2013. november 9., szombat

A Végjáték film tanulságai?

Egészen tisztességes filmadaptáció lett a Végjáték, helyenként érzelmileg is működő
jelenetekkel, a cselekménynek alárendelt látvánnyal (hoppá, 2013-ban ehhez kell némi bátorság!), ügyes párbeszédekbe rejtett manipulálásokkal, amikkel a moziba járó blockbusternéző manapság nem nagyon találkozhat.

Na de mire elég ez?


Egy felemás, de számomra mindenképpen pozitívba billenő végeredményre.

A 2 óra játékidő egyszerűen túl kevés volt ahhoz, hogy a jó jelenetekből egy jó dramaturgiai ív összeálljon. Így viszont nagyon töredezett lett a film, ami miatt sokszor nem jött át, hogy minek mi a következménye, és hogyan hat ez Enderre, pedig ez lett volna a lényeg.

Kellett volna még fél-1 óra, csakhogy akkor még kevesebben nézték volna meg a filmet, ami meg aztán totális bukás lett volna. Így is rezeg a léc egyelőre. Ha meg tovább butítják a történetet, akkor viszont teljesen kiherélték volna az egészet. Ellenben akkor meg lehet, hogy az egyszeri néző is beülne rá egy jó kis akció scifiért, ami jelenleg úgy tűnik, hogy pont nem valósult meg. Én azért hálás vagyok, hogy ezt nem tették meg, mert így egy nézhető, vállalható adaptáció lett belőle, amiért nem kell szégyenkeznie senkinek, de nem is lett sajnos olyan, amilyen lehetett volna.

És ez itt a kérdés, hogy kell-e ezeket a könyveket filmvászonra erőltetni egyáltalán? Nem túl mélyek-e ahhoz, hogy az értő közönségen túl mást is meg tudjanak szólítani? Vagy csak a filmesek, marketingesek nem tudják megszólítani az átlagnézőt, vagy a célcsoportot?
Merthogy a trailerek alapján szerintem nem sikerült jól az üzenet, sokkal, de sokkal több volt ebben a filmben még így is, látva a végeredményt, mint amit a reklámkampány ígért.
Úgyhogy nem vagyok biztos benne, hogy van értelme pl. egy Dűne-, Hyperion- vagy Ráma-adaptációnak. Mozivásznon semmiképpen. Előbbi kettőnek tévésorozatként lenne értelme, csak hát, ehhez olyan stáb kell, akik nem gyilkolják le az alapanyagot.

Egyébként Asa Butterfiled tökéletes Ender, és Harrison Fordtól sem láttam túl sok olyan filmet, ahol ehhez hasonlóan nem csak a sármjára volt szüksége. A zéró G-s hadiskolás jelenetek brilliánsak. Na, de hogy csak kettő fért bele a játékidőbe??? Mindkettő lenyűgöző, plusz a másik két jelenet is, amikor először járnak az újoncok a zéró G-ben, valamint a training Petrával, de több kellett volna sokkal.
Így nem is jött le igazán, hogy hogyan feszítették a végsőkig Endert már itt. (Létrehozzák a Sárkányhadtestet, és máris az a rész jön, amikor két csapat ellen kell egyszerre küzdeniük? - Ami önmagában szintén egy erős rész volt azért.)

Mindenesetre, amit kaptam, az ügyes és ötletes volt, csak az egész túl hézagosra sikeredett, és így szerény lett a végeredmény. Ezzel együtt is a Végjáték az év egyik legjobb sci-fije, ami kenterbe veri a méregdrága, csilivili szuperprodukciókat, és mégis, messze nem lesz anyagilag olyan sikeres, ami kellett volna ahhoz, hogy bárkivel elhitesse Hollywoodban, hogy nem az agyatlan sci-fi- és szuperhős filmeket kéne tovább a képünkbe nyomni.
Ez van.
Igazán jó sci-fit akarsz? Akkor OLVASS:)



8 megjegyzés:

  1. Akkor kezdem a végével...
    "Igazán jó sci-fit akarsz? Akkor OLVASS:) "
    Azt teszem 50 éve... DDD

    No, akkor a főkérdés...
    "És ez itt a kérdés, hogy kell-e ezeket a könyveket filmvászonra erőltetni egyáltalán?"
    Amennyiben az elkészítés feltétele az "erőltetés", akkor nem. Csak végtelenül szomorú, hogy egy olyan mű, mint a Ráma, talán soha nem kerül vászonra. Gondolom talán azért, mert továbbra is az agyatlan sci-fi és szuperhős filmeket fogják a képünkbe nyomni. Lásd a legutóbbi kasszarobbantó szuper sikert., amelyben simán ellopták az egyik legremekebb európai mítoszvilág lelkét.
    Ezért hozzászólásom első részéhez hűen, most inkább olvasom Robert Holdstock: Mitágó erdőjét... D
    DBL

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az a problema, hogy a szuperhosos sztorikbol lehet olyan filmet csinalni, ami latvanyos, es nincs folyamatosan hianyerzeted a flow kapcsan, minden tortenes egyertelmu. De meg akar egy olyan konyv is, mint a Poszthuman dontes, problemasabban viheto filmre, reszben azert, mert valojaban rengeteg monolog van benne, reszben pedig azert, mert a cselekmeny tulsagosan osszetett hozza. Persze, vannak benne akciojelenetek, izgalmasra meg lehet csinalni ahogy a srac probalja az elveszett feleseget megtalalni, de ha ezeket kihangsulyozzak (marpedig ki kell, mert egy mozifilmet elsosorban az akcio ad el, nem pedig a belso monologok - az a muveszfilm), akkor meg a konyv egyebkent integrans reszenek tekintheto, am kevesbe latvanyos torteneti szalak kifejtesetol veszik el az idot.

      En azt gondolom, hogy nagyot kockaztattak az Ender's Game-mel, mert bar az eleg akciodus, am valojaban fejlodesregeny. Marpedig egy fejlodesregenynel ha barmi kimarad, nem erted meg a foszereplo inditekait, hogy miert ott, akkor es ugy dontott. En is hianyerzettel altam fel a szekbol, de alapvetoen meg voltam elegedve a filmmel: nem vartam sokkal tobbet.

      Törlés
    2. Gabor:
      Abszolút igazad van, a legtöbb sci-fi regény nem igazán tud filmen működni. Talán tévésorozatban, de az is kétséges. A poszthumán meg pláne.
      (Talán Az időutazás napját még el tudnám képzelni működő filmen, nem mintha ott ne lennének benne magvas beszélgetések, de sok jelenet ki van élezve feszültség szempontjából, és a rejtélyek mindig adnak egy plusz lendületet. Aztán lehet, hogy tévedek, de megtudni úgysem fogjuk, hogy igazam van-e.:))

      Törlés
  2. DBL:
    Kérdés, hogy jó-e, ha a Ráma vászonra kerül?
    Egyébként a Végjáték annyira nem volt rossz azért.

    VálaszTörlés
  3. Nekem egyik kedvencem a Ráma. Régóta várom, hogy filmként is láthassam (jó filmként). Szerintem még ez olyan mű, hogy megvalósítható filmként, a technika meg van hozzá. Ami miatt nem fogják, vagy nem lesz sikeres, hogy nem egy pörgős akciódús film lenne. Annak jönne be, aki szereti a pár szereplős, gondolkodós sci-fit és a felfedezés örömét, mint ahogy a szereplők felfedezték a Rámát.
    Egyébként nekem bejönnek az ilyesmi jellegű filmek, függetlenül, hogy azért ezek közt is akad kevésbé komoly, de Moon, Pandorum, Cargo, Europa report Apollo 18, Virtuality ezek mind tetszettek. Valamint, könyvben is jöhet pár szereplős, vagy csak kevés szálon futó sztori, az első szám első személyűek meg különösen a kedvenceim (lsd. A C Clarke - Szigetek az égben) ;)
    Kíváncsi vagyok más olvasók, hogy állnak hozzá az E/1-es regényekhez.
    Illetve Hackett, Te mint író mi a véleményed róla? (szeret/nem szeret; írás szempontjából) Kösz!

    VálaszTörlés
  4. Krisztián:
    Még akár azt is elképzelhetőnek tartom, hogy olyan mértékben válnak olcsóvá a hi-tech trükkök, hogy lassan akár tévé számára is le lehetne gyártani egy Rámát, nem kapkodva pl. 6 részes minisorozatban. Ma már tévében is simán tudnak lenyűgöző effekteket produkálni. És ez esetben nem kell erőltetni az agyatlan akciót sem.

    E/1:
    Ez minden új regénynél kérdés, de a bizonyítékok alapján gyaníthatóan szeretem, hiszen az új regény, Az időutazás napja is E/1 lesz, A poszthumán döntés és az Isten gépei is E/1 volt, csak Az ember könyve lóg ki ebből a sorból.:)

    VálaszTörlés
  5. Minden filmadaptáció egy jó drága reklám a könyvnek; arra jók, hogy többen veszik kézbe a könyvet, talán a folytatásokat is.

    VálaszTörlés
  6. Balázs:
    Há, és tényleg, nézzük írói, olvasói szempontból, és így már mindjárt jobb, mert több ember fogja kézbe venni az adott könyvet.

    VálaszTörlés