2015. június 9., kedd

A Könyvhétről


A Könyvhét során minimum három napot szinte egészében a Vörösmarty téren és környékén töltök, és nagyjából csak aludni járok haza. Idén az alábbi tanulságokkal, élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodtam:

A Könyvhéten vagy szakad az eső és elmossa a dedikálásokat, vagy dög meleg van. Most a második jött be. Nem tudom, én inkább valami köztes állapotot szeretnék, kicsi felhőt és 25 fokot. Ennek következtében szombaton fél nap alatt lettem vérbeli redneck, azaz jól leégtem a napon (főleg a nyakam), pedig csak a standok között mászkáltunk, és persze a tűző napon beszélgettünk.

A szombati dedikálás felejthetetlen élmény volt, sosem írtam még alá egy alkalommal ennyi könyvet, nem gondoltam volna, hogy kevés lesz az egy óra. Köszönöm Nektek még egyszer az élményt.:) Az utolsó, türelmes várakozóktól pedig elnézést kérek, amúgy sem írok szépen, de a végére már inkább rovásírásra kezdtem váltani.
Emellett nagyon jó érzés volt íróismerősök és íróbarátok tucatjait dedikálás közben meglesni, és kicsit velük örülni távolról.

Rengeteg hasznos felismerést is tettem.
A három nap alatt annyiszor kerültem meg a Vörösmarty teret, hogy a tér egyik holdjának éreztem magam. Mondjuk, ezekben a napokban a térnek sokezernyi ideiglenes holdja, műholdja volt. Keringtünk, néha pályát módosítottunk, néha ütköztünk, közben kitapasztaltam, hogy ha meglátok egy ismerőst, és jobbról balra eltűnik a tömegben, elég rállni egy ellentétes keringési pályára, és előbb-utóbb szembe fog jönni.
Végül aztán, előbb-utóbb mindenki elhagyta a keringési pályát.
A téren keringő ismerős holdak száma egyébként a végtelenhez konvergált, de mindenkivel néhány mondatnál hosszabban beszélgetni lehetetlen volt, így az újabb ismerősök miatt félbehagyott beszélgetések száma szintén a végtelenhez konvergált.

A legnagyobb "gasztronómiai" felismerésem az volt, hogy jobb híján nem a zsúfolt Burger Kingbe vagy McDonald'sba érdemes elrohanni az éhséget csillapítani, hanem onnan 100 méterre, a Petőfi Sándor utcában van egy palacsintázó, édes és sós palacsintákkal: nincs tömeg, nincs zaj, olcsóbb is, finomabb is. És mégiscsak palacsinta, na. (Remélem, jövőre is meglesz még a hely.)

A könyvek nehéz tárgyak, főleg, ha két ember zsákmányait kell egyszerre cipelni, pláne akkor, ha a párod a beszerzendő könyvek zömét egyazon napon szerzi be. Azaz rengeteg könyvvel gazdagodtunk, de hogy mikor fogjuk őket elolvasni, na, az egy másik kérdés.

A végső könyvheti felismerés pedig az volt, amikor vasárnap este, hullafáradtan ráeszméltem, hogy másnap meló, és elmaradt a hétvégi pihenés. Tanulság, jövőre, hétfőre is szabadságot kell kivennem, nemcsak péntekre.
Mégis csak a Könyvhétről beszélünk.:)

És ha már Facebookra kiraktam, legyen meg itt is:
A Drót magazin szerint Az időutazás tegnapja befér a Könyvhét 10 legjobb könyve közé. Igazán megtisztelő a rengeteg szépirodalmi cím közé science fiction zsánerszerzőként bekerülni.

A Kultography pedig nyárra ajánl 6 izgalmas könyvet, amelyek egyike szintén Az időutazás tegnapja

3 megjegyzés:

  1. "Magyar scifi nincs, Markovics van" :)

    VálaszTörlés
  2. Én csak vállban, hátban és fél mellben égtem le, jelenleg még vadászom a bőrömet :D
    Remek élmény volt a könyvhét, és ezúton köszönném még egyszer a dedikálást :)
    Mondjuk a "két ember zsákmányait kell egyszerre cipelni" részben teljesen magamra és páromra ismertem, gyakran váltogattuk a csomagokat, és még gyakrabban variáltuk mi hova kerüljön :)

    VálaszTörlés
  3. Schizo:
    Én is köszönöm, hogy eljöttél, még ha csak néhány mondatra is futotta beszélgetni.:)

    VálaszTörlés