, hátha össze tudtok szervezni egy foglalkozást.

Néhány részlet a Vekker Műhelyről:

Előadásaink, színházi nevelési programjaink során olyan témákkal foglalkozunk, amelyek a fiatalokhoz közel állnak, pl. pályaválasztás (Mi a pálya?), elfogadás (Ne csukd be a szemed!), identitás (Másik oldal/Druhá strana). A színházi nevelés formája lehetővé teszi azt, hogy nézőink részesei lehessenek a történéseknek, alakíthassák azt, véleményt alkothassanak, s véleményüket megoszthassák társaikkal a közös gondolkodás során. A színház nyelvét értelmezve és alkalmazva néző-résztvevőink valós kérdések és problémák  megértéséhez kerülnek közelebb – észrevétlenül.

Egy visszajelzés a foglalkozásról:

"2019. február 6-án a Vekker Műhely Életjáték c. foglalkozásán vettek részt gimnazistáink. A Kuklis Katalin drámapedagógus által vezetett alkalmakon egy kortárs novella részletei kapcsán közösen gondolkodhattak a virtuális valóság előnyein és hátrányain. Gondolatban elutazhattak a nem is olyan távoli jövőbe, beleélhették magukat az akkori tizenévesek helyzetébe. Öröm volt látni, hogy a varázslat sikerült: diákjaink nagy kedvvel, beleéléssel, kreativitásuk megmozgatásával közel kerültek nemcsak a jövő, hanem a saját maguk helyzetéhez, mostani problémáihoz.

És jó volt látni, milyen kevés eszköz kellett a megvalósításhoz. Egy remek irodalmi alapanyag, hozzáértő szakember, pár darab papír.

De ami egy magyartanár számára a legszebb: a diákok a foglalkozások után szinte egy emberként elolvasták, felolvasták az egész novellát, lehetett az egészről ismét együtt gondolkodni, vitázni, eszmét cserélni. Felébresztette a Vekker az olvasót, a gondolkodót és elemzőt sokunkban."
https://www.zsgmarianum.edu.sk/hirek/2018-2019/ebresztett-vekker-marianumban

Egy tévéinterjú:
https://www.televizio.sk/2019/02/az-olvasova-neveles-lehetosegei/