Az időutazás napja péntekre esik. - 2021. november 5-re

2021. NOVEMBER 5. 14:59

"Abban a pillanatban, amikor az első időgép működésbe lép, kétszázmilliárd időutazó jelenik meg a Földön. Már megtörtént, éppen most történik, és még számtalanszor meg fog történni, ahányszor csak újra eljövök ide, azonban az első élmény marad a legemlékezetesebb.

Az időutazás napja péntekre esik."

Hoppá, ez most van!

Ez az első regényem, amelyet utolért az idő.

Nagyon gyorsan eltelt ez a hét év, amióta Az időutazás napja megjelent. Emlékszem, hogy mennyire hirtelen jött, intenzív ötlet volt, ami éppen olyan helyzetben kapott el, amikor a következő regény sztoriját kerestem. 

Így történhetett meg, hogy néhány napi lázas jegyzetelés után annyira elkapott a lendület, hogy neki is ugrottam az írásnak. Ennek az lett a következménye, hogy az első draft végül végig csak Ádám nézőpontjában íródott meg, és csak amikor a végére értem, akkor jöttem rá, hogy valami nagyon hiányzik, és így a felét újraírtam, és ekkor került bele az időutazás feltalálója, mint második nézőpont szereplő.

A dátum eredetileg 2031-ben lett volna, de aztán valamiért tíz évvel korábbra került a végleges verzióban amiatt, hogy a történet kezdeti világ nem sokban különbözött 2014-től, amikor a könyv megjelent.

És hogy miért november 5? Ez egy aprócska tisztelgés akart lenni a Vissza a jövőbe-filmek felé, mivel Dr. Emmett Brown 1955. november 5-én találta ki a fluxuskondenzátor ötletét, ami az 1985-ös időgép alapja lett.

Ajánló: Dűne (2021)

Egy év és több országhoz képest még másfél hónap késéssel csak ideért hozzánk is Frank Herbert: Dűne regényének új moziváltozata, és egyvalamire ez az időszak mindenképpen megtanított: ez pedig a türelem. Na, de végre itt van a bemutató, és ugyan sajnos még a koronavírus is itt van, de reméljük nem fogja tönkrevágni a folytatások elkészültét.

A Dűne a valaha írt egyik legjobb science fiction regény, olyan mű, amiből azóta számos más történet merített szemérmesen vagy szemérmetlenül, a legismertebbek talán a Star Wars, a Trónok harca vagy akár a Mátrix (Forradalmak). Ha nem olvastad, mindenképpen érdemes a ciklus további öt kötetével együtt. És egy olyan regény, ami szinte megfilmesíthetetlen. 1984-ben David Lynch még Frank Herbert közreműködésével mégis leforgatta a saját változatát, ami ugyan egyes jeleneteiben, atmoszférájában kifejezetten egyedi és maradandó, de összességében mint film, nem működött, nem tudott mit kezdeni a hatalmas világgal, a rengeteg információval, emiatt a karakterek is úgy beszéltek, mintha képeskönyvek alatti magyarázószövegeket olvastak volna fel, de az egész film is inkább egy képeskönyvnek tűnt, mint egységes történetnek. (A SyFy minisorozatát pedig én inkább szeretném elfelejteni.)

És most megérkezett a Denis Villeneuve rendezte új adaptáció, ami viszont egyelőre csak a történet első felét tartalmazza, ám ez egy logikus döntés, mert a Dűnét egyszerűen nem lehet egyetlen filmben kibontani.

Amikor legördült a stáblista, két dolog jutott eszembe. Az egyik, hogy ez valóban egy történethű és hiteles adaptáció. A másik pedig, hogy hol a folytatása, ide vele azonnal. Azokra a fantasztikus lehetőségekre tudtam csak gondolni, hogy mi minden jöhet a második filmben, mennyi apróságot épített szép csendben az első rész, és mennyit rejtett el szándékosan, gondolok itt eljövendő fontos szereplőkre és egy nemezisre.

Még az élmény hatása alatt vagyok, de megpróbálok ettől elvonatkoztatni, és a rajongói lelkesedésen túllépve racionálisan (és spoilermentesen) összeszedni, hogy számomra milyen is volt Denis Villeneuve Dűne mozija. Ez itt nem kritika, nem lesz benne szó a történetről, inkább azoknak szól, akik ismerik Frank Herbert regényét, mert ahhoz fogom viszonyítani, és inkább részleteket emelek ki.

Monolit-díjat kapott az Eldobható testek

Az 'Eldobható testek' nyerte a 2019-2020. évi Monolit-díjat, ami az elmúlt két év magyar science fiction regényei közül került odaítélésre a zsűri által legjobbnak tartott műnek.

A díjat az Avana Egyesület alapította 2020-ban, amely korábban közel két évtizeden át a Zsoldos Péter-díjat gondozta, így  hogy az Eldobható testek lett az első regénygyőztes a Monolit-díj történetében.

Most értem haza az átadó ünnepségről, a díjat majd lefotózom, meglepő módon egy mini monolit, de az igazán meglepő az, amit csak kézbe fogva lehet érzékelni, hogy nagyon tömör és brutál nehéz.

A regény ezen túl tavasszal Zsoldos Péter-díjat kapott mint a 2020. év legjobb SFF-regénye, nyár elején az SFF Vektor zsűrije az Év scifi regényének választotta, utóbbi kettő közönségdíját is megnyerte nektek köszönhetően.

Bevallom, kicsit fura és szokatlan érzés, hogy ennyiféle hivatalos elismerést kap a könyv, nehéz is feldolgozni, mindenesetre nagyon örülök mindegyiknek.:)


***

MARKOVICS BOTOND science fiction író - BRANDON HACKETT írói néven - az Agave kiadó szerzője, közgazdász, az SFmag.hu alapítója. Legutóbbi regényei: Eldobható testek, Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákrólXenoAz időutazás napja.

Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.

Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon!

Könyvhét, dedikálás - szeptember 4-én 15 órától

📕Újra Könyvhét a Vörösmarty téren szeptember első hetében.

🖋Szeptember 4-én, 15-16 óráig dedikálok az Agave kiadó standjánál - sőt, ezúttal rajzolni is fogok!), ahol pedig kedvezményesen lehet majd vásárolni a régi és új megjelenésekből.

📅Itt az esemény linkje is, hogy ne felejtsétek el!

https://www.facebook.com/events/1015833742502049/

Eldobható testek, Xeno, Isten gépei és bármely könyvet hozhattok, ami meg nincs meg, azok egy része pedig kapható lesz!

Szeretettel várok mindenkit.🙂

Sosem hal már meg - online novellám a Prae.hu-n

Online is olvashatóvá vált 'Sosem hal már meg' című science fiction novellám, ami a prae.hu 2020/4. spekulatív fikciós számában jelent meg még tavasszal:

https://www.prae.hu/article/12160-sosem-hal-mar-meg/

A történet a 24.hu-n tavalyi 'Mikor hal már meg' egypercesem továbbgondolása, kikerekítése, mert a hosszú életnek következményei vannak.

A Szépirodalmi Figyelő ezt írta a novelláról:

"A prózai művek közül Markovics Botond (a.k.a. Brandon Hackett) és Moskát Anita novellái fogtak meg a legjobban, előbbi egy a mi korunkban született, de magát élethosszabbító kezelésekkel halhatatlanná tévő férfiról szól, akinek legfőbb célja egészen addig a hatalomszerzés, amíg egyre kevésbé érti már meg a körülötte fejlődő világot és észre nem veszi, hogy habár él, végeredményben már csak egy emlék."

***

MARKOVICS BOTOND science fiction író - BRANDON HACKETT írói néven - az Agave kiadó szerzője, közgazdász, az SFmag.hu alapítója. Legutóbbi regényei: Eldobható testek, Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákrólXenoAz időutazás napja.

Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.

Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon

Évközi

Lassan eltelt fél év ebből a megint fura, de talán helyenként már újra emberi kapcsolatokkal, találkozásokkal is megízesített évből, lássuk, mi történt eddig idén, és mit szeretnék csinálni még a második félévben.

Eldobható testek

Az Eldobható testek tavaly ősszel, a második hullám közeledte előtt nem sokkal jelent meg, egy elmaradt Könyvfesztivál helyén, csak úgy. Ehhez képest most, kilenc hónappal később az eddigi legjobban fogyó regényem, időarányosan közel harmadával több ment el belőle, mint az eddigi abszolút rekorder, Az időutazás napjából (amelyből két kiadás is kifutott már). Igazán köszönöm, hogy a körülmények közepette is ennyien kitartottatok mellettem, vagy új olvasóként bizalmat szavaztatok a könyvnek.

Tavasszal a regény megkapta a 2020-ban megjelent legjobb fantasztikus regénynek járó Zsoldos Péter-díjat egy olyan zsűritől, akiknek a sci-fi és fantasy irodalomelméleti munkásságát személyenként is végtelenül tisztelem, emellett nektek köszönhetően megnyerte a Zsoldos Péter-díj közönségszavazását, majd nemrég az SFF Vektor olvasói közössége az év könyvének választotta, és - kiegészítés 07.01-én: ezen a közönségszavazáson is szintén közönségkedvenc lett.

Az Eldobható testek lett 2020-ban az év sci-fi könyve az SFF Vektor zsűrije szerint

Az SFF Vektor a Moly.hu könyves közösségi oldal olyan felhasználóiból alakult, akik kellően sok sci-fit vagy fantasyt olvasnak ahhoz, hogy segítséget nyújthassanak az olvasóknak az eligazodásban. Immár hatodik éve összegzik az adott év science fiction és fantasy megjelenéseit, és választják ki a szerintük legjobbakat, és közülük kerül ki az ÉV KÖNYVE is.

Idén az Eldobható testek (Agave) és Marc-Uwe Kling: Qualityland (Helikon) regénye megosztva kapta a 2020. év legjobb science fiction könyve elismerést a legjobb könyvek listájáról.

És ráadásként megnyerte a közönségszavazást is: https://sffvektor.hu/2021/07/01/a-kozonsegszavazas-eredmenye-2/

A részleteket itt olvashatjátok, az Eldobható testekről ezt írta az SFF Vektor csapata:


"Amikor napvilágot lát egy-egy Hackett regény, a hazai science fiction olvasók szinte mindig a kedvencüknek választják és csak ritkán akad méltó vetélytársra abban az évben. Ennek többek között az lehet az oka, hogy Markovics Botond sosem fél megújulni, elképesztő látomásai mellett írásaiban mindig találhatunk magunknak új kérdéseket és új szempontokat az emberiség jövőbeli távlatainak megrajzolásában. Az Eldobható testek egy olyan 24. századi Naprendszerben játszódik, ahol a kényszerből szétszóródott emberiség egy új formájú létezés lehetőségének félelmetes valóságával és következményeivel szembesül. A transzhumanizmus és a digitalizált tudatok jelensége nem először jelenik meg a szerző könyveiben, de ez a regény mélyen beleássa magát a kérdés szociokulturális vetületébe is, különösképpen az igazságszolgáltatás és a hatalom kapcsolatát boncolgatja, méghozzá egy elkötelezett ügyész szemszögéből, aki igen hamar az események sűrűjében találja magát."

https://sffvektor.hu/2021/06/09/az-ev-sci-fi-konyvei-2020-ban

A legjobb fantasy regények listáját itt találjátok, közülük Susanna Clarke: Piranesi (Agave) című szuper és különleges regénye lett az SFF Vektor kedvence.

https://sffvektor.hu/2021/06/09/az-ev-fantasy-konyve-2020-ban/

***

MARKOVICS BOTOND science fiction író - BRANDON HACKETT írói néven - az Agave kiadó szerzője, közgazdász, az SFmag.hu alapítója. Legutóbbi regényei: Eldobható testek, Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákrólXenoAz időutazás napja.

Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.

Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon!

Ajánló: Love, Death + Robots második évad

A Netflix 2019-ben rukkolt elő a Love, Death + Robots sci-fi és fantasy animációs rövidfilmes antológia sorozatával, zömében ismert science fiction és fantasy írók novelláit dolgozták fel, profi és stílusos animációkkal.

Merész, izgalmas, egyedi koncepció volt, és az első évadról ezt írtam hajdanán: ez a legjobb dolog, ami a science fictionnel történt mostanában, bátor, kreatív, újszerű, és egyben egy szerelmes levél a fantasztikus irodalomhoz, valamint annak látványos demonstrációja, hogy miért éri meg sci-fit olvasni.

És most itt a második évad, ami - talán a Covid miatt is - egy rövidebb, mindössze 8 epizódos félévaddal, továbbra is több ismert fantasztikus író művei közül is válogatva, ezúttal többek közt John Scalzi, Paolo Bacigalupi, Harlan Ellison, Neal Asher, J. G. Ballard történetei is megelevenednek.

Az animációk továbbra is parádésak, még akkor is, ha ezúttal kevesebb animációs stúdióval dolgoztak, és bánatomra most nincs köztük a magyar Digic Pictures sem, akik pedig az első évad legprofibb animációját szállították. Viszont itt van a Blur Studio rögtön három filmmel, valamint a Unit Image, a másik két kedvencem, akik szintén hihetetlenül realisztikus animációkat gyártanak.

A második évad az elmesélt történetek terén nagyjából ugyanazt a színvonalat hozza, mint az előző. De inkább kevesebbet, és mivel már nincs meg az újdonság varázsa, így nem is szólt akkorát a koncepció. Az első évad nagyon vegyes volt, kiemelkedő, közepes és kifejezetten gyenge sztorik váltakoztak. Ezúttal is ez a helyzet, viszont nagyon hiányoltam az igazán emlékezetes, katarzist okozó epizódokat, amelyek miatt az első évad annyira emlékezetes maradt számomra. Persze, az is lehet, hogy a kevesebb epizódból arányaiban kevesebb is tudott kitűnni.

Azért három történet majdnem elérte az első évad legjobbjainak szintjét. Sajnos csak majdnem, mert egy kicsi mindig hiányzott pl. az első évados Zima Blue-ban bemutatott tökéletességéhez.

Zsoldos Péter-díjat nyert az Eldobható testek

Az Eldobható testek nyerte a 2021 évi Zsoldos Péter irodalmi díjat a szakmai zsűri döntése alapján!

Plusz a Ti szavazataitoknak köszönhetően egyben a Közönségdíj győztese is lett, és ezt nem is tudom, hogyan hálálhatnám meg Nektek.

A 2009-es Isten gépei és a 2018-as Xeno Zsoldos-díja után így ez a harmadik regényem, ami megkapta a díjat, és mondhatni zsinórban egymás után, mivel 2010 és 2017 közötti regényeimet nem neveztem.

Április 20-a Zsoldos Péter születésnapja, és egyben az újjászervezett Zsoldos Péter-díj eredményhirdetésének a napja is. Idén különleges alkalomként 2020 és 2021 év legjobb regénye, novellája és fordítása is díjazásra került, és mindkét előválogatott shortlisten csupa izgalmas címet találtok.

A győztesek:

2020 legjobb regénye: Moskát Anita: Irha és bőr.

2020 legjobb novellája: Sepsi László: Rossz beszéd (A 2019 magyar science fiction és fantasy novellái kötetben)

2020 legjobb fantasztikus regény fordítója: G. Bogár Edit ford. - Johanna Sinisalo: A Nap Magja

2020 közönségdíjas regénye: Szélesi Sándor: Az ellopott troll

-

2021 regény kategória győztese: Eldobható testek:)

2021 legjobb novellája: Veres Attila: A világ helyreállítása (A 2020 magyar science fiction és fantasy novellái kötetben)

2021 legjobb fantasztikus regény fordítója: Molnár Berta Eleonóra ford. – Susanna Clarke: Piranesi

2021 közönségdíjas regénye: Eldobható testek:)

Gratulálok ezúton is mindenkinek! 

***

MARKOVICS BOTOND science fiction író - BRANDON HACKETT írói néven - az Agave kiadó szerzője, közgazdász, az SFmag.hu alapítója. Legutóbbi regényei: Eldobható testek, Isten gépei és más történetek mesterséges intelligenciákrólXenoAz időutazás napja.

Ha új vagy itt, és érdekelnek a sci-fi regényeim, akkor olvasd el a Melyik Hackett-regényt olvassam posztot, hátha nyújt némi segítséget.

Ha van kedved, kövess a Facebookon és az Instagramon!

Sosem hal már meg - új novellám a Prae spekulatív fikciós számában

Megjelent a Prae magazin legújabb száma (2020/4), amely a spekulatív fikcióval foglalkozik (sci-fi, fantasy, weird, horror), és helyet kapott benne egy science fiction novellám, Sosem hal már meg címmel.

UPDATE, 2021.07.01. Már online is elolvasható a Prae.hu-n: https://www.prae.hu/article/12160-sosem-hal-mar-meg

A novella a tavaly, a 24.hu-n megjelent Brandon Hackett egypercesek első sztorijának, a Mikor hal már meg címűnek nagyjából négyszer olyan hosszú, kibővítése, folytatása. (A történet elejét itt olvashatod el online.) A történet egy 100 év felett járó, idős, megtört, kiürült családi kapcsolatokkal rendelkező, magányos ember története, aki aztán esélyt kap/szerez arra, hogy újra igazán élhessen.

Az eredeti egypercest már a kezdettől tovább akartam vinni, de ebbe a rövid tematikába nem fért több az elejénél. Viszont aztán év végén így megadatott a lehetőség, hogy teljessé váljon, és egy nagyobb, több évszázados keretbe helyezhessem a főszereplő az élettel való kapcsolatát.

És egyelőre nem tudom, idén fog-e még más megjelenni tőlem, az új regényen már javában dolgozom, de az jövőre esedékes, viszont azért reménykedem, hogy legalább egy novellát még lesz energiám és kedvem megírni az év második felében. Első mindenesetre a regény.:)

A Prae spekulatív fikciós számát pedig mindenkinek ajánlom, tele van izgalmas sci-fi és fantasy novellákkal, plusz izgalmas esszékkel pl. a Dűnétől Ursula K. Le Guinig és Nemes István Káosz ciklusáig, szóval, egy nagyon sokszínű, vaskos válogatáskötet a spekulatív fikcióról bárki számára.

Kapható az Írók boltjában, hamarosan az újságárusoknál, és postaköltség nélkül (!) megrendelhető a Prae kiadótól is.

Nők a világűrben

A For All Mankind című sorozat (itt írtam róla hosszabban) alternatív valóságában 1969-ben a szovjetek szálltak először a Holdra, emiatt tovább dübörgött a szovjet-amerikai űrverseny, ez pedig az USA kormányát olyan dolgokra is rákényszerítette, amit valójában annyira nem akartak: ilyen többek közt női asztronauták világűrbe küldése a 70-es években.

A valóságban azonban semmi ilyesmi nem történt. Sőt, az emberes űrutazások első 22 évében mindössze három nő járt az űrben: két szovjet és egy amerikai űrhajósnő (utóbbi ráadásul csak 1983-ban.)

Nézzük, hogyan is történt ez hajdanán. Tanulságos történet mindegyik.

Ajánló: For All Mankind, avagy Houston, szovjetek a Holdon!

For All Mankind sorozat első évadát alig egy hete pótoltam, és bevallom, azóta rendkívül elfogult vagyok: ez valami csoda volt, és egyben a legjobb science fiction, amit mozgóképen láttam. Azt nem garantálom, hogy mindenkinek szintén ennyire tetszeni fog, mert sokfélék vagyunk, sokféle érdeklődéssel, de alább elmesélem, én miért tartom zseniálisnak.

Háromféle típusú sorozattípus szokott nálam betalálni.

Értelemszerűen a jó science fiction (amiből kevés van sajnos, de pl. a The Expanse, amiről nemrég írtam, vagy a Battlestar Galactica pl. ilyen - utóbbi pedig mindjárt mélyebb értelmet nyer). Emellett nagyon szeretem a karakterközpontú drámasorozatokat, ebből viszont egészen sok, kiváló cím létezik. Ezeken belül külön kiemelném az egy adott korra, hangulatra fókuszáló sorozatokat, amelyek több évet, évtizedet mutatnak be, mint mondjuk a Mad Men reklámügynöksége az 50-es, 60-as évekből, a Halt and Catch Fire, ami a 70-es-től a 90-es évekig az informatika hőskorával foglalkozik, az Elit Alakulat a második világháborúról, a Mrs. America, amely a 70-es évek női egyenjogúsági mozgalmáról szól, és ilyen a Csernobil minisorozat is. Ráadásként pedig imádom az űrutazások hőskorát feldolgozó filmeket, mint a The First Man vagy az Apollo 13, illetve az űrfelfedezős sci-fi filmeket, mint A marsi, az Interstellar. Ezek bármelyike olyan téma, ami ha igényesen van megcsinálva, jó karakterekkel és történettel, nagy eséllyel tetszeni fog.

Na, és itt van a For All Mankind, ami mindez egyszerre.

1969-ben járunk, éppen az első Holdra szállást közvetítik, csakhogy nem Neil Armstrong, hanem egy orosz asztronauta lép először a felszínre, megelőzve az amerikaiakat egy hónappal. És innen átlépünk az alternatív történelmi valóságba, mert ezzel nemhogy véget ér az amerikai-szovjet űrverseny, mint a valóságban, hanem most kezdődik csak igazán.


Az első évad 2019 végén indult a Holdra szállás 50. évfordulójának évében, az Apple tv+ streaming egyik nyitócímeként. Az Apple tv+ egyelőre még gyerekcipőben jár, emiatt szerintem ez a gyöngyszem érdemtelenül kevés figyelmet kapott (viszont ne feledjük, az Apple hozza el idén az Alapítvány-sorozatot is.)

A For All Mankind atyja az a Ronald D. Moore, aki benne volt a Star Trek: TNG-ben és a DS9-ban, és aki megalkotta az újkori Battlestar Galacticát. (Múlt héten írtam a The Expanse-ról, ami szintén nagyon tetszett, de ez a sorozat míg sok tekintetben hasonló élményt nyújtott, ugyanakkor egy csomó olyat is, amire nem is számítottam. És egyébként a The Expanse showrunnere, Naren Shankar íróként, producerként és rendezőként is benne van ebben a projektben is).

Ajánló: The Expanse, avagy ez már sci-fi, beratna

Rögtön az elején szórok némi hamut a fejemre, ugyanis a The Expanse-al nem indult jól a kapcsolatom, de belátom, hogy tévedtem. A regények közül ugyan továbbra is csak az első kettőig jutottam, az első közepesen tetszett, a második már jobban, pedig ezeket a nagyszabású, modern űroperákat nagyon szeretem.

És az én esetemben talán pont ez volt a gond, mert ott van pl. Alastair Reynolds elborult Jelenések tere-ciklusa (magyarul csak egy könyv jelent meg a sorozatból), Peter F. Hamilton Nemzetközösség sagája vagy Dan Simmons Hyperion-ciklusa, Iain Banks Kultúra-ciklusa, és ezekhez képest a James S. A. Corey regények nem jöttek be annyira. (Ha nem ismeritek a fenti sci-fi könyveket, érdemes egy próbát tenni velük is, főleg, ha szeretitek a The Expanse-t (Térséget), és biztos vagyok benne, hogy egy Pandóra csillaga, egy Hyperion vagy egy Jelenések tere sorozattól is mindenkinek tátva maradna a szája - ha ésszerű költségvetésből meg tudná bárki valósítani ezeket.)

A The Expanse sorozat viszont más. Már az első évadon látszott, hogy nagyon okosan nyúlnak az alapanyaghoz, a változtatások, pl. a csak a második regényben feltűnő Chrisjen Avasarala már az elejétől szerepeltetése nagyon jó ötlet, de egy sor változtatás, apró részletek tucatjai jelezték, hogy mennyire igényes az adaptáció. Azonban az első évad az első regény, a Levitán ébredésének mindössze 2/3-áig jutott, érezhetően (szerintem költségvetési okokból) nyújtani próbálták a cselekményt, emiatt a tempó nagyon döcögött. Aztán a második évad közepén abba is hagytam a sorozat követését, főleg a protomolekulás, szuperszörnyes, zombis szál miatt, amely irány már a regényekben sem tetszett.


Ezek miatt szerintem sok nézőt is vesztett a sorozat, és már nem tudott olyan átütő sikert elérni, mint mondjuk a Trónok harca. A SyFy a harmadik után nem is akart több évadot finanszírozni, de szerencsére aztán átvette az igényes tartalmakra vadászó Amazon Prime (állítólag személyesen Jeff Bezos állt a projekt mögé, aki kiskorától nagy sci-fi fan), és éppen most ért véget az ötödik évad, jövőre pedig érkezik a hatodik, ami most már tényleg az utolsó lesz (azaz nem fogják az összes könyvet megfilmesíteni, csak az első hatot.)

Na most, néhány hete valamiért bekattant, hogy folytatni kellene.

Üdv, 2021!

És rohadj meg, 2020 - akartam még írni a címben, de bármilyen jól hangzott volna, nem érezném igaznak, mert akadt ugyan egy csomó nem annyira kellemes dolog, kezdve azzal, hogy kiesett az életemből a szociális interakciók jelentős hányada, viszont eközben ért egy csomó pozitív élmény is, amelyekre szívesen emlékszem vissza.

2020 eleje még az Eldobható testekkel telt, javítások, újabb javítások, szerkesztés, véglegesítés, korrektúra átnézés, ráadásul feszített határidőkkel, mert a kiadói tervek is meglehetősen feszítettek voltak. Aztán megjött a covid, és minden összekuszálódott.

A munkahelyen eközben nyakamba zúdult életem legdurvább stresszidőszaka: a vírushelyzet kezdetén cégszinten lecsöppentünk a kézfertőtlenítő-üzlet közepébe, és amit ez magával hozott, az nagyon nem volt kellemes.

Nem szeretem a stresszt. Eleve meglehetősen nyugodt természetem van, és az évek folyamán profin kifejlesztettem azt a létezési módot, amiben megmaradok ebben a kedélyes, szórakoztató állapotban. Ez alól a regény megjelenések utáni egy-két hónap a kivétel, ami mindig egy nagyon nyugtalanító időszak, mert hiszen ott van az új regény, ti olvassátok, én meg feszengek, hogy tetszik-e, mi van, ha nem lett elég jó, ha nem jön át, amit el akartam mondani. Tavaly, az Eldobható testek kapcsán erre tudatosan készültem, és ősszel egészen sokat tanultam magamról, sőt, úgy tűnik, jobban is kezelem már ezeket a kezdeti heteket. Talán. A tavaszi munkastressz viszont más volt. Azt nem én generáltam, az ott volt minden nap, minden órában, vég nélkül ömlött rám követhetetlen mennyiségben, és azt éreztem, hogy bármennyire is gyorsan dolgozom, az sem elég, telefon, meeting, email, egy kipipálva, de jön közben három új. Előfordult, hogy lenémítottam a telefonomat, és 10 percet csak ültem, és relaxáltam, amíg le nem nyugodtam.

Szerencsére végül megtaláltam a megfelelő túlélési stratégiát: este és hétvégenként a zombiállapotban fekvés és a plafonbámulás helyett írtam és futottam.

2020: Mit olvastam, mit néztem, mivel játszottam, avagy Best of listák

Érdekes visszanézni, hogy a 2020. év eleji blogbejegyzésemben feltettem azt a kérdést, hogy vajon a 2020 a science fiction éve lesz-e? Mert itt volt Asimov, Bradbury, Herbert 100. születésnapja, vártuk a Dűne filmet, a Tenetet, az Alapítvány-sorozatot, a videojátékos téren a két talán legkörülrajongottabb cég új játékát, a Cyberpunk 2077-et és a The Last of Us Part II-t, amelyek mind a könyveken túl jókora figyelemre számítottak. (És nekem itt volt még az Eldobható testek megjelenése is, ráadásként.)

Az azóta történtek fényében ez egy kacagtatóan naiv bejegyzés volt. Mert aztán jött a Covid, és minden nagyon furcsa irányba kanyarodott. A Dűne mozit majd idén ősszel megnézzük, az Alapítvány-sorozat elkészültének esélye sem volt, a Tenet a vírushelyzet közepette megpróbált árral szemben úszni, de ez kevésbé sikerült, ráadásul Nolan egyik legambiciózusabb, de egyben legridegebb filmje is lett szerintem. A Cybperpunk 2077 és a The Last of Us part II pedig két brutális botrányba keveredett - bár, utóbbi azért ennek ellenére lazán az év játéka lett több száz és azóta is növekvő számú Game of the Year díjjal.

És akkor nézzük a kedvenc listákat, szokás szerint kategóriánként!