Látjuk-e életünkben a Betelgeuse óriáscsillag felrobbanását? | Jövőjegyzetek 8.

Szupernóva: a nagy tömegű csillagok élete végén bekövetkező hatalmas erejű robbanás.
A galaxisunkban 30-40 évente történik egy ilyen esemény, de vajon lesz-e alkalmunk megfigyelni ilyen szupernóva-robbanást a közeljövőben, és ha igen, mit fogunk látni, lesz-e bármilyen hatása a földi életre?

Az egyik legesélyesebb szupernóva-jelölt a Betelgeuse  nevű vörös szuperóriás csillag, a Nap után az éjszakai égbolt tizedik legfényesebb csillaga, tőlünk 548 fényévnyire található, átmérője a Nap 764-szerese, a tömege 16-19-szerese. A csillag 8-9 millió évnyire becsült életciklusa végén jár, és hatalmas tömegénél fogva szupernóvaként fog megsemmisülni.
Ez a szupernóva a modern emberi történelem egyik leglátványosabb égi eseménye lehetne, fénye még a nappali égbolton is látható lesz, éjjel pedig a teliholddal fog vetekedni. A robbanást követően még évekig ott ragyog majd az égbolton, és csak három év múlva halványodik vissza a jelenlegi fényességére, és hat év múlva tűnik el végleg el az égről.

A Betelgeuse az elmúlt évtizedekben fokozatos összehúzódáson ment keresztül, és ez akár a jele lehet a szupernóvává válásnak.
Reménykedni azért nem érdemes, mert a becslések szerint az esemény a következő 100.000 évben fog majd csak valamikor bekövetkezni, ez pedig igencsak tág időintervallum, sajnos nagyon kicsi az esélye, hogy pont a következő évtizedekben történne meg.

2019 végén azonban a Betelgeuse fénye drasztikusan csökkenni kezdett, és ilyen gyors változást eddig még semmilyen égitestnél nem tapasztaltak. Ezért újra felmerült a lehetősége, hogy talán tényleg közeleg egy szupernóva robbanás.
(Illetve az 548 fényévnyi távolság miatt lehet, hogy ez már be is következett, csak hozzánk ennyi év alatt jut el a fénye.)
Az tény, hogy a csillag mérete évtizedek óta látványosan csökken, azonban ez a 2019. év végi hirtelen elhalványodás 2020. február végére megfordult, a csillag fénye újra erősödni kezdett, a legújabb tanulmányok szerint pedig ez normális jelenség a Betelgeuse-höz hasonló csillagok életciklusában, és valójában az időszakonként kidobott plazmából keletkező porköd takarta ki a csillag fényét.

Úgyhogy egyelőre marad a további megfigyelés és várakozás, mert a Betelgeuse ettől még egy ketyegő bomba, amely bármikor élesedhet.

(Photo : JOSEPH RIMKUS on Reuters)

Mi történik, ha a Betelgeuse szupernóvává válik?
A Betelgeuse szupernóva-robbanásakor egy kb. 50 fényéves körzetben hatalmas lökéshullám fog mindent elsöpörni, nem beszélve a pusztító gamma-sugárzásról. Nem lesz jó ötlet arrafelé tartózkodni ebben az időszakban.

Eljut-e hozzánk, a Földre?
A lökéshullám és a sugárzás nem, mi mindössze egy látványos fényjelenséget fogunk látni az égen, gyakorlatilag lesz egy második, mini-Napunk. Egyvalamit persze mégis elveszítünk, az Orion-csillagkép legfényesebb csillaga néhány év elteltével örökre eltűnik az égboltról.

Mi lenne, ha a Föld sokkal közelebb lenne a Betelgeuse-től?
Ez esetben a robbanás pillanatok alatt eltörölne minden életet a Föld felszínéről. Ha a Betelgeuse a közelünkben lenne, talán már javában dolgoznánk a Föld elhagyásán, és több pénz jutna az űrprogramokra is. Vagy az is lehet, hogy inkább homokba dugnánk a fejünket, abban reménykedve, hogy még év-tízezredek vannak hátra a szupernóva-robbanásig, az pedig sok idő.

Mit okoz egy szupernóva robbanás?
A szupernóva-robbanás valaminek a vége, de valaminek egyben a kezdete is, ugyanis a vasnál nehezebb elemek mind ilyen szupernóva-robbanások során keletkeznek, azaz a Földünk nehéz fémjei is mind egy régen volt szupernóva-robbanás "termékei", de ugyanúgy egy közeli szupernóva indíthatta be a Naprendszerünkben a csillagképződés folyamatát, sőt, részben ennek köszönhető a földi élet kialakulása is.

*****

A bejegyzés szerzője:
MARKOVICS Botond
közgazdász, Brandon HACKETT írói néven science fiction író, az Agave kiadó szerzője, az SFmag.hu alapítója. Legutóbbi regényei: Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákrólXenoAz időutazás napja.

Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.

Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon is!


2 megjegyzés:

  1. Hmmm... Nos, ha Markovics Botond (alias Brandon Hackett) a tudományos-fantasztikus zsánerben is olyan szintet képvisel, mint amit a fenti cikkben láttatott, ha tehát íróként is ennyire szegényes stílusban, ilyen trehány fogalmazással és mindössze csak ekkora képzelőerővel festett könyveket ír – és mindennek tetejébe a helyesírása is hasonlóan gyatra –, akkor fel nem foghatom, miként tud megélni a betűk „összelapátolásából”…?! (Merthogy ebben a cikkben, ez valósult meg…)

    Még egyetlen B. H. könyvet sem olvastam, de erős a gyanúm, hogy nem vesztettem vele semmit se… (A fentiek fényében, akár 5-öt mernék tenni, 1 ellenében, hogy a jó kapcsolati háló a megélhetési sikere kulcsa...)

    Nyilván, nem állna bele egy írói „párbajba”, de bizonyos vagyok benne, hogy magam mögé tudnám utasítani egy olyasféle „küzdelem” során!…

    VálaszTörlés
  2. Kedves Béla! Ez itt fent egy ártalmatlan, maximálisan bulváros, hobbi blogbejegyzés volt csupán (visszaolvastam, tökéletesen igaza van, úgy tűnik, kapkodva született, amit ezek szerint nem is olvastam vissza, ami szomorú.) Egy regénynek egy blogposzthoz viszont vajmi kevés köze van.
    Viszont a mindebből levezetett, politikai fórumok szomorú stílusát idéző, zsigeri távkiértékelés és rögtön ítélkezés helyett mégis azt javaslom, hogy tegyen egy próbát, hátha mégis téved.
    Balra fent minden regényem elejéből talál beleolvasót, csak egy kattintás, vagy olvasson el pár kritikát, vagy itt van pl. Az utolsó író című novellám hangoskönyvben:
    https://yourlisten.com/galaktika/galaktika-antolgia-hangosknyv-12-brandon-hackett-az-u
    A kapcsolati hálóra vonatkozó feltételezése pedig végképp méltatlan önhöz, ráadásul nagyon csúnyán elvesztené ezt a fogadást. A hazai sci-fi regénypublikációban ezen a szinten nincs olyan, hogy kapcsolati háló: novellákra vagy egy könyvre még talán bizonyos esetekben el is tudnám képzelni, de a kiadók az eladásokból élnek, és semelyik kiadó nem finanszíroz olyan alkotót, akinek nincsenek olvasói, és nem tetszik az olvasóknak, amiket ír. Kivéve, ha az író fizet a megjelenésért (van ilyen is, csak ez inkább szomorú tünet). Szóval, a valóság nem így működik. Másrészt science ficiont idehaza senki nem a megélhetésért ír, nincs itt semmiféle megélhetés, ahhoz túl kevesen olvasunk manapság könyveket, szóval, ahogy sokan mások, munka mellett, mondhatni egy második állásban, szabadidőben, és a sci-fi iránti szerelemből írok. Üdv, Botond

    VálaszTörlés