2015 ment, 2016 érkezett

2015. valószínűleg nem a legtermékenyebb évemként vonul be személyes történelemkönyvembe, ugyanis rengeteg kidobott vagy félrerakott, látszólag felesleges szövegrészt írtam, vagy másképp fogalmazva alig írtam valamit, amit értékelhetőnek tartottam. De azért nem mondanám, hogy kárba veszett volna az év! Sőt!
Az év Az időutazás tegnapja szerkesztés előtti ízekre szedésével, majd a szerkesztésével kezdődött, majd rögtön utána, már márciusban elkezdtem írni az Inverzum munkacímen futó regényemet, amihez 2011. óta gyűjtöm a jegyzeteket, gondolatokat. Az előző években kétszer már elkezdtem különböző változatait, ezúttal egy harmadik, teljesen új történetvariációnak futottam neki, amelyhez már majdhogynem egy regénnyi jegyzetem gyűlt össze.
Azonban június tájékán, a regény nyers szövegének harmadánál azt éreztem, hogy valami megint nem akar összeállni, plusz elkövettem azt a hibát, hogy Az időutazás tegnapja után túl gyorsan csaptam bele az új ötletbe, nem vártam meg, hogy kiszellőzzön az agyam, ennek pedig egy írás szempontjából több hónapos alkotói nihil lett a következménye.

Közben májusban megjelent Az időutazás tegnapja, és ezzel lezárult a számomra két és fél évnyi időutazós kaland.
Kicsit féltem ettől a regénytől, mert folytatást írni mindig könnyű csábítás, ugyanakkor nagyon nehéz is, könnyű beleesni az önismétlés csapdájába, de az előző kötethez képest egészen más irányba kanyarodott a cselekmény, és végül minden szálat sikerült lezárni.
Örülök, hogy a Könyvhéten ennyien jöttetek el dedikálni, és, hogy Az időutazás tegnapja folytatásként is be tudott kerülni a Roboraptor által listázott 2015. legjobb fantasztikus regényei közé meglepően előkelő helyen, sőt, néhány blog toplistájába is bekerült, köszönöm szépen, hogy gondoltatok rá. Azt is jó hallani, hogy lassan elfogy az első kötet, és még ki tudja, mi minden történik az időutazóimmal 2016-ban.:)

Annak ellenére, hogy 2016. elején még nem tudok legalább egy félkész regénykéziratot lobogtatni (de néhány fejezetet már igen), egyáltalán nem telt írás nélkül a második félév, mert közben meg rengeteget jegyzeteltem egy másik regénykoncepcióhoz. (Azaz nem az Inverzumhoz.) Ez a történet szép lassan úszott be a gondolataim közé a menekültválság, a meg nem értés és a gyűlölködés hatására.
Az évek során azt vettem észre magamon, hogy kényszeresen menekülök a rutinból írás, a berögzült írói szokások elől, így nincsen két ugyanolyan körülmények között megírt regényem. Volt, amikor belevágtam a közepébe (Az időutazás napja), máskor rengetegszer átírtam (Az ember könyve), megint máskor pedig közben jókora szünetet kellett tartanom, míg a történet végül magától összeállt (Isten gépei).
Ezúttal egy jókora világhátteret vázoltam fel az új történethez, szerintem ez az első regényem, amelynél nagyjából pontosan látom a végig az egész történetet, konfliktusokat. Remélem, ez nem bosszulja meg magát, mert a legjobb ötletek mindig a történet közepén jönnek, de mivel még így is rengeteg részlet hiányzik, talán ez nem lesz hátrány.

Hogy mi ez a regény, arról most már azért sem akarok semmit mondani, mert előbb legyen készen. Az Inverzumot is beharangoztam tavasszal egy csomó interjúban, erre tessék, mi lett belőle.
Egy biztos, lesznek benne fura idegen civilizációk. Ezek közül néhány eredetileg az Inverzumban szerepelt volna, csak aztán rájöttem, hogy az a regény nem az idegenekről, hanem az emberi civilizáció távoli jövőjéről szólna, az idegenjeim csak terhelték a történetet, ezért kivettem onnan az összes fajt.
Csakhogy kiderült, hogy éppen ezek a civilizációk érdekeltek igazán, így szép lassan átkattantam egy köréjük épülő történetre.
Egyedi idegen kultúrákról írni nagyon-nagyon nehéz, főleg akkor, ha mélyebb kapcsolatban állnak az emberi fajjal, az egymásra hatás az élet minden részére kiterjed, főleg, ha több kultúra egymásra hatásáról beszélünk. És rögtön felmerül a kérdés,  egyáltalán miként lehetséges, hogy két civilizáció pont egy időablakban létezik, egyszerre jut el hasonló fejlettségi fokra.
A science fiction megközelítés szempontjából gumimaszkos "Star Trek-humanoidok" és a megérthetetlenül másfajta idegen civilizációábrázolások között csak egy nagyon keskeny sáv létezik, ahol megfér egymás mellett az idegenség és egy legalább részben megérthető az idegen kultúra, így most az a legnagyobb kihívás, hogy erről egyik irányba se tévedjek le. Meglátjuk, mi lesz belőle.
A lényeg az, hogy már javában írom a regényt, és valamikor 2017. tavaszára juthat megjelenés közelébe.

Nemsokára pedig következik egy 2015. évi listázgatás: összeválogattam, hogy mely filmek, könyvek, képregények, videójátékok tetszettek tavaly a legjobban.

Eljön-e a technológiai szingularitás?

Valamikor 2008. októberének vége felé, azaz hét éve jelent meg az Isten gépei című sci-fi regényem a Galaktika Fantasztikus Könyvek sorozatban, amelynek központi témája az egyre gyorsuló technológiai fejlődés, a mesterséges intelligenciákkal való kapcsolatunk, na és a technológiai szingularitás.

Azok számára, akik esetleg nem tudják, mit jelent a fogalom, nem hallották a kifejezést, a legegyszerűbb a wikipédia vonatkozó cikkéből idéznem:
"Technológiai szingularitásnak (röviden szingularitás vagy különösség) nevezzük a tudományos-fantasztikus irodalomban és a jövőkutatásban azt a lehetséges jövőbeli eseményt, amikor az emberfeletti intelligencia megjelenése miatt a technológiai fejlődés és a társadalmi változások felgyorsulnak, olyan módon és sebességgel változtatva meg a környezetet, amit a szingularitás előtt élők képtelenek felfogni vagy megbízhatóan megjósolni. Az esemény a nevét a fekete lyukak közelében létrejövő gravitációs szingularitás analógiájára kapta. A fekete lyukak közelében a jelenleg ismert fizikai modellünk használhatatlanná válik a végtelen nagy vagy nullához tartó mennyiségek megjelenése miatt. Ehhez hasonlóan a technológiai szingularitást megközelítve sem tudjuk az eseményeket előrejelezni jelenlegi jövőmodelljeinkkel."

Furcsa így hét (sőt, megírás szempontjából inkább nyolc-kilenc) év távlatából visszatekinteni az Isten gépeire.

Richard Morgan-dedikálás

A hét első felében Magyarországon járt Richard Morgan, aki a 2000-es évek első felében robbant be a sci-fi köztudatbaa Valós halál (Altered Carbon) című kőkemény cyber-transzhumanista-noir sci-fi regényével, ami hatalmas sikert aratott, megvették a filmjogokat is, Morgan pedig búcsút intett az állásának, vett egy sportkocsit, és főállású íróvá vált. Nem mondom, hogy nem irigylem. Persze, film azóta sincs, de előbb-utóbb biztos, hogy megvalósul a projekt.
Morgan azóta több könyvet írt, köztük egy fantasy trilógiát, amelynek első kötete, Az acél emléke nemrég jelent meg magyarul.
Én a Valós halált vagy tíz éve, még angolul olvastam először, aztán az Agave kiadó adta ki magyarul, ahol én is megjelenek most már jópár éve, és mivel most újranyomásra került másik borítóval, immár három kiadást dedikáltattam.:) A Nyugati téri Alexandrában jó hosszú sor kígyózott, és Morgan nagyon közvetlen és kedves figura, ilyenkor mindig sajnálom, hogy nem látogatnak gyakrabban hozzánk ismert sci-fi és fantasy írók.

Hol vagytok, időutazók? (előadás)

Sci-fi és fantasy nap került megrendezésre a FSZEK Kőbányai Könyvtárában, szeptember utolsó szombatján, amelyen az időutazásról tartottam előadást. Szó volt benne többek közt:
- régi fényképeken, felvételeken felfedezett időutazókról, 
- időutazó hírességekről, 
- az időutazós történetek változatairól, 
- és néhány időutazós regényről, amit érdemes elolvasni

Az Ekultúra.hu jóvoltából felvétel is készült róla, amelyet alább megtekinthettek.



(Az előadásban mutatott időutazás történetfajtákat részletező ábra eredetije itt található.)

Molyfesztivál és Mondocon

Két rögzített beszélgetés a közelmúltból:

Múlt héten a Molyfesztiválon Kleinhencz Csilla, Snyehola Anett és Varga Bea társaságában beszélgettünk a sci-firől, fantasyról, írásról, olvasásról, Takács Gábor moderálásában.


Július elején pedig a Nyári Mondocon Kultúrkornerében, agyzsibbasztó melegben az időutazásos filmekről, könyvekről sztorizgattunk Bak Krisztiánnal és Fazekas Zsolttal, valamint Szekeres András Márkkal, aki moderálta a beszélgetést.

A Könyvhétről


A Könyvhét során minimum három napot szinte egészében a Vörösmarty téren és környékén töltök, és nagyjából csak aludni járok haza. Idén az alábbi tanulságokkal, élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodtam:

A Könyvhéten vagy szakad az eső és elmossa a dedikálásokat, vagy dög meleg van. Most a második jött be. Nem tudom, én inkább valami köztes állapotot szeretnék, kicsi felhőt és 25 fokot. Ennek következtében szombaton fél nap alatt lettem vérbeli redneck, azaz jól leégtem a napon (főleg a nyakam), pedig csak a standok között mászkáltunk, és persze a tűző napon beszélgettünk.

A szombati dedikálás felejthetetlen élmény volt, sosem írtam még alá egy alkalommal ennyi könyvet, nem gondoltam volna, hogy kevés lesz az egy óra. Köszönöm Nektek még egyszer az élményt.:) Az utolsó, türelmes várakozóktól pedig elnézést kérek, amúgy sem írok szépen, de a végére már inkább rovásírásra kezdtem váltani.
Emellett nagyon jó érzés volt íróismerősök és íróbarátok tucatjait dedikálás közben meglesni, és kicsit velük örülni távolról.

Rengeteg hasznos felismerést is tettem.
A három nap alatt annyiszor kerültem meg a Vörösmarty teret, hogy a tér egyik holdjának éreztem magam. Mondjuk, ezekben a napokban a térnek sokezernyi ideiglenes holdja, műholdja volt. Keringtünk, néha pályát módosítottunk, néha ütköztünk, közben kitapasztaltam, hogy ha meglátok egy ismerőst, és jobbról balra eltűnik a tömegben, elég rállni egy ellentétes keringési pályára, és előbb-utóbb szembe fog jönni.
Végül aztán, előbb-utóbb mindenki elhagyta a keringési pályát.
A téren keringő ismerős holdak száma egyébként a végtelenhez konvergált, de mindenkivel néhány mondatnál hosszabban beszélgetni lehetetlen volt, így az újabb ismerősök miatt félbehagyott beszélgetések száma szintén a végtelenhez konvergált.

A legnagyobb "gasztronómiai" felismerésem az volt, hogy jobb híján nem a zsúfolt Burger Kingbe vagy McDonald'sba érdemes elrohanni az éhséget csillapítani, hanem onnan 100 méterre, a Petőfi Sándor utcában van egy palacsintázó, édes és sós palacsintákkal: nincs tömeg, nincs zaj, olcsóbb is, finomabb is. És mégiscsak palacsinta, na. (Remélem, jövőre is meglesz még a hely.)

A könyvek nehéz tárgyak, főleg, ha két ember zsákmányait kell egyszerre cipelni, pláne akkor, ha a párod a beszerzendő könyvek zömét egyazon napon szerzi be. Azaz rengeteg könyvvel gazdagodtunk, de hogy mikor fogjuk őket elolvasni, na, az egy másik kérdés.

A végső könyvheti felismerés pedig az volt, amikor vasárnap este, hullafáradtan ráeszméltem, hogy másnap meló, és elmaradt a hétvégi pihenés. Tanulság, jövőre, hétfőre is szabadságot kell kivennem, nemcsak péntekre.
Mégis csak a Könyvhétről beszélünk.:)

És ha már Facebookra kiraktam, legyen meg itt is:
A Drót magazin szerint Az időutazás tegnapja befér a Könyvhét 10 legjobb könyve közé. Igazán megtisztelő a rengeteg szépirodalmi cím közé science fiction zsánerszerzőként bekerülni.

A Kultography pedig nyárra ajánl 6 izgalmas könyvet, amelyek egyike szintén Az időutazás tegnapja

Ismertetők Az időutazás tegnapjáról



Eltelt néhány hét Az időutazás tegnapja megjelenése óta, napvilágot láttak az első ismertetők.

Szubjektív Kultnapló:
"Határozottan az az érzésem, hogy ha Markovics Botond nem Magyarországon és nem magyarul írna, egyből elkeltek volna a filmjogok és néhány éven belül a mozivásznon is viszontlátnánk a történetet...
Viszont ha egyszer majd sikerül betámadni az angol nyelvű könyvpiacot, mi büszkén hipszterkedhetünk, mondván, hogy már azelőtt Hackettet olvastunk, hogy nemzetközi szinten is menő lett volna."

kilencedik.hu:
"Akárcsak az előzménye, Az időutazás tegnapja is tömény, mint a törökméz. Kicsit olyan, mintha Warren Ellis és Grant Morrison egy kevés LSD segítségével írtak volna egy regényt, ami elborultságában egyszerre idézi az aranykor sci-fijeit és a poszt-cyberpunk irányzat képviselőit. Ennek ellenére – vagy éppen pont ezért – mindenki számára ajánlott, aki szeretne egy izgalmas, csöppet sem szokványos sci-fi regényt olvasni, ahol az időutazás inkább ugródeszka az elvetemült ötletekhez, semmint egyedüli koncepció.
Vagy csak szeretne egy olyan regényt olvasni, ami minden második oldalán meglepetéssel szolgál, és ami szakít az összes időutazós klisével, megvizsgálva, milyenné tenné világunkat ez a felfedezés. Egy cseppet sem szokványos hellyé."

Roboraptor blog:
"A kérdés az volt, hogy Brandon Hackett felülmúlta-e önmagát és az előző részt. Jelentem, nem csak átugrotta a lécet, hanem a levegőben megragadta és még magasabbra tette maga alatt."

Smag.hu:
"Hackett nagyon jól nyúlt a témához. Sikerült eredeti és működőképes koncepciót kialakítania, miközben nem maradt hűtlen azokhoz a kérdésirányokhoz sem, amelyek a korábbiakban foglalkoztatták. Bár az időnek kulcsszerepe van a két regényben, Az időutazás napját és tegnapját nemcsak időutazós sci-fiként lehet olvasni. Octavia cselekményszála például egy jellemzően poszthumán kérdéskört helyez középpontba, de ugyancsak fontos elem lesz az emberiség felelősségének hangsúlyozása is. Vagy említhetném a Maxwell-démonok kapcsán megfogalmazódó kérdéseket is – hogyan viszonyulnak egymáshoz az idegen civilizációk, képesek-e egyáltalán megérteni egymást  –, amelyek további jelentésrétegekkel gazdagítják az egyébként is gondolatébresztő könyvet."


"Az időutazás napja ciklus egy jól eltalált cucc, noha az alapokat inkább az első regény fekteti le. Az időutazás okozta azonnali, zsúfolt, SF-ötlet dömping, paradox-technológiai szingularitás, a minden bekezdésben legalább három tech-kütyü természetesen szuggesztív emlegetése, az alapvetően könnyed, pergő írásstílussal együtt, nekem egy nagyon egyedi és szórakoztató SF élménnyé áll össze. Mindebből fakad a fél-szatirikus jelleg is, – amit a szerző tagad – és amit olykor erősítenek a felvállaltan szatirikus, parodisztikus részek, de valóban gyengítenek a talán komolyan vett ponyva-dráma elemek. Ambivalens ez a ciklus, de pont ebből az ambivalenciából jön az egyedisége is.
A regény második fele számomra egészen Isten Gépei magasságokat érintett. Sőt! Bizonyos aspektusokban túl is szárnyalta azt."

Adeptus blogja:
A magyar science fictionnek meg egyáltalán a kortárs irodalomnak viszont nem bálványokra és főleg
nem bálványok epigonjaira van szükség. Egyszer még eljöhet az az idő, amikor nem a soványka hazai termésű sci-fit akarjuk lenyomni a nagyvilág torkán kétes értékű pályázatok segítségével, hanem a nyelvi korlátokat átlépve egyenesen az irodalmi világpiacra fogunk termelni. A magyar felhozatalból jelenleg Markovics Botondnak van a legnagyobb esélye az áttörésre."

Az időutazás tegnapja e-könyvben is

Megjelent Az időutazás tegnapja e-könyv, mostantól kapható a Dibook.hu-n:

http://www.dibook.hu/konyv/Az_idoutazas_tegnapja

Kiadó: Agave
Oldalak száma: 352
ISBN: 978-615-552-213-0
Kiadás éve: 2015

Sőt, felkerült ezek szerint Az ember könyve is: http://www.dibook.hu/konyv/Az_ember_konyve 
Az időutazás napja pedig eddig is kapható volt: http://www.dibook.hu/konyv/Az_idutazas_napja

Dedikálás a Könyvhéten


Jön a Könyvhét, szokás szerint a Vörösmarty téren, természetesen lesz dedikálás Az időutazás tegnapja megjelenése alkalmából.
Június 6-án, szombaton 17 órától fogok dedikálni az Agave Kiadó standjánál. (Ami valószínűleg ugyanott lesz, mint minden évben, a tér Váci utca felöli torkolatánál.)

Az időutazás napja kifogyott már kifogyott a kiadói raktárból, de azt mondták a srácok, hogy korlátozott számban szereznek a Könyvhétre. (Mindenesetre ha esetleg mindkét kötetet ott szeretnétek megvenni, abban lehet, hogy lesz egy kis rizikó.)
És itt a teljes Agave kiadós dedikálási "műsor" is, kiváló magyar regények szerzőivel lehet még találkozni:

15.00-16.00 Pacskovszky Zsolt
16.00-17.00 Pék Zoltán
17.00-18.00 Brandon Hackett
18.00-19.00 Csurgó Csaba

Gyertek minél többen! :)